Irány Európa! – A TSG Hoffenheim feljavulása

Irány Európa! – A TSG Hoffenheim feljavulása

2021. dec. 21.

Dietmar Hopp, a hoffenheimi futballmecénás az ősz elején egyértelművé tette: záros határidőn belül egy tartósan európai kupainduló csapatot szeretne látni. Az akkoriban még pályakezdő Julian Nagelsmann vezetésével 2017-ben és 2018-ban már belekóstolhattak a Bajnokok Ligája légkörébe a kékek, most pedig egy eléggé szenvedős másfél év után Sebastian Hoeness-szel tör előre a csapat. Az őszi szezon végén egy négy mérkőzésből álló győzelmi, illetve egy hat találkozót számláló veretlenségi szériával már közvetlenül a Bajnokok Ligája-helyeket ostromolják Andrej Kramaricék. Elemzésemben áttekintem, hogy mik ennek a kissé hirtelennek tűnő feljavulásnak az okai.


 


2019-ben Julian Nagelsmann Lipcsébe szerződése után sokan elkezdték félteni a Hoffenheimet, hogy a sikeredző nélkül csöndben és szürkén visszazuhan a középmezőnybe. A csapatot az addigi másodedző Alfred Schreuder vette át és egy nehézkes kezdés után úgy nézett ki, hogy ellentmond a kétkedőknek. Vezetésével a Hoffenheim stabilizálta helyét az európai kupaindulást jelentő helyek környékén, nem mellékesen egy kifejezetten tetszetős támadófutballal. Viszont eközben az edzőnek több játékossal is – köztük Kevin Vogt csapatkapitánnyal, aki a Werder Bremenhez menekült kölcsönbe – végzetesen megromlott a viszonya. A helyzet olyannyira tarthatatlanná vált, hogy az utolsó fordulókban már nem is ő irányította a csapatot, amelyik végül a hatodik helyre ért oda, ezzel biztosítva az Európa-liga-indulást.


2020 nyarán a korábbi Bayern München csatár, Dieter Hoeness fia és a karizmatikus volt Bayern-elnök Uli Hoeness unokaöccse, Sebastian Hoeness vette át a csapat irányítását, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Bayern második csapatát a német harmadosztály bajnoki címéig vezette. Nagy várakozás előzte meg az új edző ténykedését, viszont az első szezonja inkább a túlélésről és a krízismenedzselésről szólt. Volt olyan szakasza is az őszi szezonnak, amikor egyszerre kilenc játékos esett ki koronavírus miatt, ráadásul a sérülések sem kímélték a csapatot. Miközben az Európa-liga csoportköre nem jelentett akadályt az együttesnek, a bajnokságban a kiesőzóna közelébe sodródott. Tavasszal leginkább Andrej Kramaric góljainak volt köszönhető, hogy Hoeness csapata végül a biztonságos 11. helyig tudott felevickélni. A nehézségek ellenére a bizalom töretlen maradt az edző irányába, viszont cserébe már komolyabb célokat tűztek ki erre a szezonra.


 


Biztató átigazolási időszak


A célokat az átigazolások is alátámasztották. Mindenekelőtt meg kell említeni a francia bal oldali támadót, Georginio Ruttert – februárban a Stade Rennes-ből érkezett –, aki ugyan tavasszal még csak epizódszerepet töltött be, mostanra már abszolút alapemberré nőtte ki magát. A nyári érkezők közül David Raum a legfontosabb. A bal oldali szélsővédő a másodosztályból feljutott Greuther Fürth alapembere volt igencsak figyelemre méltó teljesítménnyel. Védő létére 15 gólpasszt osztott ki a Bundesliga 2 előző szezonjában, ami az újdonsült szövetségi kapitány, Hans-Dieter Flick elől sem maradt rejtve. Szeptemberben be is hívta a válogatott keretébe a 23 éves játékost, mindössze három élvonalbéli mérkőzéssel a lábában, amivel Raum rekordtartó, ha pedig mindez nem lenne elég, a novemberi válogatott mérkőzésekre a Nationalelf elsőszámú balhátvédjévé avanzsált Robin Gosens távollétében. Pozitív fejleménynek mondható még a korábbi alapember, a Bayern Münchennél is szerepelt Sebastian Rudy visszatérése a középpályára, bár ő leginkább az epizódszereplők táborát bővítette ősszel, hiszen többen is joggal vannak előtte jelenleg a ranglistán.


