„Ha látja föntről, alighanem büszke rám” – Interjú Dibusz Dénessel

„Ezen a szinten úgy fejezik be a csatárok az akciókat, hogy tényleg roppant nehéz a kapus dolga” – jegyezte meg a BL-őszt összegző beszélgetésben a Ferencváros kesztyűse, ehhez képest is dicséretes viszont, hogy a Fradi a torinói és kijevi vendégjátékon is közel járt a pontszerzéshez. De hogy mit gondol Dibusz Dénes a csoport két továbbjutójáról, a tudáskülönbségről, a magasabb terhelésről, alább kiderül.



 

Kíváncsi lennék, hogy gondolsz majd vissza erre az egyfelől elátkozott, másfelől sikerekben gazdag 2020-as évre. Mert ott van ugye a járvány, ami az egész világot megrogyasztotta, eközben viszont szakmailag mondhatni a csúcsra értél.

Furcsa, mert futballszempontból valóban a legsikeresebb évemen vagyok túl, az, hogy ugyanabban az évben a klubommal és a válogatottal is sikerült eljutni az elitszínpadra, minden várakozást felülmúlt. A magyar labdarúgás történetében is ritka, hogy egyszerre érjen el nagy eredményt egy klub és a válogatott, amivel remélem legalább átmenetileg, egy-egy estére sikerült feledtetni a problémákat, és ezekben a nehéz időkben talán némi örömre lelhettek a szurkolók.

 

Eseménytelenségre nem panaszkodhattál az elmúlt bő egy évben. Ha össze kellene hasonlítani az idei esztendőt 2019-cel, a házasság, gyermekáldás, El-szereplés évével, melyik jönne ki győztesen?

Azért a tavalyi, magánéletbeli történések mondhatni megismételhetetlenek, vagy legalábbis részben: mert házasodni többet nem szeretnék, gyerek viszont még jöhet. Izgalmas időszak volt ez, a megszaporodott otthoni teendők mellett a tavaszi karantén kivételével szinte szerda-szombat, illetve csütörtök-vasárnap ritmusban teltek a hetek.

 

A Bajnokok Ligája-részvétellel olyan mérföldkőhöz értem, amelyben csak titkon reménykedhettem, a realitás azt súgta, kicsi rá az esély, mert nagy bravúrok kellenek hozzá, de képesek voltunk ezekre a bravúrokra.

 

És ha annyi pontot végül nem is szereztünk, mint amennyit legvadabb álmainkban reméltünk, nem szabad elégedetlennek lennünk, sokkal inkább tanulni igyekszünk a tapasztalatainkból.

 

Eszedbe jut ilyenkor, hogy ezeket a dicsőséges pillanatokat bárcsak apukád is megélhette volna?

Hogyne. Nálunk már megcsappant a családi létszám, sajnálom, hogy apu sem élhette meg ezeket az örömöket. Szerintem nem gondolta, hogy ilyen sokra viszem, de ha látja föntről, alighanem büszke rám, ahogy a Fradira és a válogatottra is. 

 

Mennyire akarta, hogy labdarúgóvá válj?

Nem erőltették a futballt a szüleim, az első mindig a tanulás volt. A foci mellett sokáig kézilabdáztam, előfordult, hogy szívesebben mentem volna kézimeccsre, mint futballtornára, olyankor azért közbeléptek. De sosem kapacitáltak arra, hogy élsportolóvá váljak, sőt amikor Pécsen a harmadik számú kapus voltam, és kezdődött volna az egyetemi tanév, azt akarták, a tanulás miatt maradjak Pécsen, én viszont védeni akartam, ezért a Barcs és a másodosztály mellett döntöttem. Akkor már ellentmondhattam. Utólag helyesen, mert épp mielőtt a Fradiba igazoltam volna, befejeztem a közgázt, igaz, egy meccs miatt a diplomaosztómat kénytelen voltam kihagyni.

 

A futball miatt nyilván sok mindenről le kell mondani, pláne egy olyan extra zsúfolt időszakban, mint amilyen ez az ősz volt. Fradi, válogatott, bajnokság, BL, utazás, meccs, utazás – volt olyan pillanat, hogy azt érezted, ez már sok? 

