„Távozásomtól fogva szerettem volna egy nap megmérkőzni a Liverpoollal” – Interjú Gulácsi Péterrel

A BL-éra első magyar elődöntőse, a legmagasabban jegyzett honi labdarúgó, aki az idén minden szempontból a csúcsra ért. Vagy van azért még ennél is följebb? Az RB Leipzig első számú kapusa ezt is elárulja, ahogyan a Red Bull klubfilozófiájába, Julian Nagelsmann játékfelfogásába is beavat bennünket.



 

Igazán pazar féléven vagy túl a BL-elődöntővel, az Eb-szereplés kivívásával, a Nemzetek Ligája-sikerrel, illetve a Manchester United kiejtésével. Lehet sorrendet állítani? 

Mindegyik különleges élmény, ugyanakkor az, hogy egy játékos hazájában szerepelhet Európa-bajnokságon, egyszeri, megismételhetetlen lehetőség és öröm. Azóta, hogy Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot, magyar futballista nem járt az elődöntőben, büszkeséggel tölt el, hogy én lehettem az első. Remélem, a Lipcsével továbbra is sikeresek leszünk, és eljutok még oda. Az ember mindig kitűz magának célokat, nekem az Eb-re való kijutás volt az első számú, ezt fejelték meg a lipcsei sikerek, szóval szép, kerek év volt, ha a dobogó legfelső fokához tapadva és kupatovábbjutással zárnánk, igazán extra lenne. 

 

Mondhatjuk, hogy most értél karriered csúcsára?

Igen, bár azért remélem, van még feljebb is. Az idei év számít a legsikeresebbnek pályafutásomban, de a következő az Eb-vel és a BL-lel újabb lehetőségeket kínál.

 

Minek köszönhető elsősorban, hogy ennyire magasra jutottál?

A kezdetektől igyekeztem tudatosan építeni a karrieremet, szerencsére mindig jó edzőim voltak, és rendre kiváló klubokba kerültem, azután pedig, hogy a Salzburgba igazoltam, tényleg csak rajtam múlt, mire viszem. Szeretek dolgozni, tudatosan élem az életem, mindig azt figyelem, miben tudnék még javulni, a körülöttem lévők pedig mindenben segítenek. 

 

Az érvényesülés tortájából mekkora szelet illeti meg szerinted a tehetséget, és mekkora a munkát?

Ahhoz, hogy egy viszonylag magas szintre eljuss, kell a tehetség, de legalább annyit kell hozzá dolgozni. A futball folyamatosan fejlődik, egyre gyorsabb a játék, így aztán mindig azt vizsgálom, azt az egy-egy plusz százalékot, ami a még jobbá váláshoz kell, honnan tudom begyűjteni. Sosem szabad elveszíteni a fókuszt. Ez egy kiszámíthatatlan sportág, de éppen ezért, amit saját erőből meg tudsz tenni, meg kell tegyed.

 

Van még szerinted feljebb?

Ami az egyéni ambíciókat illeti, szeretek a jelenben élni, és most nagyon jó helyen vagyok.

 

A Lipcse nagyon tudatosan építkező klub, egyre jobb, egyre magasabban jegyzik, így aztán egyre inkább szűkül azoknak a csapatoknak a köre, amelyek valódi előrelépést jelentenének.

 

Ettől még igyekszem olyan teljesítményt nyújtani, hogy a legnagyobb klubok érdeklődését is felkeltsem. Ami a Lipcsét illeti, az elsődleges cél az volt, hogy stabil első osztályúak legyünk, ehhez képest viszonylag gyorsan BL-szereplő lettünk, azóta jártunk BL-elődöntőben, német kupadöntőben, voltunk másodikok a Bundesligában, de serleget még nem sikerült elhódítani, ez lenne a következő lépcsőfok. A BL-trófeát lenne persze a legnehezebb megszerezni.

 

Julian Nagelsmann helyezte a klubot egy polccal feljebb?

Jelentős részben igen. Nyilván jó alapot kapott, de eszméletlen fejlődést produkáltak a játékosok egyénileg, a csapat ugyancsak. Ez egy fiatal együttes, amelyik viszont egyre több tapasztalatot szerez, az a koncepció pedig, ami a Red Bullt gazdasági és szakmai vonalon jellemzi, eddig fényesen bevált.

 

Nagelsmann miben különleges?