 



 


Összességében tehát elmondható, hogy a Hoffenheim nagyon okosan igazolt, ami elsősorban Alexander Rosen sportigazgató munkáját dicséri. Az előző idényben sokszor szűknek bizonyuló keretet sikerült feltölteni, sőt erősíteni. A mélyebb és erősebb keret egy továbbra is fiatalnak mondható, de már egyéves élvonalbeli tapasztalattal felvértezett edzővel pedig logikus elvárásnak tűnhetett az előrelépés.


 


Döcögös rajt


A nyitófordulóban az FC Augsburg ellen aratott 4-0-s siker ugyan reménykeltő volt, viszont ezt gyors visszaesés követte egy négymeccses nyeretlenségi szériával. Ezek után már legalább hazai pályán beindult a szekér – köztük egy 1. FC Köln elleni 5-0-s kiütéssel – viszont idegenben továbbra is jöttek a bosszantó fiaskók. A 11. fordulóban a feljutó VfL Bochumtól elszenvedett 2-0-s vereség pedig már megkongatta a vészharangot. A Hoffenheim képtelen volt elmozdulni a középmezőnyből, ami egyre inkább növelte a nyomást Hoenessen. A 39 éves edző a bochumi vereség után így nyilatkozott a Kickernek:


 



„Sajnos jó néhány kontrahelyzetet elkapkodtunk és sok lehetőséget elpuskáztunk. Ahogy én láttam, nagyrészt a második félidőben is kézben tartottuk a mérkőzést, azonban mégis mi kerültünk hátrányba. Ennek nem szabadna velünk megtörténnie.”



 


Ebben a nyilatkozatban benne volt minden probléma. A csapat hiába irányította nagyrészt a találkozóit, ha közben hátul instabil volt. Ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy labdavesztéskor nem működött a visszatámadás kellő hatékonysággal. A középpálya sokszor szétszakadt, amit az ellenfelek könnyedén futottak be.


 



rib5250.webp
None


 



 


Emellett a támadójáték is hagyott maga után kívánnivalót, ami leginkább a bal oldalon volt problémás. Raum mélyen, a középső védőkkel egy vonalban segítette a labdakihozatalokat, így nem tudta kamatoztatni képességeit a támadásokban. Mivel mélyen helyezkedett, a legtöbb esetben az egyik támadónak kellett kihúzódnia az oldalvonalhoz, hogy biztosítsa a szélességet, így pedig rendszerint a támadásépítések szempontjából kulcsfontosságú félterület betöltetlen maradt. A támadások rendszerint megakadtak a szélen.


 



rib5250.webp
None




 


Átszakadt a gát


A bochumi pofon szemmel láthatóan felébresztette a csapatot, hiszen ezután egy négyes győzelmi széria következett. Hoeness addigi időszakában még három győzelem sem jött össze sorozatban. Mindenekelőtt egy viszonylag apróbb, de annál fontosabb változtatást kell megemlíteni. Az edző – érzékelve, hogy Raum nem tud kibontakozni a bal oldalon – módosított a védősor felállításán. Az addig többnyire alkalmazott aszimmetrikus négyvédős felállást (pendelnde Viererkette) egy alapértelmezett háromvédősre váltotta, amiben Raum töltötte be a szárnyvédő szerepkörét, eközben pedig mögötte három igazi belső védő felelt a biztosításért. A két alapember, Kevin Vogt és Stefan Posch mellett szépen lassan a fiatal Chris Richards is rendszeres kezdővé lépett elő. Ez a változtatás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Raum kamatoztassa erősségeit. Egy igazi modern szélsőhátvédről beszélhetünk a személyében, aki szakadatlanul futja be a bal oldalt, magasabb alappozíciójából kifolyólag pedig hajszálpontos beadásaiból is egyre többször profitálhattak a középső emberek. Emellett kiválóan játszik össze az előtte játszó támadóval, Rutterrel. A francia azzal, hogy mögötte Raum biztosítja a szélességet, bátran cselezhet befelé, ezzel a saját erősségeit kibontakoztatva. Kettejük jól működő kémiája a hoffenheimi javulás egyik legfőbb összetevője.


