Ismeretlen utakon a Canadiens

Persze ez így önmagában elég szenzációhajhász felütés még akkor is, ha a tényeket tekintve igaz. Ugyanakkor Kent Hughes és Martin St. Louis egyaránt ismert és elismert szereplői az NHL világának, mert előbbi szupersztárok egész sorát képviselte mostani megbízatása elfogadásáig, utóbbi pedig olyan kiváló pályafutást tudhatott maga mögött játékosként, hogy tagja a sportág Hírességek Csarnokának.

Mindettől függetlenül igencsak váratlannak nevezhető, hogy a két legfontosabb pozícióba olyanokat nevezett ki a világ legrégebbi hokiklubja, akiknek vezetői szinten semmilyen tapasztalatuk nincsen NHL-es egyesületnél.

Játékosügynökből általános igazgató

A kanadai klub rekorder 24 bajnoki címével, ugyanakkor az utolsó diadala óta közel 30 év telt el, azóta főcsoportdöntőben is csupán egyszer, 2010-ben járt, mígnem tavaly a szezon közben kinevezett ideiglenes vezetőedzővel, Dominique Ducharme-mal teljesen váratlanul a bajnoki döntőig menetelt, ahol aztán 4-1-re elbukta a párharcot a címvédő Tampa Bay Lightning ellen.

Néhányan azt gondolták a meglepetésszerű eredmény hatására, hogy visszatér a dicső korszak, csakhogy a klubnak sem a kerete, sem a vezetése nem volt alkalmas a sikerek folytatásához, sokkal inkább csak egy szerencsésen kifutott eredményről volt szó. Az új idény azonnal szembesített a Montrealt a lehangoló valósággal: sorozatban öt vereség a rajton, majd másfél hónap szenvedés után 6–15–2-es mérlegnél menesztették a majdnem tíz éve regnáló általános igazgatót, Marc Bergevint, aki azóta a Los Angeles Kingsnél lett tanácsadó.

A Canadiens nem kapkodta el az utód kiválasztását, a klubvezetés 11 jelöltet hallgatott meg a posztra, végül január 18-án Kent Hughest nevezte ki, aki öt évre írt alá. Az 52 esztendős szakember azzal robbant be a ligába, hogy első ügyfele Vincent Lecavalier volt, akit az 1998-as drafton első helyen választott a Tampa Bay Lightning. És a két személy újra összefonódott egymással, mivel Hughes kinevezése után egy hónappal, múlt szombaton felvette a klubhoz a már visszavonult Stanley-kupa-győztes és világbajnok játékost speciális tanácsadónak.

A Canadiens 18. általános igazgatója egyébként nagy tekintélyt szerzett a hokisok körében az elmúlt közel 25 évben a képviseletük során. Az ügynöksége, az MFive Sports összeolvadt a Quartexx-szel 2016-ban, így az NHL egyik legnagyobb ügynöksége jött létre, amely 290 millió dollár összértékű szerződésekkel rendelkezik. A montreali születésű szakember olyan sztárokat képviselt, mint a Boston Bruins centere, Patrice Bergeron, vagy éppen a Pittsburgh Penguins védője, Kris Letang. A Canadiens keretéből viszont senki sem tartozott az ügyfelei közé.

Mindenesetre helyi fiúként nem volt kérdés számára a pozíció elvállalása, mert ami a baseballban a New York Yankees, az amerikai futballban a Dallas Cowboys, az a jégkorongban a Montreal Canadiens, mert ahogy Hughes nevezi, Montreal a legnagyobb hokiváros.

Talán az érdekesség, hogy nem egyedülálló, ha valaki játékosügynökből klubvezető lesz. Pierre Lacroix esete a legismertebb, aki 1994-ben lett a Quebec Nordiques általános igazgatója, majd a klubot – költözés után immár Colorado Avalanche néven – 1996-ban és 2001-ben is bajnoki címre vezette. A jelenlegi magas rangú vezetők közül Brian Burke, a Pittsburgh Penguins igazgatója és Bill Zito, a Florida Panthers általános igazgatója is játékosügynökként kezdte a pályafutását. A korábbi GM-ek közül pedig Dean Lombardi, Peter Chiarelli, Ray Shero, Mike Gillis és Brian Lawton szintén dolgozott játékosügynökként. Egy biztos, Kent Hughes igazi hokis családból származik, így mindent tud a sportágról. Ő maga egyetemi szinten játszott, de testvére, Ryan három mérkőzésen az NHL-ben is megmutatta magát a Boston Bruins színeiben. A fiai közül pedig Riley-t 2018-ban a hetedik körben draftolta a New York Rangers, míg Jack jelenleg elsőéves az egyetemen.

