„Még most kezdődhet el a pályafutásunk, most kell a legtöbbet fejlődnünk és dolgoznunk” – Interjú Suba Sárával

Az idei szezon egyik meglepetéscsapata a női kézilabda NB I-ben az MTK Budapest. A csapat jelenleg a tabella ötödik helyén áll, egyik vezéregyéniségük a junior válogatottal korábban világbajnoki címet szerző kapus, Suba Sára. Vele beszélgettünk többek között a magyar utánpótlás helyzetéről, idei céljairól és jövőbeni terveiről.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

– Talán furcsa kérdésnek tűnhet, de ebben a helyzetben nem teljesen tárgytalan: hogy vagy, hogy viseled a koronavírus okozta nehézségeket?

– Köszönöm szépen, jól vagyok, így, hogy edzhetünk és remélhetőleg a bajnokság is haladhat rendesen, annyira nem visel meg ez a helyzet, mint tavasszal, amikor minden leállt. Most ugyan megint elég rosszul fest a szituáció, de remélem, hogy ez a lehető legkisebb mértékben fogja a csapatot befolyásolni.

 

– Jó szezont fut a MTK, számítottatok ennyire erős szereplése?

– A tavalyi szereplésünket szerettük volna ott folytatni, ahol sajnos abbamaradt, érzésem szerint ez eddig sikerült a csapatnak, bár még nagyon messze a vége. De úgy gondolom, ha így folytatjuk, nagyon jó szezont futhatunk.

 

– Mi a titka a MTK-nak? Mert kívülről úgy tűnik, nagyon jó a közösség, a csapatnak van egy arculata, és mintha egyre több játékos csatlakozna örömmel a klubhoz.

– A siker egyik titka a jó közösség. És egy jó közösség tud egymásért küzdeni. Klisének hangozhat, de ha együtt van a csapat, akkor tényleg bármire képesek vagyunk, ez is lehet a jó szereplés hátterében, mostanában sok olyan meccset tudtunk megnyerni a végjátékban, amiket talán az előző szezonokban elvesztettünk volna. A tapasztalt játékosok ebben oroszlánrészt vállalnak, és segítenek is minket, ahogy csak tudnak.

 


(X) Megnyeri sorozatban negyedszer is a Győri Audi ETO (1,60) a Bajnokok Ligáját? A győriek sikerére a cikk megjelenésekor 1,60-as oddsot kínál az Unibet! Kattints ide és fogadj kézilabdamérkőzésekre!


 

– Térjünk vissza a kezdetekhez. Debrecenben születtél, s viszonylag későn, 12 évesen kezdtél kézilabdázni. Hogy kerültél kapcsolatba a sportággal?

– Egy testnevelés órán játszottunk és nagyon megtetszett, ráadásul a testnevelő tanár, Melkó Károly volt a városi csapat edzője is, úgyhogy megkérdeztem, edzhetek-e az iskolai csapattal. Elég ügyetlen voltam, mert sok volt a lemaradásom a többiekhez képest, de nagyon megfogott a hangulat, így maradtam.

 

– Mennyivel volt nehezebb egy vidéki városban, Balmazújvárosban edződve bekerülni az ország kézilabdás vérkeringésébe?

– Így visszagondolva nagyon szerencsés voltam, jókor voltam jó helyen, máskülönben lehet nehezebb lett volna. De Balmazújvárosról páran jó csapatokhoz kerültünk fiatalon, amikor sokat lehet fejlődni. Úgyhogy véleményem szerint nem olyan nehéz, ha az ember megdolgozik érte, de azért kell egy jó adag szerencse is hozzá.

 

– 2015-ben kerültél a Ferencvároshoz: a megvalósult álom?

– Igen, nagyon nagy élményként és lehetőségként éltem meg, hogy NB1-es klub utánpótlásában játszhattam, láthattam élőben a nagy játékosokat, akiket azelőtt csak a tv-ből figyeltem.

 

– Miben változott meg ekkor a kézilabdához való hozzáállásod? Nagyobb lett a nyomás?

– Leginkább abban, hogy addig teljesen hobbiszinten, szórakozásból kézilabdáztam, és nem is gondoltam arra, hogy ez lehetne másképp is. Ekkor jöttem rá, hogy én ezt szeretném csinálni, profi szeretnék lenni.

 

Nyomást egyáltalán nem éreztem a kézilabda miatt, nyilván meg akartam felelni és meg akartam dolgozni azért, hogy egyre jobb legyek, de külső nyomást nem éreztem magamon.

 

Azért az is segített, hogy egy nagyon jó közösségbe kerültem, tényleg mindenben segítettek, így mondhatni zökkenőmentes volt a beilleszkedés, és könnyebb volt hozzászoknom az új környezethez. Igen, úgy gondolom azért jobban szem előtt voltam, mint Balmazújvárosban.

 

– Ekkor kerültél be először a korosztályos válogatott keretébe is. Mik voltak a tapasztalataid? Milyen különbségeket láttál más országokkal összevetésben, mikor egy-egy utánpótlás-eseményen jártál?

– Még Balmazújvárosban játszottam, amikor meghívtak az első edzőtáborba az ifi válogatotthoz. Akkor még sok dolgot nem fogtam fel az egészből, eléggé meg voltam szeppenve. De úgy gondolom, hogy az első pár helyezett csapat között óriási különbségek nem voltak. Mi például jobban fel voltunk készítve taktikailag, míg a norvégok inkább a fizikai felkészülésre helyezték a hangsúlyt.

