„Juhász Rolit nem csak a Bayern, az Ajax is szerette volna” – Interjú Filipovics Vladannal

Miért nem ment Huszti Szabolcs a Real Madridba? Hogyan maradt le Juhász Roland a Bayern Münchenről? Mi a baj a mai fiatalokkal? Hogyan volna érdemes működtetni a klubokat? A neves honi játékosmenedzser, aki büszke arra, hogy korábbi válogatott ügyfelei ma már edzők vagy sportigazgatók, számos kérdésünkre felel.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Hogy milyen gyorsan repül az idő, azt talán mindennél jobban illusztrálja, hogy Huszti Szabolcs, akit „nemrég” még Oroszországba adtál el, immár debreceni edző, és ha igaz, amit rebesgetnek, könnyen Juhász Roland is azzá válhat Fehérváron. Ezek a történések – bár a fájdalmasan hamar múló évekről is tanúskodnak – büszkeséggel töltenek el?

Hogyne. Szabolccsal majd’ húsz évre nyúlik vissza a kapcsolat, nekem ő Rolanddal nem csak az ügyfelem, hanem barát, szinte családtag, így amikor azt látom, a játékospályafutás után is sikeres a karrierjük, örülök. A Debrecenben sportigazgatóként tevékenykedő Tőzsér Dániel – akivel ugyancsak szinte családi viszonyt ápolok – pályája hasonlóan örömteli, hosszú időt töltöttek el ők külföldön, az ott szerzett tapasztalatokat immár itthon kamatoztathatják, amit vétek lenne a magyar futballnak nem kihasználni. Ami Rolandot illeti, szerintem Fehérváron is rá kellene jönni, hogy érdemes neki komolyabb szerepet szánni, és sportigazgatóként vagy edzőként foglalkoztatni.

 

Az első üzletedre tisztán emlékszel?

Az első játékos, akit külföldre vittem, Korolovszky Gábor volt. A ciprusi Omonia Nicosia szerződtette, és mindjárt a mélyvízben találtam magam. Aki a híreket olvassa, csak azt látja, klub és játékos szerződést kötött, de hogy mennyi munka van mögötte, azt nem. Magyar labdarúgót külföldre vinni pláne nem egyszerű, vért kell izzadni olykor, akkoriban persze más volt, nem voltak még meg a mai elemzőrendszerek, nem jelent meg ennyi adat egy-egy játékosról, akkoriban az ügynök dolga volt videót készíteni a futballistáról, összevágni az anyagot, kiküldeni, utazgatni vele, idehozni a klubok képviselőit. És akkor sem mindig lehettél biztos abban, hogy valóban megköttetett az üzlet, ha szóban megegyeztél. Gábor esetében ötször küldtem például vissza a szerződést, mert egyszer sem az állt benne, amiben megállapodtunk. Gábor némileg frusztráltan jelezte, jó lesz neki úgy, csak írjuk már alá, én azonban ragaszkodtam az elveimhez, pláne, hogy ez volt az első jelentős üzlet az életemben, nem akartam elfuserálni. Azóta is így dolgozom, a játékosokkal előre közlöm, ha velem dolgoznak, bízniuk kell bennem.

 

Az emlékezetes Rudolf Gergely-ügyben ez hiányzott, a bizalom?

