,,Mentőövet dobni elveszettnek vélt tehetségeknek” – Interjú Fekete Tivadarral

A Szentlőrincet úgy összerakta, hogy a klub az igen szerény költségvetésével is simán bentmaradt az NB II-ben, segítette persze dolgát a kiváló kapcsolatrenszere. Azt az MTK utánpótlásának scoutjaként is mélyítheti, így aztán Fekete Tivadarral, a Baranya megyeiek szakmai igazgatójával nem csak a felnőtt futballt, a sok sebből vérző honi utánpótlásnevelést is kiveséztük.


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

– Túl vannak a klubtörténet első NB II-es szereplésén, biztos bentmaradást produkálva. Elégedettek lehetnek?

– Maximálisan. Ez volt a célkitűzés. Persze tudtuk, megvalósítani nem lesz könnyű. Egyrészt, mert a huszonnegyedik órában döntöttük el, hogy elvállaljuk a szereplést, azután, hogy az Érd nem adott be licenszet, a versenyszabályzat szerint pedig ebben az esetben a három csoport legjobb másodikja a feljutó, mi voltunk azok. Másrészt sok mindent kellett mérlegelni, az infrastrukturális helyzet nem volt például alkalmas arra, hogy a licenszet megkapjuk. Harmadrészt a játékosállomány sem tűnt olyannak, amelyik a másodosztályban eséllyel vehetné fel a versenyt a konkurensekkel, de hát a miénk egy kis település, 6700 lakossal, nincs itt ipar, nem olyanok a gazdasági lehetőségek, mint máshol, ennek megfelelően a büdzsénk is alacsonyabb. Az MLSZ azonban a három feljutót startpénzzel díjazta, amit infrastrukturális fejlesztésekre lehetett felhasználni, egy év haladékkal. Még mindig csinosítjuk pályát, de az ötszáz fős lelátóval, vendégszektorral, TV-állomással felszerelt létesítményünk remélhetőleg megfelel az új idényben, és otthon fogadhatjuk ellenfeleinket.

 

– Ha meg kellene határoznia a szentlőrinci projekt mibenlét, a klubkoncepciót, hogyan írná le?

– Mi termelői klub vagyunk a viszonylag színes futballpalettán. Hogy színházi hasonlattal éljek, vannak ugye a hagyományos, nagy színházak, ehhez képest mi egy kis színház vagyunk, félprofi színészekkel, akiknek azért is lehet vonzó nálunk játszani, mert mi közönségünkben klubtulajdonosok, klubvezetők tűnnek fel, a mi színpadunkon meg lehet nekik mutatni magad.

 

Az NB III-ban is kis költségvetésűek voltunk, a legfiatalabb átlagéletkorú csapattal, nem volt ez másként a másodosztályban sem. A csapat közel nyolcvan százaléka nem játszott még sem az NB I-ben, sem az NB II-ben, javarészt az utánpótlásbajnokságokból kikerülő tehetségek alkotják.

 

Nekünk tehát az eredményességet kell ötvöznünk azzal, hogy felépítünk játékosokat. Én olyan labdarúgókat keresek, akiket más nem, már csak azért is, mert nem tudunk milliós fizetéseket adni. De hogy egy másik utat járva is lehet eredményesnek lenni, abban segít a futballban eltöltött sok hosszú év, ami alatt rengeteg játékos megfordult a kezeim között, van olyan kapcsolati tőkém, amiből tudok meríteni, meg tudom találni a megfelelőnek gondolt alanyokat.

 

– Az egyik legfontosabb alaptétel tehát, hogy Szentlőrincen esélyt kapjanak a fiatalok? 

– Feltétlenül segítünk a karrier elindulásában, ami idehaza bitang nehéz. Azt látom, hogy az utánpótlás évek végén a startvonalon rengetegen gyülekeznek, de nem kapják meg az esélyt arra, hogy nekilendüljenek. Ez a honi futball egyik nagy buktatója. Sokan küszködnek azzal, hogy nem játszanak a felnőtt korba lépve, akik egyáltalán megmaradnak a futballnak, azok közül is sokan NB III-as csapatba szegődnek, mintegy igyekezve az utolsó szalmaszálba megkapaszkodni.

 

– Hiányzik a híd, ami az utánpótlásfutballból átvezet a felnőttbe?

– Igen. Örök téma, hogy mi lenne a helyes megoldás. Az MLSZ-nek vannak is törekvései arra, hogy rábírják a klubokat a fiatalok szerepeltetésére, sajnos nem működik. Azt szoktam mondani, hogy aki akadémián nevelkedett, számos kiválasztáson átesett, annak nem bizonyítania kell egy NB II-es klubban, hanem teljesítenie.