Volt, persze, de bírni kell, az a dolgunk, hogy bírjuk. Tudtuk, hogy a BL-be kerüléssel, pláne az idei sűrített programmal nagy menet lesz, de lelkileg és fejben is igyekeztünk felkészülni rá, és minden egyes fellépésünkön a maximumot nyújtani.

 

(Fotó: Getty Images)


Van valamiféle recepted, hogy zökkenőmentesen viseld ezt a fajta hajtást? Egyfajta napi rutin?

A rutin a kisfiam születésével, hogy fél hétkor kelek vele, eléggé megváltozott, de próbálok hangsúlyt fektetni a regenerálódásra, hogy a meccsekre top formába kerüljek.

 

Az ilyen erőltetett menetben a klasszikus edzésekre nem is jut idő: meccs, regenerálódás, meccs – ez az új rutin.

 

És azért tegyük hozzá, az, hogy a BL színpadán, világklasszis csapatok ellen vívhattuk meg a meccseinket, feledteti az esetleges fáradtságot, hogy itt-ott azért fáj. Mindannyian azért dolgoztuk végig futballkarrierünket, hogy ilyen mérkőzéseken játsszunk. Szerintem nagy eredmény, hogy legalább időszakosan fel tudtuk venni klasszis riválisainkkal a versenyt, persze azt is világosan láttuk, hol tartanak ők, és hol mi.

 

Mégis, miben sokkal jobbak, mint mi?

Az azért szemet szúrt, mennyire gyorsan képesek ritmust váltani, hogy a támadóharmadban olyan egyérintős játékra képesek, ami után mi csak kapkodjuk a fejünket. A helyzeteket nagyon nagy százalékban berúgják, én is először szembesültem ezzel a szituációval. Emlékszem, Gulácsi Peti mesélte, hogy az első évében a Bajnokok Ligájában nagyon elégedetlen volt a teljesítményével, úgy érezte, nem tudja kellően segíteni csapatát, hogy kevés a védése, de hát ezen a szinten úgy fejezik be a csatárok az akciókat, hogy tényleg roppant nehéz a kapus dolga. Fél méter, vagy húsz-harminc centi hely is elég ahhoz, hogy lőjenek. S ahogy ez az élmény a védőket is arra ösztönzi, hogy a játékot még jobban olvasva próbáljanak fejlődni, csatáraink is megtapasztalhatták, a legnagyobbak hogyan oldanak meg egy-egy szituációt, összességében tehát nagyon hasznos tanulási folyamat volt ez mindannyiunknak.

 

A Barcával vagy a Juvéval szemben érezted azt bármikor is, hogy „na jó, ez másik sportág”?

Igen, és leginkább a Barcelona ellen jött ez ki, kétszer is. Előbb azután, hogy a Camp Nouban emberelőnybe kerültünk, mégis ők szereztek két gólt, egy a négy elleni helyzetben is. Másodszor itthon, amikor fél óra alatt vágtak hármat. Ők azért más kvalitásokkal bíró játékosok. Ha gondolkodásban lemaradtunk, képtelenek voltunk már kompenzálni. Kiderült, csak akkor van velük szemben esélyünk, ha fejben mindvégig topon vagyunk. A Juventus elleni idegenbeli mérkőzés volt az, amikor bebizonyítottuk, ha minden működik, ha minden helyzetben kisegítjük egymást, szoros meccset játszhatunk.

 

Azaz a Barcelona ellen volt a legnehezebb?

Igen, mert ők több váratlant húztak, nagyobb sebesség volt bennük, ráadásul iszonyatosan nehéz elvenni tőlük a labdát. Lehet, a Juventus lazábban állt a meccsekhez, főleg a pesti első félidejéhez, a második félidőre azonban agresszívabb játékra váltott. 

 

Az azért érdekelne, mi járt a fejedben, amikor Messiék mellett sétáltál ki a Camp Nou gyepére. Az azért nem egy hétköznapi élmény.

Olyankor már igyekszem kizárni a külvilágot, persze amikor felcsendült a BL himnusza, újra csak tudatosult bennem, hol vagyok, kik ellen játszunk, milyen nagyszabású az esemény. De ahogy felhangzik a kezdő sípszó, ugyanúgy a játékra koncentrálsz, mint bármely más mérkőzésen.