Az nyilván a legrosszabb élmények egyike. Valamivel több pénzért választotta a Genoát az Ajaxszal szemben, ez nekem nagy csalódás volt. Pedig egy hét alatt mindent elintéztünk, csak alá kellett volna írni. Nyilván önös szempontból is fájt, mert mégiscsak elmondhattam volna magamról, hogy az Ajaxba vittem játékost, de az amszterdami klub, a holland játékstílus neki is tökéletesen megfelelt volna ahhoz, hogy még nagyobb karriert fusson be. Emlékszem, a szerb válogatott Marko Pantelicsnek vetettem oda akkor, Marko, azt hittem, te pénzt akarsz keresni, és nem az Ajaxba igazolsz, mire ő: igen, itt kevesebbet kaptam, de az önéletrajzomban mindig ott lesz, hogy az Ajaxban játszottam. Tőzsér Danival is álltunk egyébként dilemma előtt. Egy tavaszi, újvidéki szerb–magyar U21-es válogatott mérkőzésen tűnt fel a jelen lévő számos megfigyelőnek, akik a Braniszlav Ivanovicsot is felvonultató szerb tehetségek miatt figyelték inkább a találkozót, Dani lett azonban a mezőny legjobbja. A Deportivo La Coruna sportigazgatója ült le velem beszélgetni a mérkőzés után, elmondta, a klubikon Frannak már csak egy éve van a szerződéséből, Danit szeretnék a helyére. Hívott azonban közben Ilija Ivics, az AEK sportigazgatója, hogy ők is Danit akarják.

 

Őszinte voltam Danival: „Nincs meg az a dinamikád, ami a spanyol futballhoz kell, de az AEK-ben, spanyol edzővel, a BL-ben szerepelve rengeteget fejlődhetsz. Olyan bajnokságra van szükséged, amelyikben megtanulsz csúszni-mászni, labdát szerezni, amiből később rengeteget profitálhatsz.”

 

Hozzátettem, a szezonból még hátralévő hazai bajnokikon számolni fogom, hány labdát szerez. Végül harmadannyi pénzért, mint amit a Depor kínált, az AEK-et választottuk. Azon az őszön az AEK a Milant fogadhatta BL-meccsen Athénban, Dani kezdett, egy félidő alatt hét labdát szerzett, az AEK 1-0-ra győzött. Döntésünk helyességét az is igazolja, hogy az AEK-ban meghatározó játékos lett, futballozott később a belga bajnokcsapat Genkben Kevin de Bruynével és Thibaut Courtois-val, Olaszországban és Angliában.


(X) Vajon melyik csapatban folytatja pályafutását a jelenleg szabadon igazolható Németh Krisztián? Az oddsok alapján nagy valószínűséggel az MLS-ben köt ki a magyar válogatott támadó (Austin FC – 3,00), de ciprusi és görög csapatok is szerepelnek az Unibet fogadási kínálatában. A fogadóiroda a hazatérést sem zárja ki: a MOL Fehérvár (8,00), a Puskás Akadémia (10,00) és az MTK (12,00) is opció a bukmékerek szerint.

Kattints ide, regisztrálj és fogadj átigazolási piacokra az Unibeten!


Még jó, hogy a nyári szerződéskötésnél nem álltak fel a görögök az asztaltól azzal, hogy „ezek meghibbantak”.

Kis híján… Dani anyukája számmisztikával foglalkozik, a szerződés aláírása előtt Dani azzal fordult hozzám, mamája kérésére a szerződésre valahogy rá kellene írni egy fektetett nyolcast. Viccelsz?, kérdeztem, nem, felelte, az a szerencseszáma. Elmondtam Ivicsnek, aki felhúzta a szemöldökét, de belement. Na, gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, és beadtam nekik, hogy az aláírás előtt körbe kéne állni az asztalt, behunyva a szemünket megfogni egymás kezét, mert az hozna csak igazán szerencsét. Amikor megláttam az elsápadó athéni elnök fizimiskáját, elnevettem magam, mire megkönnyebbültek ők is.

 

Ha már Spanyolország, érdekes, hogy bár volt a magyar légiósoknak angol meg német korszakuk, a LaLigába mezőnyjátékosként csak Vadócz Krisztián és Pintér Ádám jutott el. Egész egyszerűen kevesek vagyunk oda?