 

– Lenne pedig üdvözítő megoldás?

– Az NB II-ben kötelező egy fiatalnak játszania, az új idényben legalább egy 2002-ben születettnek, vagy annál fiatalabbnak. A 2001-es korosztály játszott legutóbb. Mit csináltak tehát a csapatok? Igazoltak négy-öt húsz év alatti játékost, de a legtöbben a szélső posztokra, ahol el lehet őket rejteni. Én nem így gondolkodom. Ha van egy remek húszéves belső középpályás, akiben látom, hogy eljuthat NB I-ig, le fogom igazolni. A másik probléma ezzel a megoldással, hogy mi lesz akkor most a 2001-esekkel? Mehetnek a levesbe. De hát miért dobnám ki azt a játékost, akinek van harminc-harmincöt meccse, alapember volt? Sokan csak egy kipipálandó feladatot látnak az előírásban, én azonban nem kipipálni akarok, hanem felépíteni játékosokat. Szentlőrincen előfordult, hogy három-négy, a fiatalszabálynak megfelelő játékos is a pályán volt, nyilván nem mind kezdőként. Szerintem hasznosabb lenne úgy átalakítani a támogatást, hogy ha egy klub a következő évben is szerepelteti a fiatalt, jelentős mértékben részesüljön a központ pénzekből. Annak a klubnak, amelyiknek igen tehetős a tulajdonosa, nem számít, kap-e kilencvenezer forintot egy meccsért a fiatalja után, nekünk igen. És az olyan klubokat kéne inkább premizálni, mint amilyen a miénk is, nem mindenkit egyformán. 

 

– Az elmúlt szezon alapján kijelenthető, nem csak, hogy felépíteni igyekeznek Szentlőrincen játékosokat, hanem újraépíteni. Mentőövet dobni elveszettnek vélt tehetségeknek. Mervó Bence vagy az ugyancsak nagy ígéretként számon tartott Torvund Alexander a két példa.

– Mervó Bencét ismerem gyerekkora óta, ahogy Nagy Dominikot is. Abban hiszek, hogy alapos tehetségkutatással meg lehet találni az ígéreteket. Az tévhit, hogy nincsenek tehetségeink, csak egészségesen kell őket menedzselni. Megértetni velük, mit egyenek, hogyan eddzenek, mennyit eddzenek, milyen plusz tréningre van szükségük. Bence karrierje szépen indult, de számos súlyos sérülés gyötörte, nagyon mélyről jött vissza. Szinte minden műtéten átesett, amin futballista áteshet. Az ő helyében sokan azért rimánkodnának, csak járni tudjanak fájdalom nélkül, ő mégis folytatta. Budafokról hoztuk el kölcsönben, ott nem volt idő Bencével kísérletezni. Nálunk szépen haladt, jöttek a gólok is, közös volt a cél: neki az, hogy minél több gólt szerezzen, hogy visszakerülhessen a neki megfelelő színpadra, nekünk az, hogy góljaival segítse a terveinket megvalósulni. 

 

– Esetében csak a sérüléseken múlt, hogy nem tudta megváltani a világot, vagy valami máson is?

– Szerintem a sérüléseken múlt. Lengyelországban is jól indult a pályája, de mindjárt megsérült. Volt már neki szakadása, törése, porcsérülése, a lábát csak tizennyolcas karikával együtt lehetne mutatni, kész horror. De ő mindig futballozni akart, rengeteget áldozott a saját pénzéből arra, hogy folytathassa karrierjét. Megfordult Svájcban, Lengyelországban, Dunaszerdahelyen, pompás körülmények közt készülhetett, ehhez képest nem derogál neki Szentlőrincen februárban saras pályán edzeni. Hogy ezt vállalja, azt mutatja, mentálisan erős.

 

Mervó Bence (balra) és FeketeTivadar (jobbra). Mervó 16 mérkőzésen 3 gólt és 1 gólpasszt jegyzett a Szentlőrnc színeiben (Fotó: szentlorincse.hu)


 

– Az U17-es Eb-részvevő Torvund Alexander szintén?

– Ő ugye sokkal fiatalabb, még csak huszonegy lesz, az utánpótlásban rendszeresen játszott, gólokat rúgott, profi szerződést kapott, hamar felhívta magára a figyelmet, de talán túl nagy lépésekre vállalkozott. Lehet, kellett volna még egy-két lépcsőfok a Vidihez. Fehérváron más klubkoncepció mentén dolgoznak, nincs idő építgetni a játékosokat, olyan hely kellett volna neki, ahol rendszeresen játszhat, de jó úton jár.

 

– Visszatérnek klubjaikba?

