„Ha sportról van szó nem ismerek lehetetlent és sosem adom fel!” – Interjú Sándor Gergővel

Legújabb interjúalanyunk Sándor Gergő, aki a holland másodosztályban szereplő SC Cambuur-Leeuwarden utánpótláscsapatának videóelemzője. Az életútjáról, a munkájáról és a fiatalokkal való foglakozásról beszélgettünk vele.

Cambuur bejárat

Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! 


 

Gergő és a sport már nagyon korán szoros kapcsolatba kerültek, a síeléstől kezdve a kézilabda és a foci is megjelent az életében, egyik kisebb, másik nagyobb szerepben. A fiatalkori kézilabdairányító, akiből videoelemző lett, 2019-ben költözött ki Hollandiába, Leeuwarden városába tanulni, s innentől lett egészen érdekes az élete.

 

– Hogy került egy magyar kézilabdaelemző egy holland focicsapathoz ugyanabban a munkakörben?

„You Can’t Win the Raffle If You Don’t Buy a Ticket” – ezt az angol mondást pár napja hallottam és ez nagyon igaz rám. Az álmaimat követve – és persze a szerencsének is hála – jutottam el az érdi női kézilabdacsapathoz. Előbb egy sajtóreferensi állásra jelentkezve sikerült a klubhoz csatlakozni, majd Szabó Edina, a csapat edzője – akinek anno játékosa is voltam – megkérdezte, hogy nem lenne kedvem mérkőzéseket, csapatokat és játékosokat elemezni? Természetesen habozás nélkül ugrottam fejest az új élményekbe, aminek köszönhetően eljuthattam Európa különböző pontjaira is nemzetközi mérkőzéseken keresztül, és ami még ennél is fontosabb: rengeteget tanultam és betekintést nyerhettem egy profi sportklub működésébe. Részese lehettem négy bajnoki bronzéremnek és két Magyar Kupa-finálén is jelen voltam. Aztán 2019 nyarán két hét leforgása alatt minden megváltozott.

 

Előbb egy előre betervezett térdoperációra került sor, majd pár nappal később elvesztettem az állásomat, végül egy komolyabb egészségügyi beavatkozáson is át kellett estem. Miután minden felborult az életemben, elgondolkodtam, hogy kiköltözöm külföldre.

 

Egyik barátom hatására – aki Leeuwardenben tanult – esett a választásom a kis észak-hollandiai városra. Az első dolgom volt megnézni, hogy van-e a közelben első osztályú kézilabdacsapat, de sajnos nem találtam, viszont megtudtam, hogy a város labdarúgó klubja a másodosztályban szerepel. Elkezdtem böngészni az oldalukat és megláttam, hogy videoelemzőt keresnek az utánpótláscsapatokhoz, ami egy jó lehetőségnek tűnt. Két hónapig nem kaptam választ, aztán amikor nem is számítottam már rá, jött az e-mail, hogy várnak egy meetingre a stadionban. Nem hittem a szememnek. Akkor pedig még jobban megörültem, amikor a klub költségére egy videoelemző tanfolyamon vehettem részt, azt hiszem, erre mondják, hogy win-win szituáció. Az első évben a tartalékcsapat hazai és idegenbeli mérkőzései mellett az U19-es, U17-es és U15-ös együttesek meccseit kódoltam. Így utólag azt mondom, a mennyiség a minőség rovására ment. Az idei szezonban már csak az U18-as csapattal foglalkozom: amíg rendeztek mérkőzéseket, azokat elemeztem, illetve egy-két esetben ellenfelek játékát is megvizsgáltam. Mióta leállt a bajnokság, az edzéseket rögzítem és analizálom.

 

cambuur előtt

Sándor Gergő a Cambuur parkolójában


 

– Mi volt a legnehezebb a két sport közti átszokásban?

– A focit csak hobbi szinten űztem, ezzel szemben a kézilabdát profi edzőktől tanulhattam. Abban mélyebb és gyakorlatiasabb a tudásom. Szerintem nem lehet összehasonlítani a két sportot, de persze nagyvonalakban ugyanazokat kell vizsgálni; támadás, védekezés, támadásból védekezésbe átmenet és fordítva, illetve a játékosok elemzése. Szóval az érdi időszak remek alapot adott, hogy miként néz ki egy csapat és egy mérkőzés elemzése, de a foci teljesen más. Mintha egy új nyelvet kellett volna megtanulnom. Szerencsére az elemzéssel már jobban állok, mint a holland nyelvtudással, pedig abban is nagyon igyekszem.