Nehéz ezt néhány mondatban megfogalmazni. Vannak olyan meglátásai, amik akár nagyon egyszerűnek is tűnhetnek, egymásra rakosgatva őket azonban más dinamikát kap a csapatunk, miáltal sokkal hatékonyabbá váltunk. Sok apróság, hogy a szélső védő befelé vegye át a labdát, hogy a labdát felpasszoló azzal a lendülettel a megfelelő helyre mozogjon, szóval egyesével nem feltétlenül eget rengető újítások, egymás mellé téve ezeket viszont olyan új területek nyíltak meg, amivel sokkal eredményesebbé vált a játékunk.

 

Fotó: EPA/Clemens Bilan


 

Amit például az Atlético elleni nyári BL-bravúr is igazol. A PSG elleni kiesés követte ugyan, a siker mégis nagyot szólt. Mit vittél magaddal azokból a meccsekből?

A pozitív élményt értelemszerűen az Atlético elleni továbbjutás jelentette, szinte tökéletes meccset játszottunk, az elődöntőben túl sokat hibáztunk. A tanulság? Hogy lehetőség szerint minél több ilyen hatalmas téttel bíró mérkőzést kell játszanunk, mert aki először kerül oda, egészen más lelkiállapotban megy bele, mint aki hetedszer. A korábbi, Bayern elleni kupadöntőnk is azt üzente, rengeteget számít a finálébeli tapasztalat. De az őszi BL-kör is megmutatta, vettünk egy újabb lépcsőfokot, mert ugyan Párizsban kikaptunk, lefociztuk a hazaiakat, és a PSG-hez hasonlóan végül a Manchester Unitedet is sikerült odahaza legyőznünk. Nem volt szerintem reális a manchesteri meccs nagy különbsége, a végére sajnos szétkontráztak minket. Julian azonban felismerte, mit kell játszanunk az utolsó, döntővel felérő mérkőzésen, ezért nem volt centerünk,

 

nem akarta, hogy Lindelöffel és Maguire-rel birkózzon valaki elöl, inkább  a vonalak között játszottunk. Megvolt a meccstervünk, önbizalommal mentünk bele az összecsapásba, és sikerült megvalósítanunk az elképzeléseinket.

 

Lehet szerinted BL-t nyerni sztárjátékosok, a legmagasabban jegyzett játékosok nélkül?

Nem egyszerű… A futball alapvető dinamikáját, az erőviszonyokat megváltoztatni nehéz, de megmutattuk, a nagyobb nevű klubokkal vagy játékosokkal is fel tudjuk venni a versenyt, hogy borítható a papírforma, egy-egy meccsen bizonyosan. 

 

A Liverpool ellen is arra lesz szükség a nyolcaddöntőben.

Nem kérdés, roppant nehéz meccsek lesznek.

 

A liverpooli múltad miatt neked annál is különlegesebbek.

Tétmérkőzésen sosem viselhettem a Liverpool mezét, ettől még biztosan érzelemdúsan térek majd vissza az Anfieldre, immár ellenfélként, de addig sok idő eltelik, egyelőre a szezont igyekszünk pozitívan befejezni.

 

Még mindig fontos helyet foglal el a szívedben az angol klub?

Ha valaki hat évet eltölt egy helyen, igen fiatalon, ráadásul annyi pozitív élmény éri, mint engem, jó szívvel gondol rá vissza, akkor is, ha nem sikerült az áttörés. A távozásomtól fogva szerettem volna egy nap megmérkőzni a Liverpoollal, ennek most jöhet el az ideje. A futball azért is szép, mert mindig ír egy újabb történetet, remélem, az enyém happy enddel fejeződik be, úgy kárpótolva érezhetném magam. Taktikailag is nagyon érdekes párharc lesz, két kiváló edző csatájával.

 


 

Nagelsmannban is felfedezhetőek a Klopp-iskola jegyei?

Julian eléggé a saját útját járta eddig, Klopp és Thomas Tuchel az azonos vonal, ám mert a presszing és a visszatámadás a lipcsei alapfelfogás része, Juliannak is a sajátjává vált. 

 

A kiváló kapusteljesítményre ugyancsak szükség lesz, beszélgetésünk időpontjában te kaptad a legkevesebb gólt a Bundesligában, kilencet, produkáltál négy clean sheetet.

A kapott gól nélküli meccsek minden kapusnak fontosak, még akkor is, ha elsősorban a csapat teljesítményét mutatják meg, nem feltétlenül a hálóőrét. Célunk, hogy az idény végén a miénk legyen a legkevesebb kapott gól, vagyis mi büszkélkedhessünk a legjobb védelemmel.

