Jack Reynolds és az Ajax első aranykorszaka
Manapság kétségbevonhatatlan, hogy az Ajax Hollandia egyik legjobb csapata, és a kisebb hullámvölgyek ellenére egyértelműen a sikeresség jellemzi az amszterdamiakat. Azonban, mint oly sokszor, itt is elmondható, hogy a kezdet nehéz volt, s egy olyan emberre volt szükség, aki aztán hatást gyakorolt a klub későbbi, sokkal inkább ismert legendás alakjaira. Jack Reynolds volt a leghosszabb ideig az Ajax edzője, még ha ezt három részletben is hozta össze, de forradalmi változtatásai és gondolkodásmódja kiemelte a csapatot az amszterdami középszerűségből, és az ország legjobbjává tette.
Ha azt a kifejezést halljuk, hogy „totális futball”, akkor a labdarúgás szerelmeseinek az 1970-es évek holland válogatottja jut eszébe. Akkortájt az Ajax évekig uralta Európa labdarúgását, s az amszterdami alakulatra épülő Oranje az 1974-es világbajnokságon a döntőig menetelt, élvezetes támadófutballjával pedig kivívta a focirajongók széles tömegeinek szimpátiáját. A kifejezést Rinus Michels nevével társítjuk, hisz a legendás holland szakember volt az, aki már nagyközönség előtt is megmutathatta ezt, majd Johan Cruyff emelte még magasabb szintre. Azonban a szálakat még náluk is régebbre lehet visszavezetni, méghozzá egészen a huszadik század első feléig, ahol megtalálhatjuk az Ajax történetének első sikeredzőjét, az amszterdami klub felemelkedésének kulcsfiguráját, a ma már alig ismert angol Jack Reynoldsot.
Reynolds 1881-ben született Whitefieldben – amely ma már Greater Manchester része –, és meglehetősen jelentéktelen játékos-pályafutást tudhatott maga mögött. 1902-től rövid ideig a Manchester City tartalékcsapatában játszott, majd megfordult a Burton United, a Grimsby Town és a Sheffield Wednesday színeiben is, végül a Watfordnál fejezte be pályafutását. 1912-ben Svájcba költözött, hogy első edzői munkáját megkezdje a St. Gallennél. Két évvel később a német szövetség felkereste, hogy segítsen a nemzeti csapatnak felkészülni az 1916-os olimpiai játékokra, amelyet Berlinben rendeztek volna. Az első világháború miatt ez végül elmaradt, s miután 1915-ben az ír John Kirwan visszatért Londonba, és ezzel megüresedett az Ajaxnál az edzői poszt, Reynolds megragadta a lehetőséget.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal három évtizeden átívelő kapcsolata lett az akkor még csak harmincas évei elején járó vezetőedzőnek az egyesülettel. Amszterdam városának egyik helyi csapatából Hollandia legsikeresebb klubjává emelte fel az Ajaxot. Reynolds lefektette azokat az alapokat, amelyeknek köszönhetően később a világ egyik legnagyobb klubjává tudott válni. Sok forrás Reynoldsnak tulajdonítja, hogy ő találta ki először azt a koncepciót, amely később Michels és Cruyff révén totális futball néven vált ismerté.
Az 1920-as években számos holland újság dicsérte az Ajaxot, mivel taktikájában és játékstílusában nagyon hasonlított az angol klubokhoz, csak az angol játékosok mentalitását hiányolták. Reynolds a korszak úttörője volt Hollandiában, hiszen nemcsak a futballpályán hozott újdonságot és előzte meg ezzel kortársait, hanem azon kívül is forradalmi dolgokkal juttatta előnyhöz a klubot. Olyan edzésmódszereket vezetett be, amelyeket korábban nem alkalmaztak a holland futballban, kiemelt figyelmet kapott a kondíció és a valamivel egészségesebb életmód.
Ráadásul neki köszönhető az is, hogy Amszterdamban nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok fejlesztésére. Szabályba foglaltatta, hogy a klub különböző korosztályokban indított ifjúsági csapatainak, ugyanúgy kell edzeni, mint az első csapat játékosainak, hogy sokkal könnyebb legyen az integrálódás. Az Ajax a későbbiekben világelső lett ezen a téren, és az évek során számos nagyszerű játékost nevelt ki a fiatalokat fejlesztő struktúrájának köszönhetően.
Reynolds megérkezése előtt, 1914-ben a klubbal megtörtént története egyetlen kiesése, s az angol szakembernek a Tweede Klasse osztályban szereplő együttest kellett átvennie. Lesújtó kép fogadta, a klub még az amszterdami klubok rangsorában is csak középszerű volt, de az új impulzus mindent megváltoztatott. Az első két év még nem volt valami sikeres, de 1917-ben a klub történetében először megnyerte a Holland Kupát, majd az Eerste Klasse bővülése miatt az 1917–18-as idény kezdete előtt feljutott az akkori legmagasabb osztályba.