– Az összes kölcsönjtékos visszatért anyaegyesületébe, én eközben várok. A bajnokság közben is folyamatosan jeleztem, hogyan teljesítenek, meg kell várnunk, mit akarnak a klubjaik. Jól érezték magukat nálunk, ezt sosem titkolták. De ha kell, újrakezdem, és ebben az évben is összerakok egy csapatot. Vannak nálunk olyanok is, akiket vinnének, jobb kondíciót kínálva, aztán vannak ugye a kölcsönjátékosok, a harmadik kategóriába tartoznak azok, akik évek óta értékeink. Lehet, senki sem lesz velünk az idei kölcsönjátékosokból, de az is lehet, a fele marad.

 

– Nehéz lehet így dolgozni.

– Nem könnyű, de mindig szerettem a kihívásokat, leküzdeni az akadályokat. Biztos más egy olyan sportigazgatói székben ülni, ahol csak rá kell mutatni a játékosra, és a miénk, nekünk sok mindent mérlegelnünk kell, és nem lőhetünk mellé.

 

– Az, hogy az MTK-ból több kölcsönjátékost is megszereztetek, egy win-win helyzet eredménye? Ők felnőtt szinten játszhatnak, a Szentlőrinc meg erősödött velük.

– Igen. Polyák Balázs, az MTK sportigazgatója jól tudja, milyen futballfelfogást képviselek, ez nekik garancia, úgy gondolják, jó helyen pallérozódnak a fiaik. Ettől még köszönettel tartozunk a kék-fehéreknek.

 

– Ön évek óta scoutja az MTK akadémiájának. Korosztályspecifikusan figyeli a futballistapalántákat? Leginkább Baranya megyében? 

– Az MTK-nál az a koncepció, hogy azokat monitorozzuk, akik még abban a korban vannak, amikor még jó eséllyel meg tudnak felelni a kék-fehérekre jellemző edzésmódszernek, képzési filozófiának A tizennégy-tizenöt éves kor az ideális. Akkor érdemes odavinni egy vidéki tehetséget, aki már nem tud a klubjában eléggé fejlődni. Korábban azért nem, mert nem szerencsés kiszakítani a családi környezetből. De nem csak a megyét figyelem, sokkal szélesebb a spektrum, az egész dunántúli részt monitorozom. Az MTK-ban van egy scout-csoport, minden héten mítingelünk. Úgy néz ki egy szezon, hogy az első félév a tehetségkutatásról szól, a második félév a konkrét megfigyelésről, azokat követjük akkor, akiket már felkutattunk. Őket riportoljuk, monitorozzuk, értékeléseket készítünk, ezek alapján elemezzük őket, mindezek függvényében dől el, ki tud bekerülni az akadémiára.

 

– Azért a honi utánpótlásnevelés sok sebből vérzik. Mit lát ön a legnagyobb problémának?

– Itthon is vannak jól felkészült szakemberek, talán még jobban kellene specializálódni. Az általános iskolai alsós tanítónő nem fog felsőben vagy főiskolán tanítani. Az edzőket is úgy kellene kiválasztani, hogy egy-egy korosztályhoz, egy-egy feladatra ki a legmegfelelőbb. Őket is figyelni kell persze, számon kérni, de sosem szabadna egy-egy meccsből kiindulni. Csak az alapján szabadna őket értékelni, hány játékost sikerül eljuttatniuk az első csapatig. Sokan nem tudják magukról, mire a legalkalmasabbak. Előfordul, hogy egy U13-as edző nagyon szeret meccselni, ellenfelekből felkészülni, csak hát abban a korosztályban erre nincs szükség. Az még a képzési fázis, nem ez a lényeg.

 

Látom, hogy edzők az U13-ban meccselnek, pedig ott még csak segíteni kellene a gyerekeket, hogy mit csináljon a labdával, labda nélkül, meghagyva nekik persze a szabadságérzetet, hogy játsszanak bátran.

 

A saját magam edzői karrierjében is azt vizsgáltam mindig, hány játékost tudtam felnőtt karrierhez segíteni. Nagy Dominik, Márkvárt Dávid, Pávkovics Bence, Bese Balázs, Deutsch László végigment a ranglétrán. De ez sokismeretlenes egyenlet: múlik a családi háttéren, közrejátszhat a szülők válása, elcsavarhatja egy barátnő a futballista fejét, és mindjárt más kerül a fókuszba. Azt nem látom, mi a terv, mi a célja egy U13-as edzőnek vagy U17-esnek. Hogy megnyerd a meccset a hétvégén? Nem ez lenne a feladat, hanem hogy minél több futballistát adj a felnőtt futballnak. Pécsről sokat jártam a délszláv klubokba, a Fradi utánpótlásában dolgozva is elutaztunk három napra a Partizanhoz Dragóner Attilával, Zsivóczky Gyulával. Tátva maradt a szájuk, ahogy az edző beszélt arról, mit jelent neki a klub, a csapat. Az a lényeg, azok közül, akikkel együtt dolgozott, hány játékos jutott el a felnőtt együttesig, s azok közül is hány futballistát tudott a klub a nemzetközi porondon értékesíteni. Ha egyetlen játékost sem adsz az első csapatba, nem végzed jól a dolgod. Folyamatosan figyelem a délszláv futballt, a minap olvastam, a topligákban negvennégy szerb játékos szerepel, magyar van hat-hét.

