Izgalmas rajtot vett a másodosztály

Akik villámrajtot vettek

Azon, hogy hét játéknap után az ETO FC Győr áll az élen, nem szabad különösebben csodálkoznunk, hiszen a zöld-fehérek mindent feltettek ebben a szezonban a feljutásra. Ennek érdekében szép számmal foglalkoztatnak korábbi élvonalbeli, illetve más országokban megfordult légiósokat, akik azzal a reménnyel érkeztek a Rába partjára, hogy egy év után a legmagasabb honi osztályban szerepelhetnek. Antonio Munoz edző tavasszal a csapattal együtt nagyon haloványan teljesített, most öt győzelem mellett két vereség a mérlege, jól látszik, hogy az ETO idegenben sebezhetőbb, hiszen így maradt alul Nyíregyházán és legutóbb Kispesten is. Odahaza viszont hibátlanok Claudiu Bumbáék, a BVSC elleni 4–0 már-már erődemonstrációként is értelmezhető teljesítmény volt.

A Nyíregyháza pontszámban ugyanúgy áll, mint a Győr, ám veretlen (négy győzelem három döntetlen) és mint jeleztük, a liga legerősebb csapatát odahaza már felülmúlta. Tímár Krisztián legénysége valódi hazai pálya nélkül szállítja az eredményeket, hiszen az új nyíregyházi stadiont még csak ezután adják át, ám nem ördögtől való a gondolat, hogy a tavalyi osztályozós bennmaradás után ezúttal másik irányban kacérkodjanak az osztályváltással.

Egyelőre minden okuk megvan az örömre a nyíregyházi játékosoknak, jól rajtoltak (Forrás: NYSFC Facebook)

Kozármislenyben és Budafokon talán nem gondolkodnak osztályváltásban, inkább maradnának stabilan NB II-esek, és eddig ehhez nagyon jó úton is járnak. A Mislenyhez egy év óbudai tékozlás után visszatért a korábbi sikeredző, Aczél Zoltán és úgy fest, befejezi azt a művet, amit 2022 nyarán félbehagyott, mert jelenleg egy nagyon kulturált, ám nem sokra taksált együttessel a dobogót ostromolja. Budafokon az ezer szállal Kisvárdához kötődő Erős Gábor első érdemi edzői megbízását kapta, csapatával bizonyítja, hogy van fantázia a Promontor utcában, a vártnál jobban szerepelnek. A két csapat egymással is találkozott már, meglepetésre 2–1-re a baranyaiak nyertek Budafokon, ezzel együtt a piros-feketéknek sincs okuk a szégyenkezésre az eddigi teljesítményüket elnézve.

Pécsett hagyomány lassan a jó szezonrajt, tavaly is biztatóan indultak, de akkor a tavaszra összeomlott minden, ami ősszel felépült. Most messze földön híres védelem bontakozik ki a Weitner Ádám irányításával, amely egyelőre mind a hét bajnokiját kapott gól nélkül abszolválta.

Szegeden a döntetlenek miatt vakarhatják a fejüket, mert hét meccs alatt annyit hoztak össze ebből az eredményből, mint győzelemből (hármat-hármat), és látva az óriások (Honvéd, Vasas) kezdeti sebezhetőségét, lett volna lehetőség ellépni tőlük egy kiemelkedő szezonrajttal. Na jó, a Vasast hazai pályán így is sikerült egy jó meccsen elkapni (4–3) de azért a Csákvárt (0–2) vagy a Gyirmótot (1–1) illett volna szintén legyőzni. Mindenesetre a kék-feketék három pontra vannak a listavezető duótól, így a helyzetük minden, csak nem reménytelen.

Akik többet vártak

Nyilván nem így képzelték el a szezonrajtot a Vasasnál, ahol mostanra kezd összeállni valamiféle egység, de erre már a kezdetektől szükség lett volna. A nyári nagytakarítás után is bőven maradt azért kvalitás a keretben, de jól jött, hogy nemrég szerződtették a Sturm Graz második csapatának korábbi szombathelyi üdvöskéjét, Tóth Milánt, valamint az El Paso Locomotive bekkjét, Pávkovics Bencét. A két vereséggel rajtolt angyalföldiek öt meccs óta veretlenek, két döntetlen mellett háromszor nyertek, így az éllovasok nyomába eredhetnek, minden bizonnyal még épp időben.

