„Nem akarok a negatív emberekre időt vesztegetni” – Interjú Kádár Tamással

Az ötödik helyen zárt a kínai élvonalban a Shandong Lunenggel, miközben megtapasztalta, milyen majd’ öt hónapig hotelbe zárva élni, törött orral futballozni – az 57-szeres válogatott védőt persze annál keményebb fából faragták, hogy ilyen csekélységektől megrettenjen.



 

Ha a legjobb, illetve a legrosszabb élményt kellene megnevezned a Kínában töltött félév kapcsán, mi lenne az?

A legrosszabb, hogy egy úgynevezett karanténhotelben töltöttem szinte minden időmet. Oda voltunk elzárva az alapszakasz két és fél hónapjában hét másik csapattal egyetemben, egy másik városban ugyanígy élt nyolc másik együttes. Oda-visszavágós rendszerben mérkőztünk meg egymással, ahogy aztán később a rájátszásban is, újra csak bezárva.

 

A kettő között volt két hét szünet, akkor kiszabadulhattunk a szállodából, amúgy csak az edzésekre és a meccsekre hagyhattuk el. Lelkileg és szellemileg volt ezt nehéz kibírni.

 

A rájátszás alsó- és felsőházában más-más városban ismét nyolc-nyolc csapat küzdött egymással, az ötödik helyen zártunk végül, de az igazán jó élmény, hogy megnyertük a kupát, így indulhatunk az ázsiai BL-ben.

 

Mi volt a módszered arra, hogy bírd a nyilván sokszor őrjítő bezártságot?

Leginkább a kapcsolattartás a családdal, amit viszont nem könnyített meg a hét óra időeltolódás. A net is lassabb volt a kívánatosnál, biztos az sem segített, hogy úgy ötszáz ember akarta egy időben használni. Miután versenyidőszakban voltunk, napi egyet edzettünk, aztán regeneráltunk.

 

Az, hogy te már tizenhét évesen Angliába költöztél, majd életed egy jelentős részét (elsőre) idegen környezetben töltötted, segített elviselni az idegőrlő helyzetet?

Attól függetlenül, hogy lelkileg erősnek kellett maradnom, nem okozott gondot az új helyzet, én akartam a kínai bajnokságba szerződni, új embereket, egy másik világot megismerni, ráadásul mindenki igazán barátságosan bánt velem. És ugye lehetnek bármennyire is szokatlanok a körülmények, az ember az új kihívás kezdetén különösen motivált, az utolsó egy hónapot kétségtelenül nehezebb volt kibírni. Arra kellett magam elsősorban fejben trenírozni, hogy az első rosszabb meccsem után se feszüljek be.

 

A kiállításodra gondolsz?

Arra is. Mindjárt az első mérkőzésen villant a piros, pedig a labdát értem el, és csak azután az ellenfél bokáját. VAR-ral megvizsgálták, a játékvezető nem minden szögből nézte azonban vissza az esetet. El kellett fogadnom, hogy Kínában más a felfogás, hogy nem engedik a kemény focit, amihez gyorsan alkalmazkodnom kellett, óvatosabbnak lenni a párharcokban, visszavenni  abból a fajta keménységből, ami Európában még bőven elfogadott.

 

A liga varázsát nyilván a külföldiek adják, a meccseket egy-egy villanás dönti el, de vannak egész ügyes kínai labdarúgók, csak sokat dobálják magukat.

 

És mert a játékvezetők ennek sokszor bedőlnek, a külföldiek is hasonlóképp cselekednek. Egy csapatban négy külföldi lehet egyébként egyszerre a pályán, öt a keretben. Ha fizikailag erősek is a játékosok, nem olyan gyors a játék, mint Európában. 

 

A piroslapos eset:

 


Amikor az eltiltást követő visszatérésedkor eltört az orrod sem vélted úgy, ez valami jel, hogy „lehet, mégsem kellett volna ide szerződnöm”? 

Dehogy. Olyan is előfordult, hogy egy edzésen egy összefejelésnél felszakadt a szemöldököm, másnap viszont már a többiekkel edzettem. Az orrtörésnél kaptam levegőt, úgyhogy akkor is folytattam, bár aztán egy hónapig maszkban futballoztam. A futball velejárója a sérülés, olyankor egyedül az foglalkoztat, hogy minél előbb újra a csapat segítségére lehessek.