 

A Szentlőrinc SE ugyan az egyik legkisebb büdzséből gazdálkodó csapat volt az NB II mezőnyében, kilenc ponttal a vonal fölött végzett, így megőrizte a tagságát a Merkatil Bank Ligában (Fotó: Facebook/Szentlőrinc SE)


 

– Min múlik, hogy ki jut el az NB I-ig? Aligha csak a tehetségen.

– Azért a tehetség van az első helyen, különben bárkiből lehetne futballista. A második legfontosabb, hogy mi van a koponyában. Ha valaki fejben nem elég erős, nem lesz esélye. És persze jól kell lépkedni a futball sakktábláján. Szerintem az nem jó ötlet, ha tizenhat évesen külföldi topklubba mész, mert nagy valószínűséggel ki fog dobni a rendszer. Ki lehet menni abban a korban is külföldre, de ne mindjárt élcsapatba. A Juventus, a Benfica, az Ajax helyett inkább a Heerenveenbe, a Mattersburgba, a Riedbe. Arra a versenyre, ami például az Ajaxban folyik, a magyar gyerekek nincsenek felkészítve.

 

– A tehetség sokféleképpen kibontakozhat, példa erre László Dávid esete. Egykori elemzőjük, a bunteto.com egyik szerzője Zalaegerszegen folytathatja karrierjét.

– Az egy különleges történet. A táblagépemet vittem be a márkaszervízbe, a pult mögött ült Dávid. Mondtam a nevem, ő mosolyogva felelte, ismer. Elárulta, nagyon szereti a focit, érdekli az elemzés, állandóan ezt bújja szabadidejében. Oké, küldj át anyagot, mondtam. Megnéztem a munkásságát, láttam, még nem tökéletesen kiforrott, de tetszett az elhivatottsága, hogy ez akar lenni, és nem telefonokat javítani. Csak várt a lehetőségre, egy segítő kézre. És mert összességében tetszett az odaadása, jeleztem, ha gondolja, Szentlőrincen az NB III-ban elkezdhet dolgozni. Pénzt nem tudok adni, lehetőséget igen. Eljött hozzánk, felvette a meccseket, elemzett, közben sikerült fejlesztenünk az infrastruktúrát. El is jutott az Újpest utánpótlásáig, immár pedig a ZTE első csapatánál folytathatja.

 

– Az edző, Marián Sluka személyében is hasonlóan elhivatott szakemberre leltek?

– Huszonnégy órában a futballnak él, éhes, motivált tréner, szeretne magasra jutni, én pedig egy olyan valakit akartam, aki maximálisan képes azonosulni a koncepciónkkal, aki nem foglalkozik a külső körülményekkel, hogy mekkora városba jön, milyen az infrastruktúra, hanem a lehető legtöbbet akarja kihozni a játékosokból, az adott helyzetből. Voltak holtpontjaink, a tavasz elején beleszaladtunk egy vereségsorozatba, de akkor is higgadtak maradtunk, nem abban láttam a megoldást, hogy kirúgjuk az edzőt, az foglalkoztatott, hogyan tudnánk őt segíteni. A tulajdonos személye is nagyon fontos, Kovácsevics Csaba több mint huszonkét éve a klub első embere, ha ő nincs, a Szentlőrinc még mindig a megye II-ben szerepel. Ő teremti meg a nyugodt hátteret, hatalmas energiával és szenvedéllyel dolgozik a klubért amellett, hogy pénzt rak bele. A klub a szerelme, annak pedig örülök, hogy kellő szabadságot kap. 

 

– Lehet hosszú távon NB II-es csapat a Szentlőrinc?

– Kettősség van bennem: ha egy kicsit lehetne még javítani a lehetőségeinken, növelni a büdzsét, tovább fejleszteni az infrastruktúrát, lenne helyünk a húszcsapatos NB II-ben. A mi koncepciónkkal, a játékoskiválasztásunkkal megragadhatnánk, de nincsenek csodák. Trabanttal az Audik és Mercedesek közt arra is kevés az esélyed, hogy körön belül maradj.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Kiemelt fotó: Szentlőrinc SE

Írj hozzászólást