Tóth Milán legutóbb duplázott az Ajka elleni 2–1-es idegenbeli győzelem során (Forrás: Vasas FC Facebook)

Soroksáron talán kibékülnének a szezon végén is a jelenlegi nyolcadik helyezéssel, bár hiányérzetük így is lehet. Lipcsei Péter tanítványai úgy szereztek eddig tíz pontot, hogy a legutóbbi három meccsüket egyaránt elveszítették. Nem verik tönkre a csapatot, minden vereség egygólos, mondhatni, egylabdás volt, mégis az az ember érzése, hogy három-négy, de akár több pont is benne maradt az együttesben a bajnoki rajton.

Kispesten mindenki többet remélt annál, mint amit eddig kapott. A szégyenszemre az NB II-be süllyedt klub pillanatnyilag a középmezőnyben vegetál, ám hátránya egyáltalán nem jelentős (öt pont) a feljutó helyekhez képest.

Az ötödik fordulóban, Siófokon elszenvedett 2–1-es vereség után az ultrák szót kértek és rögtönzött ankétra került sor a játékosokkal, valamint a nyáron kinevezett Pinezits Mátéval, akinél a csapat jövőbeni eredményességéről érdeklődtek. A válogatott szünet előtt egy hajrágóllal 2–1-re legyőzték otthon az éllovas ETO-t, így egy kis nyugalom költözik a Bozsik Aréna környékére, az pedig kifejezetten jó hír, hogy az átigazolási időszak végén olyan játékosokkal sikerült megerősíteni a keretet, mint a volt MFA-növendék Lőrinczy Attila és Bobál Gergely. Nincs veszve semmi, de egyre kevesebb a hibalehetőség, ha a Honvéd ebben a szezonban fel szeretne jutni.

Kazincbarcikán is a döntetlenek miatt lehet hiányérzetük a játékosoknak és a szakmai stábnak, hiszen hét bajnokijukból négyszer is megosztoztak a pontokon a riválisokkal. A Vasas vendégeként ugyanakkor bravúrral szereztek pontot (2–2) és a tavalyi bronzérmes Ajka 1–0-s legyőzése is szép eredmény. Csábi Józseféknek a folytatásban is a középmezőny lehet a realitás, ám a nyugodt folytatáshoz győzelmekre is szükség lesz.

A 11. Csákvár és a 12. helyen álló Tiszakécske is elfogadná ezt a helyezést az idény végén, hiszen ez garantálná az NB II-es tagság meghosszabbítását. Előbbi csapat mondjuk sok Puskás Akadémiáról kikerült fiatalt foglalkoztat, számukra kell főként magasszintű versenyeztetést biztosítani, de Tiszakécskén is lenne igény a továbbiakban is legalább a másodosztályra. Egyelőre mindkét csapat felváltva szállítja a győzelmeket és a vereségeket, jelentős bravúrt csak a Csákvár tudott felmutatni, amikor meglepetésre 2–0-ra nyert a nála esélyesebb Szeged vendégeként.

A beragadók

Szombathelyen hosszú ideje álmodoznak élvonalbeli futballról és valószínűleg már augusztusra eldőlt, hogy ennek bekövetkezte csupán álom marad a most futó idény után is. Helyenként értékelhetetlen játékkal, három vereséggel kezdett Alekszandar Jovics csapata, majd ajkai ideiglenes otthonában megfékezte a Nyíregyházát (1–1), hogy aztán nyerjen Tiszakécskén és Kispesten is. Talán mostanra sikerül összeállnia annak az egységnek, ami a kezdetektől hiányzott, de nehéz elképzelni, hogy a csapatnak vérmesebb reményei lehetnének a stabil középmezőnybeli helyezésnél. Kissé a Kisvárdáéhoz hasonlít a Hali helyzete, ugyanis eddig hatszor játszott idegenben, így talán lehetünk kissé megengedőbbek a gyengébb rajt miatt, bár ettől még nem néz ki jól a tabella által festett kép.

