Ivan Szergejev felemelkedése
Nevenincs megyei focistából 26 éves korában lett gólrekorder, eurómilliókért sztárklubba igazoló, válogatott kerettag csatár. Ivan Szergejev a február 17-i Zenit Szentpétervár–Real Betis Európa-liga-meccsen debütált a nemzetközi porondon, Szergej Szemak vezetőedző dobta be csereként a mély vízbe – ráadásul Artjom Dzjubát, a Russian Premier League történetének legeredményesebb támadóját váltotta a pályán. Mi állhat a villámkarrier hátterében?
Az orosz alacsonyabb osztályokban labdát kergető Ivan Szergejevet 2021-ig csak az éles szemű helyi futballrajongók ismerhették, tavaly júliusban aztán debütált az élvonalban, novemberben bekerült a „szbornaja” keretébe, idén januárban pedig 2,2 millió eurónak megfelelő összegért szerződtette az elmúlt három bajnokságot megnyert, jelenleg is az orosz bajnoki tabella élén tanyázó Zenit Szentpétervár. Kései, ám annál gyorsabb felemelkedése nem egyedi jelenség a manapság a világválság hatására alaposan átrendeződő futballvilágban, részben annak egy szimbolikus figurájaként is tekinthető, így hát megéri megismernünk őt személyében csakúgy, mint az európai második vonal parciális átalakulásának jellegzetes jelenségeként.
A megyei gólvágó
Ivan Vlagyimirovics Szergejev 1995. május 11-én született Cserepovecben. A 300 ezres város jelentős ipari centrum, az acél- és műtrágyagyártás központja – az innen származó nyereségből részesül a helyi oktatás, a kulturális- és sportélet. Az orosz léptékben igen kicsinek számító település a Cserepovecben született, ott felnőtt neves tudósok, művészek, profi sportolók tucatjaira lehet büszke. Szergejev is a helyi futballklubban, az Aiszt Cserepovecnél, azaz a Gólyáknál tanulta meg a sportág alapjait, majd a fővárosba költözött, ahol 2014-ben a frissen alapított Sztrogino Moszkvában debütált a felnőttek között a PFL, azaz a harmadosztály Nyugati csoportjában, méghozzá a nagyhírű Lokomotiv Moszkva tartalékcsapata ellen. A 2014–2015-ös idényre a gárda alapemberévé nőtte ki magát, kiemelkedő teljesítményére és góljaira pedig egy külföldi élvonalbeli klub is felfigyelt: a lett Riga FC akkoriban szívesen alkalmazott orosz futballistákat, 2016-ban a Sztroginótól kölcsönben szerepelt Szergejeven kívül hat másik honfitársa is megfordult a csapatban.
A rigai kaland Ivannak nem hozott áttörést, hét bajnokin mindössze egyszer talált a kapuba, némi nemzetközi tapasztalatot mindenesetre szerzett – csapattársa volt például a középpályás John Kamara, akit idén januárban Sierra Leone válogatottjának alapembereként láthattunk játszani az Afrika-kupán. A lett fővárosban nem sok vizet zavart Szergejev Moszkvába visszatérve ott folytatta a gólgyártást, ahol abbahagyta: 2017-ben 26 bajnokin 18-szor volt eredményes, amivel felkeltette egy másodosztályban vitézkedő egyesület, az FK Tambov érdeklődését. 2018 januárjában tehát a Moszkvától közel 500 kilométerre délkeletre fekvő Tambovba költözött, új csapatában, a 2021-ben csődbe jutott és megszűnt Farkasoknál azonban alig kapott játéklehetőséget, fél év alatt mindössze egy mérkőzésen volt a kezdőcsapat tagja. Az év második felére kölcsön is adták Szergejevet a 2015-ben csődbe jutott, és a harmadosztályba visszasorolt Torpedo Moszkvának, hősünk tehát fél évnyi „száműzetés” után visszatért a fővárosba.
A fekete-fehéreket a 2018–2019-es idényben a harmadik vonalban az egykori kiváló szovjet, majd orosz válogatott csatár, Igor Kolivanov edzette, Szergejev az ő keze alatt és lett bajnok és gólkirály a szezon végén, 26 mérkőzésen szerzett 16 góljával. A másodosztályba feljutott, a szovjet időkben háromszoros bajnok és hatszoros kupagyőztes Torpedo 2019 nyarán végleg megszerezte a támadó játékjogát a Tambovtól, miközben a gárda irányítását vezetőedzőként Szergej Ignasevics vette át: a 128 válogatottságával a mai napig rekorder egykori kiváló védő a Torpedo Moszkvánál nevelkedett, a Krilja Szovetov színeiben debütált az orosz élvonalban, majd a CSZKA Moszkvánál vált élő legendává. A csuvas és fehérorosz származású korábbi klasszisra emlékezhetünk a 2008-as Európa-bajnokság bronzérmeseként, hazájában hat bajnoki címet és hét országos kupát nyert, az UEFA-kupa 2005-ös döntőjében csapatkapitányként vezette győzelemre a katonacsapatot. Az újabban a Baltika Kalinyingrád szakmai munkájáért felelős Ignasevics trénerként sem vallott szégyent, irányításával a Torpedo újoncként épp csak lemaradt az azonnali újabb feljutásról, az első számú gólvágó Szergejev pedig ismét a góllövőlista élén végzett, ezúttal 27 bajnokin 14-szer volt eredményes.