 

A tiédet, azaz a Santungot mások mellett két brazil, Európából pedig Graziano Pelle és az ex manchesteri Marouane Fellaini alkotta. Utóbbival akadt fejpárbajod az edzésen?

Néhány.

 

És? Ki nyert?

Egy edzés nyilván más, mint egy meccs, maradjunk annyiban, Marouane nem sok légi párbajt veszít el. 

 

De legalább fejlődsz az ilyen csatákban.

Hogyne, csak a javamat szolgálja.

 

Jóban lettetek vele és Pellével, akinek ugye magyar lány a kedvese?

Hamar maguk mellé vettek. Graziano négy és fél éve játszik Kínában, az utóbbi kettőt a modellszakmában elfoglalt Viki nélkül töltötte kint, de talán a magyar szál miatt is nyílt meg előttem. Izgágább típus, mint Fellaini, de mindkettejükkel nagyon jó viszonyt ápolok. Brazil csapattársaimmal is megtaláltam a hangot. Róger Guedes szélső középpályás, de csatárként is szerepelhet, az egy az egy elleni játékban kiváló, az egyik legjobb a ligában. Moisés nagyon intelligens belső középpályás, ő mozgatja a csapatot, szerintem ha nagyon akarna, bármelyik európai topligában játszhatna.

 

Te fogsz még valaha Európában légióskodni? 

Nem ismerjük a jövőt, a szerződésem 2023 decemberéig mindenesetre Kínához köt, azután pedig már Magyarországon szeretnék játszani. Nem levezetni, erről szó sincs, de túl sokat játszottam ahhoz külföldön, hogy harminchárom évesen is oda vágyjak. 

 

És a nemzeti csapat? A Kínába szerződéskor nyilván mérlegelted, hogy a válogatott meghívót könnyen elveszítheted.

Persze. De mindig magam döntöttem a saját sorsomról, nem szokásom a döntéseimet másokkal megvitatni. Tudtam, hogy annak lesznek következményei, mégsem bántam meg. Annak viszont nagyon örülök, hogy a válogatott ilyen szép sikereket ért el, megérdemelte a csapat.

 

Reménykedsz azért még a válogatott szereplésben, vagy ezt te elengedted?

Szó nincs arról, hogy elengedtem volna, még ha tisztában is voltam vele, Kínából nehéz lesz bekerülni a csapatba. Pláne most, hogy ennyire összeállt az együttes.

 

Kádár Tamás eddig 57 mérkőzésen viselhette a magyar válogatott mezét, háromszor pedig csapatkapitányként vezette a nemzeti együttest


Azért a te pályafutásodat eléggé jellemzi, hogy bármikor is lemondtak rólad, rendre visszakapaszkodtál, felálltál a padlóról és újra csak érdemes volt számolni veled. Az élet edzett meg, vagy a génjeidben hordozod ezt a fajta állhatatosságot, elszántságot, akaraterőt?

Azt hiszem, van egy erős karakterem, mindig addig mentem, míg el nem értem, amit akartam. Kellett ehhez az is, hogy tisztában legyek a kvalitásaimmal. Ezen felül pedig valóban az élet edzett meg, a tapasztalatokból táplálkozom, általuk lettem erősebb. Ha volt is az életemben egy-egy nehezebb helyzet – mint például a balsikerű horvátországi válogatott mérkőzés, az eddigi utolsó, rossz emlékű fellépésem a válogatottban –, abból mindig próbáltam tanulni, úgy kezelni, hogy hosszú távon az előnyömre váljék. Sosem volt szokásom egy-egy negatív esemény után nyilatkozni, és nem azért, mert el akartam menekülni, hanem mert nem akartam magam állandó célkeresztben látni. Ha csak a negatívumot kapod, nem tudsz a feladataidra koncentrálni. Ilyenkor inkább a munkába temetkezem, addig dolgozom, míg újra jó teljesítményt nem nyújtok. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni, nem akarok ugyanakkor a negatív emberekre időt vesztegetni.

 

Hibák rendszeresen előfordulnak egy játékos életében, nem szabad azonban azokon túl sokáig rágódni, hamar tovább kell lépni, különben újra hibázol.

 

Nekem mindig ott van mellettem az édesanyám, vele beszélem meg a problémáimat. Mindig jó tanácsokkal szolgál, aztán rajtam múlik, melyiket fogadom meg. Kevés embert engedek közel magamhoz, a család és néhány barát alkotja ezt a szűk kört, de nagyon kiegyensúlyozott így a privát életem.

