Itt a millió dolláros kérdés: hogy került a brit női kézilabda-válogatott a debreceni olimpiai selejtezőre?
A prózai válasz meglehetősen egyszerű: miután Kamerun nemzeti csapata az utolsó pillanatban – kedd este, alig 48 órával a négynapos kvalifikációs torna rajtja előtt – visszalépett, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) íziben szabadkártyát adott Nagy-Britanniának. Csakhogy a szigetországban a sportág gyakorlatilag nem is létezik, ezért az IHF döntése nemcsak kézilabdás berkekben, de a tágabb értelemben vett sportvilágban is általános megdöbbenést váltott ki.
Csak úgy sorjáznak a kérdések az egész ügy körül, igazi válaszok, racionális magyarázatok azonban gyakorlatilag nincsenek, ezért nem tehetünk mást, mint, hogy megpróbáljuk feltárni a feltárhatatlant, legjobb tudásunk szerint.
Kezdjük a legtisztább részével: a párizsi olimpián a nők kézilabda versenyei 12 nemzet részvételével zajlanak majd, hat ország (Franciaország, Dánia, Norvégia, Angola, Koreai Köztársaság és Brazília) már biztos résztvevő, a mezőny másik fele pedig az április 11–14. között, három országban megrendezett, négy-négy csapatos selejtezőkön alakul ki; a három kvartett első két-két helyezettje utazhat majd az ötkarikás játékokra. A debreceni tornán a házigazda Magyarország mellett eredetileg Svédország, Japán és Kamerun szerepelt volna.
Mi is történt pontosan?
Kamerun hivatalosan „utazási nehézségek” miatt lépett vissza, mert nem tudtak vízumot szerezni, ami gyakorlatilag érthetetlen, hiszen az IHF közleménye szerint a Magyar Kézilabda Szövetség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, továbbá a nemzetközi diplomáciai szervek is mindent megtettek ennek érdekében. Egy ilyen utazás esetében elképzelhetetlen, hogy az utolsó pillanatban kezdjék el szervezni, és minekutána január 30. óta ismeretes a csoportbeosztás és a helyszín is, az afrikai fél véthetett valami súlyos mulasztást. A beutazás ugyanis nem a fogadó ország miatt hiúsult meg, márpedig ez esetben „ő” az ügydöntő, olyan nincs, hogy egy ország nem engedi kiutazni a saját a válogatottját, arról nem is beszélve, hogy a diplomáciában gyorsított eljárásban 24 órán belül bármi elintézhető, ha van nemzetközi segítség (elvileg volt), és persze a másik fél is igazán akarja. Itt valami egészen más lehetett a háttérben, de nem kívánunk felelőtlen találgatásokba bocsátkozni.
Miért éppen Nagy-Britannia?
Ha már úgy alakult, hogy Kamerun nem tud részt venni a tornán, az lett volna a logikus, ha egy másik afrikai ország ugorhat be a helyére, hiszen ez egy kontinentális kvóta, ami Afrikát illeti. A 2022-es Afrika-bajnokság győztese, Angola egyenes ágon kvalifikált Párizsba, Kamerun a döntő veszteseként vehetett volna részt a most zajló selejtezőkön. A hivatalos IHF érvelés szerint azonban más afrikai ország (a bronzérmes Kongó vagy a negyedik helyezett Szenegál következett volna a sorban) nem tudta vállalni a részvételt – ami a dolog hirtelen volta, és a szinte biztosra vehető kudarc miatt abszolút érthető is. Ami, viszont ezután jött, az a legkevésbé sem.
Az IHF végrehajtó bizottsága a szabályainak megfelelően és az „új piacok programjával” összhangban adott szabadkártyát a briteknek. E program célja, hogy bevezesse a sportágat a világ azon kulcsfontosságú piacain, ahol egyébként a kézilabda nem, vagy alig ismert, de az ország méretéből, gazdasági erejéből következően hatalmas potenciállal rendelkezik. A projekt 2015-ben éppen a britekkel indult, és immár Kínában és az Egyesült Államokban is „nagy sikerrel” zajlik (legalábbis az IHF szerint), legutóbb Kanada csatlakozott, és már a nemzetközi szövetség célkeresztjében van India is.