Szergejev-gólözön jobbal, ballal, fejjel: kiváló ütemérzék, összhang és kommunikáció a csapattársakkal – akció, vagy rögzített helyzet, összjáték, vagy szóló, Ivannak egyre megy!
A fekete-fehérektől 2020 augusztusában 200 ezer eurónak megfelelő összegért vásárolta meg a csatár játékjogát a szintén az élvonalba jutásra pályázó Krilja Szovjetov Szamara, amely egy évvel korábban visszavonult remek támadója, Sziarhej Karnyilenka méltó utódát kereste. A klubot jelenleg sportigazgatóként szolgáló Karnyilenka, a fehérorosz válogatott egykori középcsatára 2011-től 2019-ig játékosként segítette az egyesületet, majd visszavonulása után másodedzőként funkcionált. (Szergejev későbbi sorsához kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy Karnyilenka a Krilja Szovjetovhoz kerülését megelőző két évben a Zenit Szentpétervár futballistája volt, annak idején, 2009 nyarán 1,4 millió eurónak megfelelő összegért szerződtették őt a Tom Tomszktól.)
Országos hír 26 évesen
A klubváltás Szergejev számára tökéletes húzásnak bizonyult, 39 bajnokin elért 40 góljával rekordot döntött:
Az FNL, azaz az orosz második vonal történetében soha senki nem szerzett egy idény alatt ennyi találatot!
Mindehhez szenzációs kupamenetelés is társult, a Krilja bejutott az Orosz Kupa 2021-es döntőjébe, a negyeddöntőben Szergejev a góljával és gólpasszával főszerepet vállalt az amúgy jó erőkből álló Dinamo Moszkva legyőzésében.
Ezen a ponton érdemes megjegyeznünk, hogy a 183 centiméteresre nőtt, 75 kg-ot nyomó futballista milyen szerencsés alkatú és természetű: elkerülik a sérülések, edzői és csapattársai mindig számíthatnak rá, és pályafutása 250. mérkőzéséhez közelítve elmondhatja magáról, hogy még sosem jutott a kiállítás sorsára, így eltiltás miatt sem kellett meccseket kihagynia. Sorozatban négy egymás utáni szezonban lett gólkirály abban a ligában, amelyben épp szerepelt, eddigi karrierje alatt több mint félgólos meccsenként átlaggal büszkélkedhet, és a tavalyi ősz folyamán újoncként az élvonalban sem adta alább! Hogy pontosak legyünk, a Krilja Szovjetov Szamara színeiben az RPL 2021–2022-es idényében 18 forduló alatt hat gólt és négy gólpasszt jegyzett, xG-je meccsenként 0,47, emellé 0,15-ös xA-t is fel tud mutatni. Pusztán ezen statisztikákat figyelembe véve Szergejev az ötödik legjobb otthon játszó orosz csatár, az ősz folyamán főszerepet vállalt abban, hogy a Krilja újoncként a nyolcadik helyen, a középmezőnyben telelhetett, biztonságos távolságra a kiesőzónától.
Mindez a 2021 júliusában kinevezett új orosz szövetségi kapitány, Valerij Karpin figyelmét sem kerülte el, Szergejev így meghívót kapott a novemberi világbajnoki selejtezőkre Ciprus és Horvátország ellen: a „szbornajában” a középcsatár posztján Fjodor Smolov és Anton Zabolotnyij egyelőre előtte állnak a sorban, az idő azonban egyértelműen a jóval fiatalabb Ivánnak dolgozik.
2021. október 23., a bajnokság 12. fordulója, CSZKA Moszkva–Krilja Szovjetov Szamara 3-1 – Szergejev finom, elegáns mozdulattal veszi be a 111-szeres válogatott Igor Akinfejev kapuját
A világgazdasági turbulenciák lokális nyertesei
A 26 esztendős korára befutott támadó január 10-én hároméves szerződést írt alá a Zenittel, amelynek színeiben tavasszal immár a nemzetközi klubfutballba is belekóstolhat. Közel sem ő azonban az egyetlen, aki viszonylag későn érkezett meg az élvonalba Oroszországban.
A jelenség a topligák alatti szint, az európai második vonal egészére jellemző, egyfajta visszarendeződésnek, az úgymond „természetes” viszonyokhoz való közeledésnek vagyunk tanúi. Az érintett egyesületeket a kései kapitalista gazdasági kényszerek arra ösztökélték, hogy a hazai tehetségek helyett a potenciálisan gyorsabban, nagyobb eséllyel, jelentősebb haszonnal értékesíthető idegenlégiósok felé forduljanak, miközben a félévenkénti nagy körforgásból zsírosra híznak a transzferek jutalékaiból élő játékos-ügynökök és -ügynökségek, a klubok sportigazgatói, az uralkodó beteg, perverz világrend vámszedői. Két évvel az újabb világválság kitörése után Szergejev és társai megjelenését az élvonalban ezen körülmények részbeni átalakulásaként, a „szörnyeteg” (átmeneti?) gyengüléseként is értelmezhetjük – persze fenntartásokkal és nagyon óvatosan, hiszen a Szergejev-transzfer után néhány héttel ugyanez a Zenit Yuri Alberto személyében tízszer akkora összegért hozott el egy utánpótlás-válogatott csatárt a messzi Brazíliából. Szemak vezetőedzőnek pedig az év folyamán rendszeresen el kell majd döntenie, melyiküknek ad (több) játéklehetőséget:
A minden bizonnyal pályafutása csúcsára ért honfitársnak, vagy a pár éven belül nagy haszonnal továbbértékesíteni remélt brazil sztárpalántának?
Szerző