 

A testedet szép számmal takaró tetoválások közt találni olyat, amelyik a már említett szilárd akaratról szól?

Inkább motivációs idézeteket varrattam fel, amelyek inspirációval szolgálnak. Az akaraterőm az életemet végigkísérő történésekből fejlődött ki.

 

Kínai írásjel sincs?

Nincs, és nem is lesz, mert már alig van hely a testemen, ami pedig maradt, a jobb lábamon, azt szeretném meghagyni a gyerekeimnek.

 

Mikor esedékes a családalapítás?

Valószínűleg csak Kína után, ha egyszer hazaköltözöm. 

 

És ha egyszer az utódok azt kérdezik, mi maradt meg leginkább az egyes állomáshelyeidből, mit mesélsz majd nekik?

Newcastle-ből a klasszisok jelenléte, hogy olyan nagymenők vettek körül, mint például Michael Owen. Olyan játékosokkal futballozhattam, akiket addig csak a tévében láttam. Amikor a másodosztályt megnyertük, én is játszogattam, hatalmas élmény volt a Newcastle közönsége előtt elsőként visszajutni a Premier League-be. Maga az indulás nyilván nehéz volt, nem beszéltem a nyelvet, de Joey Bartonnal egy épületben laktam, vele jártam edzésre. Emlékszem, sofőr szállította, mert hogy hogy nem, épp nem vezethetett… Kőkemény játékos volt, sosem akart a vesztes csapatban lenni, ennek szellemében futballozott. Kereste a fizikai kontaktust, ha a labdát nem találta el, az embert biztos.

 

Alan Smith nem kedvelt eleinte, mert amikor odavágott, én visszaadtam, olyankor beszólogatott, de nem zavart, úgysem értettem.

 

Az edzők sem díjazták persze, ha a fiatal odapakolt a csapat fontos játékosának, idővel viszont normalizálódott a viszonyunk. Amúgy pedig mindenkitől igen sok segítséget kaptam.

 

Hollandiában?

A Rodáról nem szívesen beszélek, Németh Krisztiánnal azonban nagyon jó volt egy csapatban szerepelni. Poznanban volt egy magyar mag, Holman Dáviddal pedig remélhetőleg életre szóló barátságot kötöttem. Megnyertük a bajnokságot, fantasztikus szurkolók előtt frenetikus hangulatban, ők idegenbe is elképesztő számban kísértek el minket. Lengyelországban az a miliő vett körül, amelyben élmény futballistának lenni. Kijevből pozitív tapasztalat az El- és BL-szereplés, valamint minden Sahtar elleni fellépés, olyan brazil játékosokkal kerültem szembe, akikből válogatott vagy topligás játékosok lettek. És ki ne hagyjam Diósgyőrt, karrierem egyik legmeghatározóbb két évét töltöttem Miskolcon. Szerettek a szurkolók, én is őket, közeli barátokra leltem. Megnyertük a Ligakupát, a Magyar Kupában döntőt vívtunk, jó kis csapatot alkottunk. Ha egyszer hazajövök, remélem, valami hasonlóban lesz részem.

 

Kádár Tamás 18 mérkőzésen lépett pályára tétmérkőzésen a Newcastle United csapatánál (Fotó: Getty Images)


 

Olvasóink kérdezték:

 

Kristóf: Van-e hiányérzeted eddigi pályafutásod kapcsán? Mik a jövőbeli céljaid?

Angliával kapcsolatban van. Sajnos sok sérülés keserítette az életem, ezért nem tudtam kiteljesedni. Ha elkerülnek a sérülések, sokkal több időt tölthettem volna a királyságban. Én nagyon szerettem volna. Ami a jövőt illeti, nem szokásom olyan nagyon előre gondolkodni. Szeretném kitölteni a kínai szerződésem, aztán Magyarországon folytatni.

 

Gergő: A 2016-os Európa-bajnokság után voltak ajánlataid európai topligákból? Lehetett hallani a Bologna, a Palermo és a Leicester City megkereséséről is. Ha igen, miért nem valósult meg az átigazolás?

Valóban voltak megkeresések, topligából is, jó csapatok is érdeklődtek, még tárgyalásokra is sor került, ám mert a Poznan és az érdeklődők konkrét összegekig nem jutottak el, egyiket sem nevezném komoly lehetőségnek.

***

Kiemelt kép forrása: 东方资讯

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: