Játékban rászolgáltak a döntetlenre a lipcseiek, de Lunyinon nem tudtak kifogni

Szinte tökéletes mérkőzést produkált a Real Madrid a LaLigában második Girona ellen az elmúlt hétvégén: 4–0-ra nyertek Rodrygóék, esélyt sem hagyva a szezon során parádézó katalánoknak. Az örömüket csak az árnyékolhatta be, hogy az idényben kétségkívül a csapat legjobbjának számító Jude Bellingham megsérült azon a találkozón, így a Leipzig ellen nem számíthatott rá Ancelotti. A várakozásoknak megfelelően Brahim Díaz kezdett a két csatár mögött tízesben, ami számára talán a legkomfortosabb pozíció. Ennél nagyobb fejtörést okozhatott, hogy miként állítsa össze a középhátvéd kettőst az olasz mester, mert Éder Militao, David Alaba és Antonio Rüdiger is sérült. Nacho Fernández legalább tudta vállalni most a játékot és az eredendően hatosként játszó Aurélien Tchouameni ugrott be mellé ezúttal is.

Remekül szervezett lipcsei presszinget láthattunk

Rose a hétvégi csapához képest csak annyiban változtatott, hogy Mohamed Simakan került be jobbhátvédnek, és mivel a 4–2–2–2-es formációt megtartotta a német mester, így Benjamin Heinrichs lett a dupla hatos másik tagja Xaver Schlager mellett Kavin Kampl helyett. A mérkőzés elején a Leipzig alaposan megnehezítette a Real Madrid dolgát a kiválóan szervezett letámadásával. Ahogyan a Red Bull-csapatoktól megszokhattuk, a szél felé terelték az ellenfél labdakihozatalát és mikor az egyik madridi szélső védő labdát kapott, azonnal hárman-négyen körülvették őt kis területen és a másik oldali szélső védőt, illetve szélsőt hagyták szabadon.

Bár a Real Madrid az építkezésnél hét mezőnyjátékosát is használta a védekező harmadban, az imént vázolt okok miatt így sem tudott gördülékenyen akciókat vezetni a mérkőzés elején. Az első félidő derekán volt először képes stabilan megtartani a labdát, ebben sokat segített Toni Kroos a visszalépéseivel. Amikor hozzá került a labda, akkor a vendégek biztosak lehettek benne, hogy jó helyre fogja továbbítani a játékszert és hozzá hasonlóan Eduardo Camavingának is 100%-ig pontosak voltak a rövid passzai a mérkőzésen. Persze azt a lipcseiek is tudták, hogy ettől a két játékostól a legnehezebb elvenni a labdát, ezért próbálták a csatárok is zárni azokat a passzsávokat, amelyek végén Kroos és Camavinga volt.

Az idő előrehaladtával érezték a spanyolok ezt a brutális nyomást és egyre inkább a gyors kontrákra, a félpálya környékén megszerzett labdák utáni átmenetekből igyekeztek veszélyeztetni és ez sokkal jobban is működött számukra. Díaz az idő előrehaladtával egyre többször indult meg a szélről. Próbált gólhelyzetet kialakítani a két csatárnak, vagy éppen saját magát helyzetbe hozni és ez kiválóan működött a második játékrészben.

A németek szép támadásokat vezettek, de Lunyinnal szemben nem volt ellenszerük

A Leipzig a már említett intenzív letámadása mellett ugyanakkora hangsúlyt helyezett a hátulról felépített akciókra is és láthatóan jól kidolgozott taktikával lépett pályára. A labdakihozatalok során 2–4–2–2-ben helyezkedtek a játékosok, mert a két szélső védő, Simakan és David Raum rendre a két hatossal helyezkedett egyvonalban. A két tízes, Xavi Simons és Dani Olmo alapvetően a szélek felé mozgott ki, ám gyakran láthattuk azt is, hogy az egyikük visszalép a hatosok mellé, hogy a szükséges kreativitás ne csak a támadó harmadban legyen meg a csapatnál, hanem már a félpálya közeléből tudják szervezni a játékot. Lois Openda próbált be-beindulni a Real védelme mögé, ezt igyekezett megjátszani Simons és Olmo, míg a rendkívül technikás, ráadásul magas Benjamin Seskónak a lábához passzoltak.

A Real egyébként nem nehezítette meg különösen a németek dolgát a labdakihozatalokat tekintve, a találkozó jelentős részében nem akartak kockáztatni az idegenbeli első mérkőzésen. Ahogy említettem, 2–4-es felállásban próbálta kihozni a labdát a német gárda, és ezt a hat játékost csupán hárman támadták a vendégek közül. Díaz a két hatos között mozgott, labdát szerezni alig volt esélye. Rodrygo és Vinícius Junior pedig Willi Orbán és Lukas Klostermann szélre irányuló passzaira próbált figyelni. A madridiaknak sokkal fontosabb volt, hogy a saját kapujuktól 40 méteres távolságban minden területen emberfölényben legyenek a támadókhoz képest. Ezt nem sikerült mindig megoldani, mert Simons és Olmo remek passzai fel-feltörték a reteszt, illetve helyzetek alakultak ki abból is, hogy az általában Ferland Mendy és Nacho között tátongó lyukakba jól indult be Sesko, illetve néhány esetben Olmo is.

A mérkőzés hőse egyértelműen Lunyin volt, aki kilenc védéssel zárt, az Opta statiszikái szerint 2,15 góltól mentette meg csapatát, tehát a kapura érkező lövések minősége alapján átlagosan ennyi gól született volna egy topligás vagy BL-mérkőzésen. Nem csak a védések terén hozott extrát a Real ukrán kapusa, hiszen a beívelésekkel sem tudták zavarba hozni, valamint kiválóan söprögetett is. Volt, hogy 25 méterre a kapujától mentett, Tchouameni hibája után.

Kiemelt fotó: Getty Images