Egyrészt igen, a spanyol sajátos futballstílus, nagyon gyors és technikás, fontos náluk a karakter, nem biztos, hogy a magyar játékosnak megfelelő terep, bár Ádám akkori játékában benne voltak ezek a stílusjegyek, csak épp a karakteréből hiányzott az, ami nélkül nem tudsz érvényesülni. Másrészt hiányoznak Spanyolországból az olyan úttörők, mint amilyen Gera Zoltán volt Angliában, Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, Király Gábor és Huszti Szabolcs Németországban, Juhász Roland és Tőzsér Dániel Belgiumban. Generálisan is vékony ma a magyar légióskínálat, a fiatalok közül csak Szoboszlai Dominik, Sallai Roland és Szalai Attila emelhető ki. Ők hárman szép reményűek, jó helyen is vannak, de csak hárman. Csak hárman… 

 

Filipovics Vladan (jobbra) többek között Varga Kevin (balra) karrierjét is egyengeti 


 

Amikor azt lehetett olvasni, hogy Juhász Roland iránt érdeklődik a Bayern, Huszti Szabolcs felkeltette a Real Madrid és a Sevilla érdeklődését, Nikolics Nemanja a Premier League-ből kapott ajánlatot, a játékosmenedzser dobta be ügyesen a csontokat, vagy mind valós hír volt?

Aki ismer, tudja, hogy dolgozom, hogy nem dobálok be kamu neveket, bár sok ügynök megteszi, és bizony van, hogy bejön a módszer. Én mondjuk sosem voltam ennek a híve, nem is szoktam az átigazolás megtörténte előtt nyilatkozni. De az említett esetek mindegyike igaz.

 

Miért nem valósultak meg?

Menjünk akkor sorban. Juhász Rolit nem csak a Bayern, az Ajax is szerette volna, szakmailag megfelelt, de az Anderlecht nagyon sok pénzt kért érte. Nyilván azért, mert esze ágában sem volt lemondani Roliról, ha csak nem egy irdatlanul magas összegért. Szándékát nyomatékosítva sokkal jobb feltételekkel kínált neki hosszú távú szerződést, ezzel is marasztalni próbálva. Huszti Szabolcs a Hannoverrel mérkőzött meg nyári felkészülési találkozón a Real Madriddal, ami után a nagy nyilvánosság előtt dicsérte meg őt a spanyolok trénere, Bernd Schuster. Az akkori sportigazgató Predrag Mijatovccsal el is kezdtünk tárgyalni, a Real azonban Royston Drenthét választotta. Ami Nikolics Nemanját illeti, a remek varsói szezonja után kereste meg a Hull City, Niko nem fogadta el az ajánlatot, attól tartva, a kiesőjelöltben, amelyik feltehetőleg búcsúzik az élvonaltól, nem tudna kiteljesedni. Igaza lett, a Hull valóban kiesett, ő pedig Amerikába szerződött. De ez csak néhány eset a sokból, akadtak más nagy klubok is, velük ugyancsak eljutottam a tárgyalásokig. Ezekről azonban majd egyszer egy könyvben mesélek bővebben.

 

Huszti Szabolcs (balra) és Filipovics Vladan (jobbra) a Frankfurt stadionjában (Forrás: HAON)


 

A mai futballisták mások, mint a régiek, mondják, de valóban így van?

Igen. Az a generáció, amelyik az elmúlt öt-hat évben hagyta abba, illetve fejezi be hamarosan, sokkal fontosabbnak ítélte a külföldi szereplést. Nyilván amiatt is, mert kevesebb pénz volt akkor a magyar futballban. Ha szakmailag és anyagilag is karrierre vágytál, légiósnak kellett állnod, ők ezért jóval többet dolgoztak, sokkal inkább égett bennük a külföldi szereplés iránti vágy. Sokukat ismertem a pályáról, ez is megkönnyítette a közös munkát. A maiak remek körülmények közt, jó pályákon, a legjobb minőségű stoplist húzva, a legjobb labdákat rúgva készülhetnek, jó szerződéssel a zsebükben, nincs meg bennük a feltétlen akarat a továbblépésre. Hiányzik sajnos az a belső motiváció, ami afelé terelné őket, hogy még jobbá váljanak. Nagyon kevés a karakteres játékos. Úgy vannak vele, jó stadionokban játszhatnak, jó pénzért, és ugyan valóban örvendetes, hogy ma már megfelelő az infrastruktúra, hogy emelkedett a színvonal, a játékosokat az kellene, hogy hajtsa, hogy még magasabb színvonalon, a holland, a német vagy az angol bajnokságban is megmutassák magukat. 