 

– Ha már az utánpótlás-eseményeknél tartunk, megkerülhetetlen a 2018-as junior világbajnokság. Azonban indítsunk kicsit korábbról. Már az előző években is éreztétek, hogy ez egy kivételes korosztály, hogy sokra vagytok hivatottak?

– Azt mindenképp éreztük. hogy az élmezőnybe tartozunk, és minden versenynek úgy mentünk neki, hogy éremmel szeretnénk távozni. Tudtuk, hogy vannak olyan csapatok, akikkel nagyon nehéz játszani, akiket igyekeztünk elkerülni a tornák során, de azt is tudtuk, hogy mi is képesek vagyunk kellemetlenséget okozni számukra.

 

(Fotó: MTI)


– Még szintén a torna előtt történt egy edzőcsere, Hajdu Jánost váltotta Golovin Vlagyimir. Mi az, amit ő hozzátett a csapathoz? Azért is kérdezem, mert ő jelenleg a klubedződ is, tehát érdekes lehet a véleményed róla. Miben igazán jó ő?

– Igen, ezt a korosztályt Jani bácsi építette fel, ő vitt minket az elejétől kezdve.,Vova pedig befejezte a munkát. Vova igazán jó abban, hogy a nyomást le tudja venni a csapatról. Nem tudom, hogy ezt akkor hogy csinálta, de szerintem egy pillanatig nem görcsöltünk a két hét alatt. Nyilván voltak rosszabb meccseink, vagy amikor jobban izgultunk, de úgy érzem, mondhatom a csapat nevében, hogy egy pillanatig nem kételkedtünk abban, hogy jól fogunk szerepelni. Vova nyugodtságot sugárzott az egész csapat felé.

 

– Térjünk rá a debreceni tornára. Én ott voltam ezen az eseményen, egészen elképesztő, és talán utánpótlásversenyen soha nem látott volt az a médiafigyelem, amely ott körülvett titeket. Ennek azért két oldala van, egyszerre volt ez nyilván megtisztelő és felemelő, illetve jelentett hatalmas nyomást is. Hogy éltétek ezt meg?

– Tényleg szokatlan volt a körülöttünk lévő médiafigyelem. De nem éltük meg nyomásként, megtisztelő volt és szokatlan, hogy meccsek után szurkolók várnak minket, interjúkat kell adni minden nap, még élveztük is a helyzetet. Ha volt valami vicces helyzet vagy vicces interjú, nevettünk egy jót a csapattal és mentünk tovább, nem merültünk el ezekben a dolgokban, ami érzésem szerint fontos volt akkor.

 

– Pontosan mit jelentett számotokra, hogy megnyertétek a világbajnokságot? Egyfajta visszaigazolás volt?

– Nagyon örültünk ennek a sikernek, főleg, hogy az utolsó tornánkat együtt ilyen szépen tudtuk zárni. Nagyon jó társaság voltunk, imádtuk egymást, így fontos volt, hogy jó érzéssel búcsúzzunk ettől az időszaktól.

 

Viszont úgy gondolom, nem szabad ezt nagy dobra verni, mert még most kezdődhet el a pályafutásunk, most kell a legtöbbet fejlődnünk és dolgoznunk, hogy szintet tudjunk lépni és ne ragadjunk ebben.

 

Nyilván egyfajta visszajelzés is, hogy nem rossz az irány, de a jövőre nézve hatalmas jelentősége nincs, ha újabb sikert szeretnénk elérni, akkor még keményebben kell dolgozni érte. De örök emlék marad, az biztos.

 

– Összességében miben látod az utánpótlás- és a felnőtt kézilabda közötti különbséget. Miért tűnik ennyire nehéznek ez az ugrás?

– Teljesen más kávéház. Sebességben, taktikailag, technikailag, fejben ezt az ugrást a legnehezebb végrehajtani.itt válik lényegi kérdéssé, hogy ki az, aki elég alázatos, és beleteszi a kellő munkát, illetve a szerencse sem árt, főként a sérülések szempontjából.

 

– A felnőttek között előbb Vácra, majd az MTK-hoz kerültél kölcsönbe. Ezek az állomáshelyek mit tettek hozzád? Miben fejlődtél a legtöbbet?

– Úgy érzem, mentálisan Vácon fejlődtem a legtöbbet. Barbara Arenharttól rengeteget tanultam, ha kérdésem volt, vagy tanácsot akartam kérni a védéssel vagy bármivel kapcsolatban, tudtam, hogy hozzá fordulhatok, mindig, mindenben segített. Szerettem Vácon lenni, jó közösség volt ott, viszont tudtam,  ha több játékpercet szeretnék, lépnem kell. Így kerültem az MTK-ba. Jelenleg is itt játszom, és úgy gondolom, itt is sokt tanultam, de még rengeteget kell fejlődnöm minden szempontból, a védés minden terén, de lépésről lépésre haladva igyekszem javulni.

 

– Mik a rövid- és hosszútávú céljaid? Esetleg a terveid között szerepel néhány év légióskodás?

– Rövid távú céljaim között szerepel, hogy az MTK-val a lehető legjobb helyen zárjuk a bajnokságot, és minél többet tudjak fejlődni helyezkedésben. Hosszabb távon szeretnék stabil első számú kapus lenni az NB1-ben, és igen, akár néhány évet légióskodnék is, ha az élet úgy adja.


Kiemelt fotó: 24.hu

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x