Az akkor már egyértelműen meghatározó csapatként kezelt Ajax megnyerte az élvonal Nyugati divíziójának A-csoportját, ezzel megszerezte az első regionális bajnoki címét. Ezzel jogosulttá vált arra, hogy a többi regionális osztály győztesével együtt az országos bajnoki címért is versenybe szálljon. Öt csapat versengett a holland trónért, s az utolsó rájátszásbeli mérkőzésre úgy utazhattak el Tilburgba, hogy győzelem esetén övék a trófea. A Willem II elleni összecsapásra Ajax-szurkolók ezrei indultak el, és sokkolóan hatott rájuk, amikor azt tapasztalták, hogy sztárjátékosuk, Jan de Natris nem volt ott a pályán. Mint kiderült, valahogy lekéste a vonatot. A kezdeti ijedtség azonban gyorsan elszállt, mert az Ajax kényelmesen, 3:0-ra győzött a Willem II otthonában, és története során először lett Hollandia bajnoka. Egy idénnyel később nemcsak megvédték a bajnoki címüket, de mindezt veretlenül tették, amire a következő 76 évben nem volt példa.
1919 júniusában Reynolds átvette a holland válogatott irányítását, majd az első világháború utáni első nemzetközi mérkőzésen 3:1-es győzelmet aratott hazai pályán Svédország ellen. Ez indította el azt a törést, amely ugyan csak öt évvel később jelentkezett, de az Ajaxnál a vezetőség nem nézte jó szemmel, hogy Reynolds a tudását a nemzeti csapat játékosainak is átadja, mert ők vitték magukkal ezt a klubjaikba, és elkezdték utolérni az amszterdamiakat. 1925-ben az új elnökség több tagjával is heves vitákba keveredett az angol szakember, aki ezután felmondott, és a városi rivális Blauw-Withez szerződött.
Reynolds utóda, a szintén angol Harold Rose és Stanley Castle lett, és velük sem nyert az Ajax bajnoki címet. Noha Castle irányítása alatt kétszer is elhódították a regionális elsőséget, végül csak egy ezüst és egy bronz jutott nekik a rájátszásban. 1928-ban aztán az Ajaxnál megelégelték a sikertelenséget, és visszacsábították Reynoldsot, aki sokkal nagyobb szabadságot kapott ezután. A kezdet nehéz volt, masszívan az alsóházban végeztek, de a folytatás ismét szépen csillogó időszakot jelentett.
1931-ben tükörsimán nyerték meg a regionális címet a klub történetének legnagyobb sikerét is összehozva, mikor is a hágai VUC ellen 17:0 arányban diadalmaskodtak. Összesen 75 gólt szereztek a 18 regionális bajnokin, ami négygólosnál is jobb átlag volt, s ehhez hasonlóan eredményes játékot tudtak hozni a rájátszásban is, ahol 29 alkalommal vették be az ellenfelek kapuját nyolc találkozón. Az Ajax 12 év után nyert újra bajnoki címet, és megkezdődött az első aranykorszak.
Az új idényben ismét domináltak, csupán egy tét nélküli meccset buktak el a regionális bajnokik közül, de gond nélkül védték meg elsőségüket Hollandiában. Majd 1933-ban a rájátszás utolsó meccsén bukták el a bajnoki címet, de egy évvel később a jobb egymás elleni eredménynek köszönhetően lett ismét övék a trófea, négy év alatt immár harmadszor. Egy kisebb kihagyás következett ezután, de 1937-ben és 1939-ben is bajnok lett az amszterdami alakulat. A második világháború kitörése és Hollandia német megszállása Reynolds életében is változásokat hozott.
Brit állampolgársága miatt 1940 júniusában a németek letartóztatták, és az Északi-tenger partján fekvő Schoorl közelében lévő fogolytáborba küldték. Itt tartották fogva szeptemberéig, amikor is átszállították a lengyelországi Felső-Sziléziában található Tostba, egy munkatáborba. Fogsága ellenére meglehetősen jól bántak vele, segített „nemzetközi” futballmérkőzéseket rendezni a táborban lévő külföldi foglyok csoportjai között, s állítása szerint annyi levelet kapott Amszterdamból, hogy egy titkárnőre lett volna szüksége, aki segít neki felbontani az összeset. 1944-ben a szovjetek előrenyomulása miatt Reynoldsot ismét áthelyezték, ezúttal a franciaországi Belfortba. Innen hadifogolycserével szabadult, és végül decemberben visszatérhetett Manchesterbe.
1945 októberében azonban már ismét Amszterdamba utazott, ahol a hajóját az Ajax népes delegációja fogadta, akik örömmel helyezték vissza az edzői szerepkörbe. 1947-ben a klubnál töltött 24 idénye alatt az Ajax nyolcadik holland bajnoki címét szerezte meg. Ez volt az utolsó teljes idénye az Ajax élén, mert ezután már csak az utódjának, Bob Smithnek a beilleszkedésben próbált segíteni, majd 1947 októberében végleg visszavonult. 1962 novemberében, 81 éves korában hunyt el Amszterdamban, s ott is temették el. Három évvel később a De Meer pálya egyik lelátója megkapta a nevét, hogy elismerjék a klubnál elért nagyszerű sikereit, valamint emléket állítsanak örökségnek.
Kiemelt fotó: afc-ajax.info és ajax.nl