 

Ezen múlna, hogy amíg például a kétezres évek második felében tucatnyi magyar játékos szerepelt mondjuk az angol első és második vonalban, manapság a felnőtt korúak közül egyedül Nagy Ádám játszik a szigetországban?

Több oka is van. Az említett motivációhiányon és a kevés karakteres játékoson túl például az is, hogy ma már sokkal több pénz van a nemzetközi futballban, mint mondjuk tizenöt éve, így többet is költhetnek a csapatok – a járványhelyzet ezt most nyilván átírta –, és már nem prioritás a magyar játékos, legfeljebb a harmadik, negyedik opció.

 

Azelőtt, amikor a kluboknak nem volt még ennyi pénzük, a drága szerb és horvát játékosok helyett előszeretettel választották az olcsóbb, de hasonlóan jó képességű magyar játékosokat. Megvolt az első osztályú múltjuk, így a kellő tapasztalat is, mégis jó korban voltak. Jó példa erre Halmosi Péter, aki Plymouth-ban és Hullban is rekordigazolás volt, benne ráadásul megvolt az általam sokat hiányolt karakter.

 

A tizenévesek persze ma is ki akarnak menni, de például a 2000-es korosztályból csak Szoboszlai Dominik és Csoboth Kevin maradt kint, a többiek különböző okok miatt hazatértek, meglehet azért, mert hiányoznak belőlük bizonyos karakterjegyek, a megfelelő mentalitás. Azért gondolom ezt, mert amúgy mindegyikük tehetséges futballista. Külföldön azonban hatalmas a konkurencia, amivel nap mint nap meg kell küzdeni. Ezért sem biztos, hogy el kell ájulni a topklub csábításától, mert a topklub bármikor hozhat egy új szupertehetséget, így az Ajaxnál sokszor jobb megoldás lehet egy fiatalnak az Utrecht, a Chelsea-nél a Palace. Vannak persze kivételek, mert a Benfica megteheti, hogy minden félévben kiválaszt egy szenzációs képességű brazil tinit, Csoboth Kevin mégis képes volt megragadni Lisszabonban, ahogy a hasonlóképp működő Salzburgban Szoboszlai Dominik szintén. Ők számítanak a jó, de ritka példának. Az ideális az lenne, ha itthon is bevetnék az élvonalban a tizenhét-tizennyolc éves játékosokat, akiket két-három év felnőtt futballal a lábukban jól lehetne aztán értékesíteni. A szerb vagy a horvát futball így működik.

 

És így kéne a magyarnak is? A nevelésből és a játékoseladásból élni? Vagy a hazai futballt elkényelmesíti a bele öntött rengeteg pénz?