 



rib5250.webp
None




 


Ezzel párhuzamosan egyre markánsabban fedezhető fel az az ismertetőjegy is a játékban, amit Hoeness valószínűleg Münchenből hozott magával, mégpedig az utolsó vonal túltöltését a középpályások mélységi beindulásaival. Elsősorban Flick csapatánál volt jellemző, hogy egyszerre történő mélységi beindulásokkal végletesen összekuszálták az ellenfél felállt védőfalát. Hoeness erről így nyilatkozott a Kickernek az Eintracht Frankfurt elleni 3-2-s győzelem után:


 



„Minél több játékost akarunk gólveszélyes helyzetbe hozni. Ezt állandóan hangsúlyozzuk.”



 



rib5250.webp
None




 


Ennek is köszönhető, hogy immáron a csapat kapcsán nem beszélhetünk Kramaric-függőségről. A horvát az előző szezonban egyéni csúcsot állított fel 20 góljával és nagyrészt rajta múlott, hogy a Hoffenheim távol tudta magát tartani a kiesőzónától. A szerepköre a mostani idényre kissé módosult. Immáron már többnyire az árnyékék szerepét tölti be Dabbur vagy éppen az öt góljával a házi góllövőlistát vezető Ihlas Bebou mögött. Ezt bizonyítja hét gólpassza is, amiből hármat az Augsburg ellen, míg kettőt a Köln elleni kiütéses győzelem alkalmával adott. Ezzel szemben eddig csupán csak két góllal rendelkezik, cserébe viszont a csapaton belül nagyon megoszlik a gólok aránya. Az eddigi 35 bajnoki találaton 16 játékos osztozik, ami a legmagasabb szám az egész mezőnyből.


A feljavuló támadójátékkal pedig egy feljavuló védelem is kéz a kézben jár. Labda ellen alapvetően az figyelhető meg Hoeness csapatánál, hogy a pálya centrumát próbálja meg minél hatékonyabban lezárni a három támadó fedezőárnyékával és a két rengeteget dolgozó középső középpályással. Utóbbiak közül Diadie Samassékou fáradhatatlansága emelendő ki, akinek a labdaszerzései sokszor a hoffenheimi kontrák forrásai.


 



rib5250.webp
None


 


Összegzés


A Hoenessbe vetett bizalom úgy néz ki, hogy meghozza eredményét. Az általa megálmodott játék az őszi szezon végére abszolút összeállni látszott. A védekezés stabilizálása már idegenben is versenyképesebbé tette a csapatot, ez pedig alapvetően az edző kompromisszumkészségét dicséri. Tavasszal nagy verseny várható a BL-helyekért, amibe most már egyre biztosabban kijelenthető, hogy a Hoffenheim beszállt, hűen Hopp elnök kívánságához.


 




Borítókép forrása: Getty Images 

Szerző

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Lázók Gergely

Tanár szakos egyetemi hallgató vagyok, aki német szakosként a német és az osztrák futballról igyekszik áttekintést nyújtani az olvasóknak. Elsősorban a futball taktikai részében szeretek elmélyülni, de igyekszem más műfajokban is megnyilvánulni. Hiszem, hogy létezik objektív sportújságírás és én maximálisan igyekszem is eszerint tevékenykedni.