„Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy Miki nincs velünk többé” – interjú Nuno Gomessel

Dicséri a magyar válogatott szellemiségét, leborul Guttmann Béla nagysága előtt, ma is elcsukló hangon idézi fel Fehér Miklós tragédiáját. A Benfica és a portugál válogatott egykori klasszis csatára, Nuno Gomes adott interjút honlapunknak.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

NUNO GOMES

Született: 1976. július 5.

Nemzetisége: portugál

Posztja: csatár

Klubjai: Boavista (1994-1997), Benfica (1997-2000), Fiorentina (2000-2002), Benfica (2002-2011), Braga (2011-2012), Blackburn Rovers (2012-2013)

Válogatottság/gól/gólpassz (1996-2011): 78/29/9

Legnagyobb csapatsikerei: portugál kupagyőztes (1997, 2004), portugál bajnok (2005, 2010), portugál ligakupa-győztes (2009, 2010, 2011), portugál szuperkupa-győztes (2005), olasz kupagyőztes (2001), Európa-bajnoki ezüstérmes (2004), Európa-bajnoki bronzérmes (2000), U20-as vb-bronzérmes (1994), U18-as Európa-bajnok (1994)

Legnagyobb egyéni sikerei: az Év játékosa a portugál bajnokságban (1999, 2000), az Európa-bajnokság álomcsapatának tagja (2000)

 

Franciaország, Németország és Portugália társaságában, az úgynevezett halálcsoportban is sikerült a magyar válogatottnak két pontot gyűjtenie. Meglepte a magyarok teljesítménye?

– Annyira nem, mert tudtam, hogy hazai közönség előtt mindent kiad magából a gárda, igyekszik a legjobbját nyújtani, bravúrra tör. Jól is játszott a magyar válogatott, leginkább talán a kiváló csapatszellemének köszönhetően, ami manapság rendkívül fontos. Ma már kevésbé az egyéniség számít, a csapategység lényegesebb, és bizony a magyarok nagyon egységesek voltak. A németek elleni mérkőzésen vezettek is, kis híján továbbjutottak, de Portugália ellen is jól tartották magukat, az utolsó néhány percben vesztették el a meccset. Ebből a szempontból keltettek meglepetést: az ellenfeleknek feltétlenül okoztak nehézségeket.

 

– Mit tapasztalt, a csapatszellemen túl miben rejlett a magyar válogatott ereje?

– Az, hogy két meccset is otthon játszhattak ugyancsak segített. Hazai pályán, fanatikus közönség előtt, a jól ismert arénában és gyepen játszani előny.

 

Mindezeken túl pedig Marco Rossi vezetésével nagyon jó hozzáállás jellemezte a válogatottat, az olasz tréner képes volt elhitetni játékosaival, hogy a legerősebb együttesek ellen is eredményesek lehetnek.

 

Ez a mentalitás aztán a gyepen tükröződött, minden egyes labdáért, az utolsó másodpercig küzdött a csapata. Ezért lehetett versenyképes, no meg azért is, mert néhány tapasztaltabb játékosa ugyancsak hozta magát.

 

– Kik tették önre a legjobb benyomást?

– Gulácsi Pétert mindenki ismeri, összességében nagyon jól védett, de a két Szalai is jó volt, Nagy Ádám szintén. Ők hozzászoktak a nagy meccsekhez, nemzetközi viszonylatban is tapasztalt labdarúgók. A franciák ellen betaláló Fiola ugyancsak jól játszott, de mindegyik futballistán érezni lehetett, készek feláldozni magukat a csapatért. Ha az egyik legtehetségesebb labdarúgójukat, Szoboszlai Dominikot el is veszítették, a csapat nélküle is megfelelt. Fejlődik a magyar válogatott, van néhány reményteljes fiatal futballistája is.

 

– Szemben a magyarral a portugál válogatott továbbjutott, de Belgium ellen hiába nyújtotta az addigi legjobb teljesítményét, búcsúzott. Mi hiányzott a játékából?

– A gól feltétlenül. De a nyolcaddöntőben valóban jól játszott Portugália, főként a második félidőben. Az első félidő nem volt valami látványos, nem voltak nagy helyzetek, nem akartak kockáztatni a csapatok, mindkét együttes úgy érezhette, ha gólt kap, nehéz lesz fordítania. A belgák nagyon jókor, épp a szünet előtt szereztek gólt, amikor már mindenki elkönyvelte, békés döntetlennel ér véget az első félidő. A másodikban aztán a belgák pont úgy játszottak, ahogy Portugália szokott, lezárva a területeket, a biztonságra törekedve. Rizikót kellett vállalnunk, és jól is futballozott akkor a csapat, bár nem találta meg a kapuig vezető utat. Kár érte, mert nagyszerű csapat a jelenlegi portugál válogatott, príma játékosok alkotják, tudása alapján egy-két kört kellett volna még mennie.