A kettő jól meg tudna férni egymással. Az nagyszerű, hogy van állami segítség, hogy sok a tévés pénz és jelentős a szövetség támogatása, de fontos lenne képezni, majd értékesíteni a játékosokat. A plusz bevételre mindenkinek szüksége van. A Red Bull is költhetne annyi pénzt, amennyit nem szégyell, mégis egy határozott klubmodell mentén működik: olcsón vesz tehetséget, neveli, képezi, majd eladja drágán. Nem ismerem a Ferencváros költségvetését, de nyilván az is célja, hogy miután Tokmac vagy Boli hozzásegítette tervei megvalósításához, jó haszonnal továbbadja őket. A Fradi Hajnal Tamással sportmenedzsereként példaértékűen működik, már most úgy igazolt, hogy ha a nyáron Tokmac vagy Boli elkel, megvan, aki pótolja. A német vagy a spanyol ligában is sok a pénz, mégis izomból jönnek az újabb és újabb fiatalok, sikerre éhesen. A megfelelő gondolkodást már az utánpótlásban el kell ültetni a játékosokban, hogy soha ne elégedjenek meg. Mert jó, hogy van egy márkás autója, de miért nem akar Ferrarit vagy Bentleyt? Eljutni a futball azon szintjére. Senki sem sírja vissza a magyar futballban azokat az időket, amikor a kluboknak alig volt pénzük, ettől még okosan kellene működtetni azokat. A jó eredmény nyilvánvaló cél, de ugyancsak hangsúlyos kellene, hogy legyen a fiatalok beépítése és értékesítése, így lelhet jó példára az utánpótlás-játékos. De ha történetesen nincs megfelelő magyar fiatal, meg lehet próbálni tizennyolc éves szerbet vagy brazilt hozni, akiből egy-két éven belül szakmailag és anyagilag is profitálhat a klub. Csak el kell indulni az úton, mert kellenek a példák. Ha ott lebeg a jó példa a fiatal játékos előtt, motivációra lel. A Dinamo Zagreb nemrégiben a Sibeniktől vett kétmillió euróért tizenkilenc éves középpályást, ami a helyi viszonyok közt hatalmas pénz, még ha volt is már hasonlóra példa, de nyilván jól tudja, néhány éven belül valószínűleg a többszöröséért adja tovább. Mert akiket eddig értékesített, beváltak, megvannak a jó példák, így a Dinamótól szívesen vesznek tehetséget a nyugat-európai klubok. Mindig kell példa.

 

Mi a legrosszabb, illetve a legjobb dolog a játékosügynöki létben?

A legjobb a sikerélmény. Hogy létrejött az üzlet, boldog a játékos, az pedig a legnagyobb öröm, ha a sikeres játékoskarrier után a futball után is megtalálja a helyét, ahogy történik az Tőzsér Dániellel, Huszti Szabolccsal, Juhász Rolanddal, Hajnal Tamással. Jó érzés tudni, hogy ebben az én szerepem is megvan. Amin viszont utólag is szívesen változtatnék, az a rengeteg távollét, mindig az volt az érzésem, az utazások miatt kevesebbet tudok együtt lenni a családommal, a három fiammal, bár szerintem én még mindig többet voltam velük, mint a legtöbb menedzser. De hát ez a szakma velejárója. Ha a szakmai hátulütőket vesszük, változtatnék az ügynökök megítélésén. Szerintem sehol sem olyan rossz, mint Magyarországon, mármint a vezetői, tulajdonosi körökben. Régen azért nem így volt, ők is tudták, a játékoseladással pénzt viszek a klubnak; lehet, mostanság annyira nem szorulnak rá. De nem csak ezért van szükség ügynökökre, meg kéne érteni, nélkülük nem létezhet már futball, ezt Alex Ferguson is hangsúlyozta.

 

De miért nem? Sokak szemében az ügynök a felesleges rossz.

Mert ez már egy akkora biznisz, hogy egy sztárjátékossal nem lehet leülni anélkül, hogy ne legyenek ott a képviselői. Kell az érdekképviselet. Nyilván ahogy a nagybetűs életben is vannak jó és rossz emberek, az ügynökök közt is van ilyen és olyan, előfordulhat, hogy miatta nem jön létre egy üzlet, de jellemzően nem az ügynök az akadálya. Én azt teszem, amit a játékos szeretne, és miközben persze próbálok rá hatni, a tapasztalataimmal jó irányba terelni, mindig az övé a döntés. Az sem baj, ha valaki azzal áll elém, több pénzt akar keresni, akkor megpróbálok neki ebben segíteni, de nálam a szakmai oldal a prioritás. Dolgozz keményen, és lesz lehetőség, találunk csapatot, amelyikben fejlődhetsz.