None

Általános iskolásoktól az NHL kispadjára

A hosszú kiválasztási procedúra során és utána is folytatódott a csapat mélyrepülése, így Hughesnak alig három hét után meg kellett hoznia az első komoly döntését, méghozzá a tavalyi nagy menetelésnek köszönhetően hároméves szerződést kapott vezetőedző, Ducharme menesztését. Bár nyilván az elbocsátás nagy horderejű, ugyanakkor őszintén szólva sok választása nem volt, mert Bergevin elküldését követő két és fél hónapban az addig sem remeklő gárda 22 mérkőzésen mindössze két győzelmet aratott, így 8–30–7-es mutatóval az egész liga sereghajtója volt.

Ennél is kiábrándítóbb volt, hogy a Montreal Canadiens ütötte a legkevesebb gólt, miközben a legtöbbet kapta.

Szintén jellemző adat, hogy emberelőnyben utolsó előtti, míg az emberhátrány kivédekezésében 30. volt. Éppen ezért Ducharme elküldésénél nagyobb meglepetés volt, hogy a klub a jószerivel semmilyen edzői tapasztalattal nem rendelkező Martin St. Louist nevezte ki – egyelőre csak a mostani idény végéig – ideiglenes megállapodással.

A játékos-pályafutását 2015-ben 1134 mérkőzéssel, 391 góllal és 1033 ponttal befejező St. Louis egyetlen NHL-es munkája 2019 januárjában volt, amikor korábbi edzője, az akkor a Columbus Blue Jacketsnél dolgozó John Tortorella felkérte konzultánsnak. De ez nem tartott sokáig tekintve, hogy Tortorella nyáron távozott. Azóta a Stanley-kupa-győztes és olimpiai bajnok St. Louis a Connecticut állambeli Mid Fairfield Rangers U13-as csapatát irányította. Innen került a legpatinásabb NHL-es klub kispadjára. Elég éles váltás. Hughes szerint pici kora óta ismeri St. Louist, akinek a kezdetektől azt mondogatták – előbb Hawkesburynél a kanadai junior jégkorongligában, majd a Vermont Egyetemen –, hogy mit miért nem képes megcsinálni, ő viszont sorra bizonyította az ellenkezőjét, így azon kevesek közé tartozik, akiket le sem draftoltak, mégis halhatatlanná vált és bekerült a Hírességek Csarnokába.

None

Hughes saját megfogalmazása szerint nem akar arról papolni, hogy megpróbálja visszaállítani a győztes kultúrát, egyszerűen ezt meg kell alapozni, amit viszont St. Louis tökéletesen testesít meg. A 46 éves mesternek pedig két oka volt a könnyen bukással végződhető ajánlat elfogadására: a Montreal Canadiens és a vezetőedzői poszt. Ez a kettő együtt olyan lehetőség, amikor szerinte az embernek mindent félbe kell hagynia, amit addig csinált. A bemutatkozás nem sikerült jól, a Canadiens elvesztette első három találkozóját, így tíz mérkőzésre nyúlt a kudarcszériája, de aztán St. Louis a St. Louis Blues legyőzésével aratta első diadalát az NHL-ben.

Az ötödik meccsén pedig máris olyat ért el, amelyre az egész idényben nem volt képes az alakulat: egymás után két meccset nyerni. Azóta megvan a harmadik is.

Nyilvánvalóan ilyen rövid idő alatt nehéz felmérni, hogy mire lehet képes a kétszeres pontkirály és egyszer a legértékesebb játékosnak is megválasztott St. Louis vezetőedzőként, de az első benyomás a három vereség ellenére is pozitív. A Canadiens sokkal inkább emlékeztetett arra az energikus és támadásban is magas színvonalú csapatra, mint ami tavaly volt. Teljesen más az emberelőnyös szituációk megjátszása, a korong folyik a játékosok között Cole Caufield aktív részvételével. A fiatal tehetség a váltás eddigi nagy nyertese, ugyanis amíg Ducharme alatt egyetlen egyszer volt eredményes, St. Louis hat meccse alatt már ötször. De védekezésben is látványos a fejlődés: alig két hete nagyjából meccsenként 50 lövést engedett a Montreal, amitől minden kapus katasztrofálisan nézhet ki, St. Louis hat meccse alatt viszont a Canadiens többet próbálkozott, mint a riválisok. Ezek a változások azonnal tetten érhetők, nem is elsősorban eredményességben, hanem látványban. Egy-két kivételtől eltekintve korábban kínosan rosszul nézett ki a gárda, néha még a korong kihozatala is nehéz volt a saját harmadból, ez pedig megváltozott, jelenleg ismét versenyképes képet fest a Canadiens.

Márpedig erre az idényre ennyi a cél. A rájátszás esélytelen – tekintve a 33 pontos lemaradást a keleti főcsoport nyolcadik helyezettjével szemben. De ha a Montreal javulása állandósul az alapszakasz végéig, akkor St. Louist akár véglegesíthetik a posztján. Addig pedig érdemes lesz figyelni, hogy a csereüzletek március 21-i határidejéig kiket ad el a klub Tyler Toffoli után, mert Kent Hughes jelezte, a gárda védői közül – az átalakulás jegyében – Jeff Petry és Ben Chiarot is mozdítható megfelelő ellenérték esetén.