„Mindenki a munkából járt edzésre” – Interjú Zimonyi Dáviddal

Sokat elárul a honi tehetséggondozásról, hogy Zimonyi Dávid évekig senkinek sem tűnt fel, jóllehet már az U13-ban berámolt 50 gólt egy szezonban, a felnőttek közt pedig tovább emelte a tétet. A megyei bajnokságra hajlamosak vagyunk legyinteni, pedig ha valaki száz gól felett termel két szezon alatt, abban nyilván motoszkál valami. A köztudatba decemberben berobbanó csatárra Zalaegerszegen legalább így gondoltak.


Tippeld meg a magyar bajnokság kiesőit és aranyérmesét, és nyerj! 


 

Huszonhárom éve december huszonnegyedikén karácsonyi ajándékként érkezhettél meg a Zimonyi famíliába, de vajon Zalaegerszegen is ajándéknak tekintenek?

Remélem, hogy igen, jó lenne, ha majd egyszer úgy vélekednének rólam, megütötték velem a főnyereményt. Mindenki tisztában volt persze azzal, időre lesz szükségem, hogy fel kell engem építeni, de az ősz második felére már jó erőbe kerültem, úgy éreztem, fontos tagja vagyok a csapatnak, meggyőződtem afelől, az első osztályban is meg tudom állni a helyem.

 

Hogy az alacsonyabb osztályokban elég jól sikerült, azt az elképesztő számaid igazolják. A 2017–2018-as szezonban, húszévesen ugyebár huszonkilenc bajnokin negyvenkét gólt szereztél, de előtte is szorgalmasan rugdostad a gólokat. Ilyen termés után sem akadt legalább egy NB II-es klub, amelyik tesztelt volna?

De, egy. Próbajátékra hívtak, nem tetszett azonban, ahogy velem bántak.

 

A csapattól külön kellett átöltöznöm, úgy szólt valaki oda, hogy akkor most már kimehetek én is a pályára, nem úgy fogadtak, ahogy az szerintem illő lett volna. 

 

Jól feldühíthettek, mert a következő szezont hatvanöt góllal zártad. Megismétlem: hatvanöttel, huszonhét bajnokin. Mármost egyetlen olyan játékosmegfigyelő, klubvezető, NB I-es csapat sem akadt, amelyik azt mondta volna, hát van itt ez a gyerek, aki két szezon alatt berámolt több, mint száz gólt, csak meghívom két hétre, megnézni, mit tud.

Nem volt. Nem kerestek sehonnan.

 

Bántott?

Egyáltalán nem. Nem voltam elkeseredve. Amúgy is feljutottunk a Lipóttal az NB III-ba, úgy voltam vele, végre eggyel magasabb szinten is kipróbálhatom magam, ami akár lehet ugródeszka. És sikerült is elrugaszkodnom.

 

Én a helyedben biztos bekopogtattam volna valamelyik első-, másodosztályú klub ajtaján, hogy kezit csókolom, rúgtam több mint száz gólt két év alatt, meg tetszenének esetleg nézni? Nem mintha neked járna a feddés, sokkal inkább a honi klubirányítóknak, a játékosmegfigyelői hálózatoknak, hogy eszükbe sem jutott esélyt kínálni.

Bennem azonban nem fordult meg hasonló gondolat, nem akartam én sehol sem kopogtatni. Ha nem keresnek, hát nem megyek. Biztos sok klubban legyintenek a megyei bajnokságra meg a harmadosztályra, és tényleg nincs arra garancia, hogy ha valaki alacsonyabb osztályban rugdossa a gólokat, feljebb is fogja.

 

Neked viszont sikerül erre rácáfolni, a decemberi öt bajnokidon négy gólt szereztél. A Mezőkövesd ellen kibrusztolt első NB I-es találatod mintegy szimbóluma is lehetne az eddigi karrierednek, mert mint ahogy az érvényesülésért, a gólért is alaposan meg kellett küzdened: becsúszva, a már elveszettnek hitt labdát ragyogó mozdulattal magad elé téve kanalaztad végül be a kapuba.

Valóban lehet tágabb értelembe helyezni a gólt, mert tényleg sok munkába telt, hogy eljussak ide, sokat dolgoztam érte, a gól pillanatában úgy éreztem, megérte az erőfeszítés, úgy éreztem, visszakaptam valamit.

 

Zimonyi Dávid első gólja az NB I-ben


 

No igen, a Zetét legalább illeti némi dicséret, mert miután az NB III-ban is produkáltál egy remek idényt tizennyolc bajnokin tizennégy gólt hintve, hovatovább egy februári kupameccsen az egerszegieknek is betaláltál, a nyáron szerződést ajánlottak. 

És én egy percig sem gondolkodtam, elfogadjam-e. Amikor elmondták, a ZTE-ben edzhetek, örömmel jöttem. Nagyon pozitívan fogadtak.

 

Próbajátékra invitáltak először?

Nem, azt mondták, eddzek nyugodtan, ne izguljak, mert feltétlenül le akarnak igazolni. 

 

Sikerült levetkőznöd a lámpalázad?

Nagyjából igen, nem vagyok izgulós típus. Az mindjárt kiderült számomra, hogy ez más szint, de igyekeztem a legjobbamat nyújtani.