 


Vajon 2015  után újra az Eredivisie-ben szerepelhet jövőre a Cambuur? Fogadj a csapat meccseire az Unibeten!  


 

– Hogy telik egy munkanapod a Cambuur csapatánál? Mik az elvárások veled szemben?

– Azt tudni kell, hogy nem főállásban dolgozom (remélhetőleg hamarosan ez változik) a klubnál, hanem részmunkaidőben, mert elsődlegesen még tanulok. Egy ideális hét az idei szezonban a hétvégi mérkőzés elemzésével kezdődött. Ezt követően az edzővel megbeszéltük és kiválasztottuk, hogy mit mutatunk meg a játékosoknak. A hét folyamán még edzést vettem fel, elemeztem, illetve, ha volt az elkövetkezendő ellenfélről már felvétel, azokat néztem meg és kerestem a szembeötlő gyengepontokat. Mivel 2020 nyarán az összes korosztályos bajnokságot átszervezték, így idén csak a  negyedosztályban játsszunk – ott is csak pár mérkőzést. Az amatőr klubok nem minden esetben rögzítik a meccseiket, így nem nagyon volt felvételünk, amiből dolgozhatnék. Viszont a kupában a felsőbb osztályú FC Twente/Heracles Almelo korosztályos csapatával sorsoltak össze minket (a két élvonalbeli klub egy akadémiát üzemeltet – a szerk.), természetesen akadt felvétel, és nem kis meglepetésre meg is nyertük azt a meccset idegenben. Persze, nem feltétlenül vonnék párhuzamot a két dolog között, de azért ilyenkor azt érezhetem egy kicsit, hogy én is részese vagyok a sikernek. A hétvégén egy speciális, Sportview nevű kamerarendszer segítségével rögzítettem a meccset.

 

– A koronavírus miatt a holland szövetség nemcsak félbeszakítás mellett döntött, hanem teljesen leállították az előző szezont. Nem hirdettek bajnokot, de nem volt kieső és feljutó sem, a Cambuur első helyen állt a másodosztályban, mégsem lett élvonalbeli a most zajló idényre. Miként fogadtátok a döntést?

– Én elmondhatatlanul bosszús voltam,  és akkor nem tudom, mit érezhettek a játékosok, edzők, akiknek kárba ment az egész éves munkájuk. Kilenc meccsel a szezon vége előtt tizenegy pont volt a csapat előnye a már nem automatikus feljutást jelentő harmadik helyezettel szemben, ráadásul a gólkülönbségünk is messze a legjobb volt a teljes mezőnyben (az Eerste Divisie-ben a gólkülönbség rangsorol pontegyenlőség esetén – a szerk.).

 

Ami pedig a legszomorúbb az egészben, hogy a holland szövetség megszavaztatta a harmincnégy első-, és másodosztályú klubot, akik közül mindössze nyolcan – köztük a két kiesőhelyen álló – álltak ki amellett, hogy a szezon végén ne legyenek kieső és feljutó csapatok. 

 

A szövetség mindezt figyelmen kívül hagyta, és az a döntés született, hogy mindenki marad, ahol elkezdte a szezont, nem lesz osztályváltás. Érthetetlen, persze a klub, illetve a másik feljutó helyen álló csapat, a De Graafschap bíróságra vitte az ügyet, de ez sem változtatott a végeredményen. Egyedül azt nevezhetjük pozitívumnak, hogy a keretet sikerült egyben tartani, és jelenleg is a Cambuur nevével kezdődik az Eerste Divisie tabellája.

 

– Milyen hatásai voltak a klubra, azon belül rád nézve a koronavírusnak?

– Inkább a nyári átszervezés volt hatással rám, hogy a korosztályok között a szövetség átrendezett bajnokságokat. Az U21-es csapat mellé felvettek két adat-, és videoelemzőt, így én inkább az U18-as csapatot kaptam meg. Személy szerint nem bánom, mert az edző nagyon közvetlen és sokat tanulhatok tőle. A koronavírus miatt – ha jól emlékszem októberben –, beszüntették az utánpótlás-bajnokságokat, így a játékosok az edzések mellett jobb híján egymás közötti mérkőzéseket játszanak csapaton belül. Ez nem adja vissza egy tétmérkőzés hangulatát, az ottani nyomást, de úgy hiszem, aki beleáll a munkába, az ilyenkor lépésről lépésre tudja építeni magát.

 

– Milyen a holland utánpótlásképzés a magyarhoz képest?