 

Ezeken viszont mégiscsak ott volt Messi és Ronaldo – milyen volt ellenük védeni?

Szép kihívás… Eltérő játékstílusú labdarúgók, másként vannak jelen csapatukban, de mindketten állandó gólveszélyt jelentenek, talpalatnyi helyet sem szabad nekik hagyni. Ronaldo a torinói egyenlítő góljánál igazolta, hogyan képes egy szemvillanás alatt előnybe kerülni, Messi a barcelonai tizenegyes előtt mutatta meg, micsoda futballista. Nagy élmény volt ellenük játszani.

 

(Fotó:  Nemzeti Sport/Szabó Miklós)


Egyik találkozást sem izgultad túl? Nem mintha az a típus volnál… 

Nem, ezt az egészet egy nagy lehetőségként próbáltam felfogni, amolyan bónuszként. Eredménykényszer nyilván nem volt rajtunk, az volt a célunk, próbáljuk megnehezíteni a dolgukat, lehetőség szerint pedig megmutatni, mit tudunk. Ha egy egész meccsen nem is sikerült, egyes periódusokban igen.

 

Előfordul egyáltalán veled, hogy izgulsz egy fellépésed előtt?

Persze, némi izgalom azért elfog, ezeket a meccseket viszont tilos volt túlizgulni, úgy esélyünk sem lett volna jól teljesíteni. A feleségemnek két nappal a Barca elleni összecsapás előtt, a kisfiammal játszva meg is jegyeztem, lehet, valaki már rég rágörcsölt volna a közelgő eseményre, én egyáltalán nem. Én amíg nem jön el a mérkőzés időpontja, teljes nyugalomban tudok a hétköznapi teendőkkel foglalkozni.

 

Nyugodt típus vagyok, a meccsek menedzselésében is csak annyiban teszek különbséget, hogy ha nagyobb a tét, kevesebb rizikót vállalok.

 

Maradt benned bármi miatt hiányérzet?

Maradt. A Juve elleni idegenbeli találkozóban benne volt a pontszerzés, ami ugye óriási eredmény lett volna, Kijevben ugyancsak közel álltunk a bravúrhoz, a javunkra is eldőlhetett volna a kilencven perc. Akkor nem fogta a kezünket Fortuna, a selejtezőkben viszont néhányszor igen, úgyhogy nem panaszkodhatunk. És mennyivel jobb ugye, hogy a selejtezőben akadt szerencsénk… Az egész sorozatra visszatekintve nem szabad persze, hogy hiányérzetünk legyen, mert mindig, mindent megtettünk, de a szakmai tanulságokat, hogy miben, hol hibáztunk, le kell vonnunk.

 

Amúgy pedig valahol jó, ha munkál az emberben hiányérzet, az azt mutatja, mindig a jobbra törekszik.

Tükröt állított elénk a BL-szereplés, láttuk, miben kell fejlődnünk, hogyan készüljünk a későbbieken is.

 

Ami a saját felkészülésedet illeti, más volt a szezon előtti, mint a korábbiak? Bogdán Ádám személyében mégiscsak kaptál egy válogatott, Premier League-tapasztalattal bíró vetélytársat – feltüzelt, arra sarkallt, hogy még egy lapáttal rátegyél?

A tavalyi nyár is arról szólt, hogy jött egy új kapus, akkor Gróf Dávid, szóval azóta is tövig kell nyomnom a gázpedált. Ádámot jól ismerve persze tudtam, kiváló kapus érkezik, egy értelmes ember, aki ugyancsak csapatban gondolkodik és tudunk majd együtt dolgozni, így is lett. Az ő segítsége is sokat jelentett.

 

Időrendben a BL-főtábla kivívása volt az első, azt követte a válogatottbeli siker. Az Eb-kvalifikáció már csak a hab volt a tortán?

A klubsiker után válogatottbeli csapattársaimmal egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, hogy az Európa-bajnokság is meglegyen. Felejthetetlen meccs az Izland elleni, hatalmas lelki és mentális erőről tett tanúbizonyságot a társaság, de akkor már inkább az A divízióba jutás jelentette a habot a tortán. Azzal lett meg a mesterhármas.


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x