 

Azt is tudtam, nem fogok mindjárt a ZTE első csapatában játszani, ez egy hosszabb út lesz, amit végig kell járnom, nem szabad megsértődnöm, ha eleinte kevesebb lehetőséget kapok.

 

Szerintem sokan emiatt vesznek el, mert nincs meg bennük a kellő türelem.

 

Ha már itt tartunk, mit gondolsz, milyen emberi tulajdonságok szükségesek az érvényesüléshez, hogy képes legyél kitartani az álmaid mellett?

Elsősorban dolgozni kell, minden tőled telhetőt megtenni azért, hogy a legjobbadat add. Sosem szabad feladni, de én nem is adtam fel soha, mindig erős győzni akarás jellemzett, szeretnék ilyen maradni.

 

Zalaegerszegre szerződésed előtt is hittél abban, hogy egy nap profivá válhatsz?

Mosonmagyaróváron, majd Lipóton a megyében focizva nem ezen járt az eszem, én csak igyekeztem évről évre jobbá válni, minden évben egyre több gólt rúgni – sikerült is jobbá válnom. Már az NB III is nagy ugrásnak tűnt, nagyon kíváncsi voltam, mit tudok azon a szinten, de hamar megszoktam a tempót, és a harmadosztályban játszva éreztem azt először, magasabb osztályban is elkezdhetek gondolkodni.

 

Akkor hát Óvárról indult az immár mesebeli karrier?

Igen, ott játszottam az utánpótlásban, az U13-ban kezdtem, tizenhat évesen döntöttem úgy, Lipótra igazolok. Édesapám is játszott a csapatban, ismertük a tulajdonost, és mert a végén nem éreztem már annyira jól magam Óváron, minden afelé mutatott, érdemes Lipóton folytatnom. Fél évet játszottam az ifiben, azután már csak az első csapatban.

 

Az utánpótlásban is rugdostad a gólokat, az U13-ban szerény ötvenet egy évben, ehhez képest egyetlen elitakadémia sem akadt, amelyik meghívott volna?

Nem.

 

Szerinted hátrány, hogy nem kaptad meg a minőségi(bb) képzést, vagy inkább előny, hogy nem vettél részt benne, és megmaradt így benned egy jó adag ösztönösség.

Én inkább előnynek gondolom, azért az akadémia sem garancia a sikerre, az ott pallérozódók közül is sokan játszanak alacsonyabb osztályokban. Nehéz az élvonalig eljutni.

 

Sokat dolgoztam, kitartóan, nekem talán ezért sikerülhetett, de a java csak most jön.

 

Külön edzéseket végeztél az alacsonyabb osztályokban játszva?

Nem nagyon volt rá mód. Mindenki a munkából járt edzésre, este tréningeztünk villanyfényben, aztán mentünk haza.

 

Zalaegerszegen viszont nyilván elég sok plusz munkát kellett elvégezned, hogy mielőbb utolérd a többieket.

Igen, sokat foglalkoznak velem, egyéni képzést is kapok. Ez azért minden szempontból más szint, technikailag képzettebb játékosok vesznek körül, más az iram, mindjárt éreztem, hogy más kávéházba csöppentem. Arra is ügyeltünk, hogy a nagyobb terheléstől ne sérüljek meg rögtön, szóval fokozatosan építettek fel. Sokszor voltam persze fáradt, de úgy érzem, bírom már a tempót.

 

 

Miben van még lemaradásod?

Sosem lehetsz magaddal elégedett, én megpróbálok egyre jobb erőállapotba kerülni, még fittebbnek lenni.

 

Mit tartasz a legfőbb erényednek?

Hogy gyors vagyok, szeretem a kis játékokat, szeretek cselezni, egyszerűen csak igyekszem élvezni a focit.

 

Ezt alighanem az edződ, Boér Gábor is értékeli.

Mindenben segít. Ő is jól tudta, egy kis időre lesz szükségem, míg elérek a megfelelő szintre, de azzal is tisztában volt, mire lehetek képes. Remélem, elégedett volt az év végi teljesítményemmel.

 

Magadat mennyire lepted meg vele?

Ami azt illeti, nem számítottam ilyen gólerős játékra, örülök, hogy négyszer is betaláltam. 

 

Megfogalmaztál már magadnak távolabbi célokat?

Egyelőre nem szeretnék. A legfontosabb, hogy stabil NB I-es játékos váljon belőlem.

 

Volt B-terved, ha netán nem sikerül? Hogy mihez kezdj, ha nem válsz profivá?

Nem. Ugyanazt az életet folytattam volna: munka, és mellette futball.

 

 

OLVASÓINK KÉRDEZTÉK:

 

Norbert: Szerinted mi volt a kulcsa annak, hogy bár az akadémiai rendszerben nem játszottál, mégis sikerült eljutni az NB I-ig?

Az alázat, hogy hittem magamban, valamint hogy nagyon sok munkát tettem bele a futballba. Minden edzésen próbáltam kitűnni, mindig több gólt rúgni. Ha négy gólt szereztem, legközelebb nyolcat akartam. 

 

Benedek: Mi hiányzik a legjobban a megyei bajnokságból?

A társaságon túl semmi. Nagyon jó kis brigád volt a lipóti, de a zalaegerszegi szintén az.


Kiemelt fotó: ztefc.hu

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x