A Dragan Vukmir vezette Siófok tavasszal nagy hajrával stabil középcsapattá avanzsált és ez főleg az eddig látottak fényében bravúr, mert most nem igazán megy a csapat szekere. Hét bajnokin egy győzelem, három döntetlen, ugyanennyi vereség a mérleg, ám öröm az ürömben, hogy a csapat játszott már a Vasassal, a Honvéddal és a Nyíregyházával is. A vele körülbelül egy szinten lévő riválisok ellen lesz majd igazi győzelmi esélye az együttesnek, nagy kérdés, hogy azzal miként sáfárkodik.

Ajkán a bronzérem után mindenki jobbat remélt, annál legalábbis biztosan, amit eddig az új idényben kaptak. Hét meccsen négy szerzett gól, öt pont, sorozatban három vereség – nehéz lehet megemészteni Jeney Gyuláéknak az eddig ismeretlen rossz szériát. Ami jó hír, hogy a csapatot egyszer sem verték tönkre, erre utal a nyolc kapott gól is, ami nem kifejezetten kiesőjelölt csapatok ismérve ennyi mérkőzés után, de támadásban sokkal több kell. Nehéz elképzelni, hogy ez a csapat így küzdje végig az idényt, de minél tovább marad a rossz széria, annál elképzelhetőbbé válik ez a forgatókönyv.

Nem csak Zuglóban, de országszerte nagyon várták a BVSC másodosztályú visszatérését. A Kisteleki István által igazgatott, Urbán Flórián által trenírozott csapat alaposan felturbózva vágott neki az új idénynek: olyan tapasztalt játékosokkal erősített, mint Vernes Richárd, Mitrovics Nikola, Hidi Patrik vagy éppen Vinícius Paulo. Rajtuk kívül kölcsönkértek és kaptak fiatalokat más fővárosi kluboktól, ám az eredményesség egyelőre elmarad a vezetés várakozásaitól. Urbánt a veretlen NB III-as idény ellenére menesztették is, új edző egyelőre nincs, mindenesetre akárki is kapja meg a stafétát, szép feladat várja majd. Leginkább az lehet a fő cél erre az őszre, hogy ne szakadjon le nagyon a csapat, aztán tavasszal bármi lehet.

Vinícius Paulo hétszer játszott a magyar válogatottban, ezúttal a BVSC-nél próbál segíteni (Forrás: BVSC Facebook)

Gyirmóton is bármi lehet, bár erről arrafelé nagyon szívesen lemondtak volna, ebben biztosak vagyunk. Csertői Aurél többéves regnálása után az a Csizmadia Csaba ült le a kispadra, aki korábban a Budafokot váratlanul feljuttatta az élvonalba, ám ezzel együtt is meglehetősen rutintalan szakembernek számít. Arra, hogy a csapat szeptember elején még nyeretlen lesz, nem sokan fogadtak volna, márpedig ez a helyzet, a döntetlenhalmozás (öt iksz eddig) pedig nem valami kifizetődő.

Mosonmagyaróváron már volt edzőváltás, igaz, ez olyan nagy lendületet azért nem hozott, de a Németh Zoltánt váltó Király József két pontot már összeszorgoskodott az addig eredménytelen csapattal. Hat szerzett és 18 kapott gól eddig, utóbbi messze a legtöbb a ligában, ám a riválisok gyengélkedése miatt egy jó szériával akkor is a saját kezébe veheti a sorsát a klub, ha pillanatnyilag nem is tűnik alkalmasnak az NB II-re. Pedig a keret látszólag nem annyira rossz, minden csapatrészben akad az OTP Bank Ligát is megjárt játékos, ennek ellenére valami nagyon félrement a rajtnál és ha nem javítják ki időben, annak fájdalmas következményei lehetnek.