 

Beszélgetésünk is egyfajta évzáró, amelyből nem maradhat ki természetesen a válogatott sikere sem. Négy éve jártál már Európa-bajnokságon, ezúttal azonban, első számú kapusként nyilván más lesz.

Hogyne, bár a négy évvel ezelőtti is óriási élmény volt. Az amúgy is meghatározó éve volt a karrieremnek, akkor mutatkozhattam be a Bundesligában. 

 

Idén drámai körülmények közt sikerült kivívni az Eb-kvalifikációt, aligha hittek már sokan abban, hogy sikerül megfordítani a mérkőzést.

Az Izland elleni pótselejtező is megmutatta, micsoda erő lakozik ebben a csapatban. Ami az utolsó néhány percben történt, azt jó ideig egyetlen magyar futballszerető sem felejti el. Nagy álmunk volt, hogy hazai pályán játszhassunk Eb-meccset, a nyáron remélhetőleg már a drukkerek is ott lehetnek a lelátón.

 

Arra is kezdhetsz felkészülni lélekben, hogy hamarosan Angliával és Kane-nel, Lengyelországgal és Lewandowskival, az európai elitbe tartozó Eb-ellenfelekkel, valamint az A divízió topcsapataival szemben lesz szükség a bravúrjaidra. És még mekkora szükség… 

Ami az Eb-t illeti, a két legutóbbi világbajnokság győztese, valamint a címvédő a csoportellenfél, nyilván felesleges esélylatolgatásba belemenni, szervezett, agresszív futballal ugyanakkor bárki dolgát meg lehet nehezíteni. A lebonyolítás folytán egy bravúrral is tovább lehetne jutni, de ha nem is sikerül, a lényeg, hogy ugyanazt a bátor játékot mutassuk, mint amit a selejtezőben, hogy valamit adjunk a szurkolóknak.

 

Ahogy az Eb-n, valószínűleg a Nemzetek Ligájában sem mi dominálunk majd, de ahogy lépeget előre egy csapat, úgy találkozik egyre erősebb ellenfelekkel, és ha nem is jutunk el egy-két év alatt a szintjükre, fejlődhetünk, és azt a gyengébbnek ítélt válogatottak ellen futballozva kamatoztathatjuk.

 

Megvan a szépsége annak, ha mindig nyersz, hát most azt nehéz lesz megvalósítani, de minél többet játszunk a legkiválóbbak ellen, annál inkább fejlődünk.

 

De nem lesz túl gyors a váltás? Néhány éve még igencsak megszenvedtünk a kicsik ellen is, hogy az andorrai élményeket ne is említsük… 

Ez a szép a futballban. Egy éve a walesiekkel nem nagyon voltunk egy súlycsoportban, immár pedig az A divízióra készülhetünk. Elsősorban azért, mert a szakmai stáb jól építette be a fiatalokat, remekül sikerült a játékrendszerbeli változtatás, és az is kiderült az ősszel, nem egy, és nem is két-három emberen múlik az eredményességünk, hogy a keret minden tagja megérett a nagy feladatokra. S ez is fontos fejlődés.

 


Gulácsi Péternek két bónuszkérdést is feltettünk:

 

(+1) Mit gondolsz Jesse Marsch-ról? Milyenek róla a tapasztalataid?

Másodedző volt Lipcsében, de szinte vezetőedzői feladatokat látott el Ralf Rangnick mellett. Roppant felkészült tréner, de annál is szenzációsabb ember. Elképesztően pozitív figura, nagyon jó a kisugárzása, rendre belénk tudta plántálni azt a hiper lelkes attitűdöt, ami őt is jellemzi, valószínűleg ez a tipikus amerikai mentalitás. 

 

(+2) Hogyan tudnád összefoglalni a Red Bull filozófiáját pályán belül és azon kívül?

Egyértelmű klubfilozófia mentén működik a Red Bull: fiatal tehetségeket igyekszik a klubba csábítani, őket aztán beépíteni, velük sikeresnek lenni, majd a legkapósabbakat értékesíteni. Eddig bevált ez a fajta scouting és futballfelfogás. Ami a játékunkat illeti, agresszív labda elleni futballra törekszünk, megpróbálunk magasan labdát szerezni, gyors támadásokat építeni. Ehhez kellenek a sikeréhes, motivált fiatalok.


 

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x