 

A 2008-as Európa-bajnokságon Nuno Gomes csapatkapitányként vezette a portugál válogatottat (Fotó Getty Images)

 

– Ahhoz képest, hogy halálcsoportnak nevezték az F jelűt, mind a három továbbjutó mindjárt a legjobb 16 között búcsúzott. Mégsem volt olyan félelmetes ez a trió?

– Nehéz erre felelni, elvégre Portugália az egyik favorittal, a remek Belgiummal szemben esett ki, jól játszva ráadásul; Németország a későbbi döntős Angliától kapott ki, és azért nekik is akadt egy-két lehetőségük; a franciák búcsúja valóban szenzáció, de ez benne van a futballban, a kieséses szakasz sohasem könnyű. 

 

– Azon végül Anglia és Olaszország verekedte végig magát. A két legjobb csapat vívja a finálét?

– Végigzongorázva a torna történéseit, azt kell mondjam, a négy legjobb jutott be az elődöntőbe. Dánia mindvégig támadófutballt produkált, és nagyon szimpatikusan mindvégig törekedett arra, hogy ellenféltől függetlenül játssza a saját játékát. Angliának előnyt jelent a Wembley, hogy pazar hangulatban futballozhat, erőt merít belőle, mentális értelemben is. Kiváló futballistái miatt azt várnánk talán tőle, hogy látványosabban játsszon, de pont azok, Jadon Sancho, Phil Foden, Jack Grealish nem kaptak elég játéklehetőséget, akik ezt elősegíthetnék. Gareth Southgate pragmatikusan gondolkodó edző, de tudja, mi kell a győzelemhez, úgyhogy nem tehetünk mást, mint szívből gratulálunk neki. Olaszország és Spanyolország egyaránt nagyon jó futballt játszik, kiváló elődöntőt szervíroztak, a spanyolok támadó szellemű játéka különösen közel áll a szívemhez. Összegezve, nem mondhatom, hogy bármelyik finalista is érdemtelenül lenne ott a döntőben.

 

– No de ki nyer?

– Jó meccs lesz, ennyit tudok. A döntőt mindig nagyban befolyásolják az érzelmek, fontos, ki hogyan kezeli azokat. Miután ekkora a tét, előfordulhat, hogy mindkét csapat defenzívebben játszik, bár azt gondolom, maradnak az eredeti játékfelfogásnál. Az angolok a közönség nyomása alatt biztos izgulnak majd, hogy történetükben először meg tudják-e nyerni a tornát, de ott van a remek Raheem Sterling és Harry Kane, a szintén nagyon jó, bár kevesebb lehetőséget kapó Foden és Sancho, Olaszország ugyanakkor nagyon jól védekezik, és jól tudja, hogyan sebezze meg az ellenfelet. Federico Chiesa, Ciro Immobile és Lorenzo Insigne egyaránt roppant veszélyes. Szerintem azért mindkét csapat taktikusan kezd majd, próbálja kipuhatolni, hol tudná megfogni a másikat, egy gól nyilván alapjaiban változtatna a játék menetén.

 


(X) Ingyenes tippjáték az Eb-döntőre! Tippeld meg a finálé első gólszerzőjét és a találat percre pontos idejét, és nyerj 8 millió forintot! Kattints ide és regisztrálj az Unibetre, vagy ha már regisztráltál, jelentkezz be és játssz!


 

– Játszott fináléban, 2004-ben hazai pályán nem sikerült feltenni a koronát az addigi Eb-szereplésre. Karrierje legnagyobb fájdalma?

– Igen. Az a vereség fájt a legjobban. Nagy esélye volt az a mi generációnknak, nem tudtunk élni vele.

 

– Az a bizonyos Aranygeneráció önnel, Luis Figóval, Decóval, Rui Costával többek közt sem tudott nagy tornát nyerni. Ez is csak azt mutatja, milyen iszonyatosan nehéz a csúcsra érni? 

– Hát, nem könnyű… Hosszú út vezet addig, és mindennek stimmelnie kell. A kétezres Eb-elődöntőben egy ugyancsak korszakos csapattól, a világbajnok francia válogatottól kaptunk ki, négy évvel később a görögök ellen favoritok voltunk, de az minden ellenkező állítással szemben egy nagyszerű görög válogatott volt. Világsztárok nélkül, de kitűnő csapatszellemben futballozott. 2016-ban viszont megnyertük az Eb-t, meglehet, kis szerencse is kellett hozzá. De ha nincs nagyon jó csapatod, nincs esélyed nyerni. 

 

– Ha a 2004-es együttes mérkőzne a 2016-os portugál válogatottal, melyik nyerne?

– Húha, nem is tudom. Mindkettő nagyon jó csapat, számos tehetség szerepelt az Eb-győztes társaságban is. A két válogatott között az a legnagyobb különbség, hogy az öt évvel ezelőtti csapat pragmatikusabb volt, nagyon jól tudták – nálunk is jobban –, hogy csak a győzelem számít.

 

Öt évvel ezelőtt a portugál drukkereknek volt egy daluk, amelyben arról énekelnek, mindegy, jól vagy rosszul játszol-e, a lényeg, hogy hazahozd a kupát. Fernando Santos csapata megfelelt a kívánalmaknak. De biztos, hogy érdekes lenne egy ilyen portugál belharc.

 

– Gólt azért rúgna?

– Hogyne!

 

A 2004-es Eb-ezüstérmes csapat alappillérei balról jobbra: Nuno Gomes, Rui Costa és Cristiano Ronaldo (Fotó: Getty Images)

 

– Ki amúgy a legjobb védő, aki ellen valaha futballozott?

– Nagyon sok remek bekk ellen játszottam, de Fernando Couto, Jorge Costa, Ricardo Carvalho kiemelkedik mind közül, plusz az olaszok, Alessandro Nesta és Fabio Cannavaro.

 

– Karrierje javát a Benficában töltötte, amely klubbal két magyar neve örökkön összeforrott.

– Ez valóban így van.

 

– Az egyik a Benficával a hatvanas évek elején két BEK-et nyerő Guttmann Béla.

– Sajnos személyesen nem találkoztam vele, de legendás alakja a klubnak. Az idők végezetéig a klubtörténelem egyik legfontosabb edzője lesz. Neki köszönhető a két BEK-győzelmünk, ő emelte a klubot egy magasabb szintre, minden szurkoló rajong érte. 

 

– Az átka ellenére is? A klubvezetéssel adódó vitája után, távoztában azt mondta ugyebár, a Benfica száz évig nem nyer újra európai kupát. Nyolc döntőt veszített el azóta. Hisz a Guttmann-átokban?

– Nem. Ez futball, ami független vallástól, hittől, babonáktól. A győzelemben fontos hinni, de nem hiszem, hogy minden rossz emiatt történne velünk.

 

– A klubban, illetve a Benfica szurkolótáborában mégis sokan hisznek benne.

– Vannak, akik igen, embere válogatja. Én nem.

 

– A Benfica másik felejthetetlen magyarja a tragikus sorsú Fehér Miklós.

– Játszhattam egy csapatban Mikivel, de talán nem is az a leglényegesebb esetében, hogy remek csatár volt, hanem hogy nagyon jó ember. Halála mindannyiunkat sokkolt, nehéz volt elfogadni, hogy nincs velünk többé. Ma is hiányzik.

 

Jó barát volt, aki az álmait élte azzal, hogy topklubban futballozhat. Halála a sors igazságtalansága. Nagyon sok időbe telt, mire sikerült beletörődnünk a megváltoztathatatlanba.

 

– Ön nem játszott a tragédiába forduló, 2004-es guimaraesi mérkőzésen.

– Sérült voltam, otthon néztem a meccset a tévében. Egyből próbáltam hívni a stadionban lévőket, aztán el akartam indulni, de három-négy óra az út autóval, megvártam inkább, míg a csapat ér haza Lisszabonba. Ott vártam rájuk a stadionban. 

 

– Kegyetlen érzés lehetett.

– A magyarországi temetés még fájdalmasabb emlék. Mindenki megszenvedte, elsősorban persze Miki családja. Nem akartuk elfogadni az elvesztését, miközben rá kellett döbbennünk, ez akár velünk is megtörténhet.

 

„Nagy Ádám játékát már a bolognai időszaka óta nyomon követem” – Interjú a BL-győztes Costinhával


Kiemelt fotó: Getty Images

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
DelJuve
20 napja

Sziasztok!

Áhhh…Nuno Gomes…első kedvencem volt, nagyon szerettem az egyszerű de nagyszerű játékát, F.Inzaghi stílusba nyomta de hatékony volt.
Az nagyon jó Portugál csapat volt: V.Baia, F.Couto, A.Xavier, Rui Costa, Figo, R.Carvalho…stb. stb.

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x