Ismét a kapusok közötti különbség döntött a Ferencváros–Győr rangadón

Merthogy Ambros Martinék már az elődöntőben is nagy küzdelemre kényszerültek a Debrecennel szemben (27-26), ez pedig lehetőséget biztosít arra, hogy röviden megemlékezzünk a kupa bronzérmét az MTK ellen behúzó együttesről.

Szilágyi Zoltán csapata egyelőre elégedett lehet a szezonjával, hiszen a Magyar Kupában sikerült megszerezni a harmadik helyet, és a múlt szezonbéli fájó kiesés után az Európa-ligában is összejött a főtábla. Persze az öröm akkor lesz majd teljes, ha a bajnokságban is meglesz az érem, ehhez pedig a kötelező meccseken sem szabad hibázni, hiszen a Mosonmagyaróvár még megelőzheti a cívisváros együttesét.

A hajdúságiak játéka ebben a szezonban nem volt mindig kiemelkedő, és azt is lehetett látni, hogy sokszor épp a nyerhetőnek tűnő találkozókon (Budaörs, Siófok) tud elcsúszni a csapat, de a Ferencvárost és a Győrt minden alkalommal sikerült megszorítania, sőt a Népligetben még egy döntetlent is kiharcolt. A válogatott szempontjából pedig fontos, hogy az immár stabilnak mondható kerettagok (Bordás Réka, Vámos Petra, Füzi-Tóvizi Petra) mellett Planéta Szimonetta is egyre jobb formába lendül; az ő játéka védekezésben és támadásban is fontos lehet a nemzeti csapat számára.

Sok hasonlóságot fedezhetünk fel a Loki és a kupagyőztes Ferencváros között: mindkét együttes akkor játszik igazán jól, ha – főleg sebesség tekintetében – a saját komfortzónájukban vannak, de ha az ellenfél tudja diktálni a tempót (ami sokszor épp azt jelenti, hogy lassítja a játékot), sokkal több hiba csúszik a támadásszervezésbe. Ahhoz pedig, hogy a Debrecen még egy szintet lépjen, a belső posztokon kellenek plusz opciók és olyan játékosok, akik egyenletesen jó teljesítményt nyújtanak.

Más típusú mérkőzés, ismét fókuszban a kapusok

A másik elődöntőben a Ferencvárosnak nem volt nehéz dolga az MTK ellen (39-23), így ismét összejött az álompárosítás a fináléban. Abban azért szinte biztosak lehettünk, hogy a fővárosi zöld-fehéreknek nem lesz még egyszer olyan rossz mérkőzésük, mint a legutóbbi egymás elleni bajnoki alkalmával, amikor 31-20-ra kaptak ki Győrben.

Ennek megfelelően a meccs elején sokkal koncentráltabb volt a ferencvárosi védekezés, így a találkozó első perceiben lassan születtek a gólok, mindkét együttes több technikai hibát vétett. Ezt követően viszont a Győr tudta rendezni először a sorait, ennek pedig leginkább támadásban volt eredménye, ahol sokkal hatékonyabbak voltak az előnyszerzések és súlypontáthelyezések, főként amint Stine Oftedal a pályára került. A norvég irányító egyébként ezúttal sem a kezdőcsapatban kapott helyet, ami most már tendenciának tűnik – ennek nem formaingadozás az oka, sokkal inkább az, hogy a Győr a mérkőzések elején csere nélkül, a leghatékonyabb védekező felállással szeret kezdeni.

Forrás: fradi.hu

Az továbbra is látszik, hogy a beállókat remekül találja meg az ETO, Ana Gros három héttel ezelőtt mutatott játékára viszont volt érdemi válasza a ferencvárosi védelemnek. Azzal, hogy Elek Gáborék sokkal magasabbra tolták a kettes védekezést, és folyamatos apró szabálytalanságokkal zavarták a szlovén átlövőt, láthatóan zavarba tudták hozni őt (a 40 százalékos mutató Gros szintjén átlag alatti teljesítmény). Ezúttal is tudatos taktikai elemnek tűnt szélre szorítani az ötszörös BL-győztes befejezéseit, de Faluvégi Dorottya, Lukács Viktória, és főleg Fodor Csenge (talán pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta) remek százalékkal értékesítette a helyzeteket, így ebből tulajdonképpen nem profitált a Ferencváros.

A félidőben 14-13-ra vezetett a Győr, tehát az eredmény alapján szoros volt a találkozó, de Danyi Gábor remekül állapította meg a szünet alatti televíziós elemzésben, hogy a játékban sokkal nagyobb volt a különbség a győriek javára. Épp ezért igazán különös, ami a második félidőben történt.

A Ferencváros úgy tudta megfordítani a találkozót, hogy tulajdonképpen jól sem kellett ehhez játszani. Volt azért persze néhány kulcsmomentum: Klujber Katrin és a magát több technikai hiba után felépítő Szöllősi-Zácsik Szandra nagyon fontos gólokat szerzett kintről; majd érkezett a kapuba Janurik Kinga, aki kilenc hárításával (37,5 százalékos hatékonyság) egyértelműen fővárosi oldalra döntötte el a kapusok közötti versengést és végső soron magát a meccset.

Ahogy említettem, az FTC sem játszott igazán jól, de ez a siker fontos lökést adhat a gárdának a BL-negyeddöntő előtt. A Metz kerete egyértelműen erősebb, de minden bizonnyal azt is ki lehet jelenteni, hogy a Fradi a korábbi negyeddöntőiben (a CSM Bucuresti és a Rosztov-Don ellen) nagyobb hátrányban indult, mint ezúttal.

Az ETO hétvégi teljesítménye viszont hatalmas visszalépés. Az április eleji találkozó a régi Győrből mutatott valamit, a mostani finálé viszont a szezon nagyobb részében jellemző fásultságot hozta. Az Odense ellen még akár ez is elég lehet a Bajnokok Ligája következő fordulójában, hiszen a keretek minősége között óriási a különbség, de tudjuk, hogy a négyes döntő Győrben nem eredmény, hanem elvárás.

Kiemelt kép: fradi.hu