Ez szép és jó, csakhogy azon jottányit sem változtat, hogy a brit kézilabda még mindig gyerekcipőben jár, a női (és a férfi) válogatott történelme is a 2012-es londoni olimpiára korlátozódik, ahol csupán a rendező jogán vehettek részt, ezért verbuváltak két csapatot. De maradva csak a hölgyeknél, az azóta eltelt közel 12 esztendő alatt mindössze két tétmérkőzésük volt, még 2022 novemberében, akkor világbajnoki-előselejtezőn Törökország 83–30-as összesítéssel búcsúztatta őket…
Milyen alternatív döntési lehetősége lett volna még az IHF-nek?
Ez egy még cifrább kérdés, hiszen ilyen rövid időn belül gyakorlatilag csak Európából képzelhető el a beugrás, és a két leglogikusabb kiválasztási szempont egymással szögesen szemben áll. Ha ugyanis a selejtezőről közvetlenül lemaradó, a 2023-as világbajnokságon 12. helyezett Romániát kérik fel, tehát azt a válogatottat, amely a leginkább megérdemelné, alaposan felborítják az erőviszonyokat. A vb 23. Kamerun ugyanis minden valószínűség szerint három vereséggel lett volna csoportutolsó, így a kvartettből kiemelkedő Svédország (világbajnoki negyedik helyezett) mellett kiadónak tűnő másik továbbjutó helyért zajló versenyfutásba Magyarország (vb 10.) és Japán (vb 17.) kapott volna egy harmadik komolyan veendő riválist, miközben nyilvánvalóan számoltak vele, hogy lesz egy relatíve könnyű meccsük. Ha azonban az lett volna a szempont, hogy hasonló kaliberű ellenfél érkezzen, mint aki idő előtt kiszállt a versenyből, arra nem volt logikus megoldás, legfeljebb, ha sorsolnak az EHF-ranglista alsó harmadából, ami még a britek kiválasztásánál is komikusabb húzás lett volna.
Mi lett volna a legjobb megoldás?
Alighanem az, ha Kamerun megüresedő helyét egyszerűen nem töltik fel (pláne nem ilyen ad hoc módon és kutyafuttában), és egyébként erre láttunk is már példát, éppen az előző olimpia selejtezői során!
A világjárvány zűrzavaros idejében, 2021 márciusában megrendezett torna mindhárom csoportjában volt visszalépés (Szenegál, Kína és a Koreai NDK voltak az érintettek), és végül egyedül a győri helyszínen szerepelt négy ország: Kína helyett Kazahsztán kapott lehetőséget. Igaz, közel sem arról volt szó, hogy az IHF nem kívánta feltölteni az üres helyeket, ráadásul következetesen, az adott kontinensbajnokság eredményei alapján próbálkozott, de végül csak a kazahok vállalták a beugrást.
Egyébként az, hogy a britek azonnal igent mondtak, mindenképpen tiszteletet érdemel, különös tekintettel arra, hogy a sebtiben összerántott 16 fős keretük csupa egyetemista és amatőr játékosból áll. Mindössze ketten születtek 2000 előtt, öten újoncok, a többiek pedig (tehát 11-en) összesen számlálnak 31 válogatott fellépést.
Az első megméretésen már túl is vannak a szigetországi hölgyek: csütörtök délután Magyarország 49–11-re verte a briteket a Főnix Arénában, így melegítve a svédek elleni kőkemény párharcra.
Hogy a brit női-válogatott instant beugrása a pofozógép szerepkörébe szolgálja-e az IHF új piacok programját; hogy segíti-e a sportág fejlődését az Egyesült Királyságban; egyáltalán jó reklám-e a kézilabdának széles e világon?
Nem, nem és nem, de ha a britek és a nemzetközi szövetség szerint is jól van ez így, mi se nagyon zavartassuk magunkat.
Kiemelt kép: IHF
Szerző