– Azt gondolom azzal sokan tisztában vannak, a holland utánpótlás egy kifogyhatatlan aranybánya. Persze a nagycsapatok (Ajax, PSV, Feyenoord és AZ Alkmaar) elviszik a legjobb játékosokat, de úgy érzem, vannak klubok – és szerintem a Cambuur is idetartozik –, amelyek, ha nem is örömmel, de nagy elégedettséggel adják tovább a fiatal játékosokat a nagy akadémiáknak, bizonyítékképp a megfelelő munkáról. Lásd: Frenkie de Jong (Willem II), Arjen Robben (Groningen), Hakim Ziyech (Heerenveen) vagy Georginio Wijnaldum (Sparta Rotterdam) esetét. Mind egy kisebb holland együttesnél kezdték, majd egy topklub érintésével kerültek európai elit klubokhoz. Tavaly nyáron a Cambuur egy U15-ös játékosa került az AZ Alkmaar akadémiájára. Az ő mérkőzéseit azóta is külön őrzőm a winchesteremen.

 

– Milyen a kapcsolatod a játékosokkal? Milyen tapasztalataid vannak, ők hogyan állnak egy magyar videoelemzőhöz?

– A tavalyi szezonban a tartalékcsapat játékosaival szorosabb volt a kapcsolatom, például a Chelsea-től kölcsönben itt lévő George McEachrannel, aki párszor pályára lépett a második csapatban. Ott van például a tavaly sok sérüléssel bajlódó Giovanni Korte, aki az idei szezonban az első csapat egyik legeredményesebb játékosa, neki egyből a buszúton hazafelé meg kellett mutatnom a legjobb pillanatait, amint véget ért a meccs. Rajta érződött ilyen téren is a profizmus.

 

Inkább szakmai a kapcsolat, mert profik és tudják, hogy az edzői stábbal segíteni akarunk nekik. De például Jan Bruinnal – a klub történetének legeredményesebb játékosával –, aki tavaly a Cambuur II edzője volt, minden mérkőzés után egy sör mellett beszéltük át a meccset. Az idei szezonban a sok korlátozás miatt inkább az online térre összpontosul a kommunikáció.

 

Cambuur jan bruin
Jan Bruin épp taktikai utasításokat ad át a játékosoknak

 

– Vettél már észre olyat a játékosokon, hogy az általad kiemelt dolgon változtattak, igyekeztek megfogadni a tanácsot?

– Szeretném azt mondani, hogy igen, mivel a videó nem hazudik. Ha megmutatod egy játékosnak, hogy a labda elvesztése után nem támad vissza, nem annyira aktív a presszingben, vagy pontatlan a helyezkedése, akkor azzal nem tud vitatkozni. Szerencsére azt mondhatom, a játékosok partnerek a fejlődésben, odafigyelnek arra, amit mondunk nekik. 

 

– Van olyan játékos a Cambuur utánpótlásában, akinek szerinted mindenképp érdemes megjegyezni a nevét?

– Véleményem szerint a jelenlegi U18-as csapatból egy-két fiatalból idővel holland első- vagy másodosztályú játékos lehet. Vannak nagyon ügyes focisták, de ahogy mondtam, a legügyesebbeket elviszik a nagyobb klubok. Nem szeretnék senkit kiemelni, de, hogy mégse kerüljem ki a kérdést, a fentebb említett játékost, Erald Krasniqi-t nevezném meg, aki jelenleg az AZ Alkmaar U17-es csapatában pallérozódik.

 

– Vannak inspirációid a szakmán belüli magasabb szintre lépést illetően? Ha igen, akkor látsz erre lehetőséget, hogy miként valósulhat meg?

– Természetesen vannak. Két éve azt sem gondoltam, hogy idáig eljutok. De ehhez még sokat kell tanulnom, dolgoznom és tapasztalatot szereznem, hogy még feljebb jussak. Először szeretnék főállásban dolgozni, aztán fokozatosan haladva egy-két éven belül örülnék, ha a Cambuur első csapatánál az Ajax játékából kellene elemzést készítenem, Ryan Gravenberch vagy Naci Ünüvar játékának erősségeiből és gyengeségeiből felkészítenem a játékosokat. Tavaly nyáron az egyik utánpótlásedző került az AZ Alkmaar-hoz, ki tudja, miért ne lehetne egy videoelemző a következő.  Ami biztos, ha sportról van szó, nem ismerek lehetetlent és sosem adom fel!


Kapcsolódó cikkeink:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x