 

Szerinted milyen a jó ügynök?

Fontos, hogy egy ügynök értse a játékot, legyen üzleti érzéke, mindemellett pedig egyszerre legyen pszichológus, jó barát és testvér; mi Szabó Tibivel a kezdetek óta ezt a cégpolitikát képviseljük. Az ügynök életében a legfontosabb a referencia, hogy meg tudjam mutatni az új ügyfelemnek, milyen transzferek fűződnek a nevemhez, de legalább olyan fontos, hogy a labdarúgóknak mi a véleményük rólam, mert a futballisták úgyis egymást fogják kérdezgetni. Ahogy egykor én is Gera Zolit és Tőzsér Danit kérdeztem meg egy-egy potenciális ügyfelem kapcsán arról, hogyan edz, hogy viselkedik, milyen karakter.

 

Ma már elárulhatod: volt olyan játékosod, aki sokkal többet kihozhatott volna magából, mégsem sikerült neki?

Olyan, hogy nagyon sok volt benne, és szinte semmire sem vitte, nem volt. Arra viszont akadt példa, hogy valaki eljutott egy egész magas szintre, de ahhoz, hogy felérjen a csúcsra, az utolsó lépéseket nem tudta megtenni. Lehet, hogy nagyon rosszkor sérült meg, előfordult, hogy a csapat kezdett gyengébb eredményeket produkálni vagy csak hiányzott belőle a kellő plusz; az okok különbözőek. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a többség igen szép karriert futott be.

 

 

Olvasói kérdések

 

Pál: Egy menedzser átlagosan milyen jutalékot kap, amikor klubot vált az ügyfél? Vannak olyan húsz év alatti tehetségek, akikben nagy potenciált lát?

Nullától tíz százalékig terjed a részesedés, előfordulhat olyan is, hogy nincs ügynöki jutalék. Mindig az egyes üzlettől függ. Ami a húsz éven aluliakat illeti, ma sajnos nem látok túl sok nagy tehetséget, de hátha nincs igazam. A Genkben játszó Németh András viszont azon kevesek egyike, akiben sok van. A húsz év körülieknek ráadásul már vagy két éve a felnőttek közt kellene szerepelniük. A tizenöt-tizenhét évesek között vannak tehetségek, de ők még nagyon fiatalok, sok minden változhat, míg eljutnak a felnőtt futballig, ezért sem akarok neveket említeni. Azt nem értem, nálunk a tizenhét vagy tizennyolc éves miért nem mutatkozik be az NB I-ben, ahogy hasonlóra mondjuk Angliában számos példa van. Erre szokták azt felelni a magyar klubvezetők, hogy nem elég jók a mieink, na de kérem, az NB I sem a Premier League.

 

Péter: Feldolgoztad már a régi teremtornán az utolsó percben az oldalfalra bikázott labdából szerzett öngólodat?

Nem emlékszem rá, úgyhogy gondolom, igen. Nemrégiben találtam viszont egy felvételt, egy Vidi–MTK-t, azon az én öngólommal kapunk ki 1-0-ra a kék-fehérektől. Ez benne van a futballban. Az a jó ebben a játékban, hogy három naponta jönnek a meccsek, nincs idő rágódni a történteken.

 

Zétény: Milyen pluszt jelent, hogy korábban ön is labdarúgó volt?

Rengeteget. Ismerem az öltözői hangulatot, tudom, hogyan gondolkodik egy játékos, hogy mire van leginkább szüksége. Labdarúgóként megtapasztaltam, szakmailag és emberileg mi a fontos egy futballistának, szóval feltétlenül előny.


Fotó: DIGI Sport

 

További interjúk:

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x