Jó döntést hozott a Manchester United Greenwooddal kapcsolatban? – vélemény

Hosszan talán nem érdemes ismertetni Mason Greenwood esetét, hiszen az egész ügy jól, talán túl jól is dokumentált. Az angol csatárt 2022 januárjában vádolta meg a barátnője, Harrier Robinson azzal, hogy fizikailag bántalmazta őt. A lány az Instagram-oldalára több képet is feltöltött, amelyen súlyos sérülései láthatóak, illetve előkerült egy hangfelvétel is, amelyen állítólag Greenwood hallható, amint párja többszöri ellenkezése ellenére próbál vele szexuális kapcsolatot létesíteni. Végül idén februárban ejtették a vádakat, mert a tanúk visszakoztak, illetve új bizonyítékok kerültek elő.

Bár nem tisztem védeni a Manchester United vezetőségét, azt mindenképpen érdemes elmondani, hogy a klub számára ez kommunikációs szempontból a létező legrosszabb kimenetel volt. Ha elítélik Greenwoodot, nincs kérdés, ha felmentik, valószínűleg szintén lett volna némi visszhangja a visszatérésnek, de lehetett volna azzal érvelni, hogy egy független bíróság hozott ítéletet az ügyben, a Manchester Unitednek semmilyen jogalapja nincs azt felülbírálni.

Így viszont a senki földjén találta magát a klub, majd hónapokon keresztül övezte teljes csend az ügyet, aminek az összetettségét csak tovább fokozta, hogy Greenwood és a párja azóta ismét együtt vannak, sőt nemrég megszületett az első közös gyermekük is. Ez már tényleg az a szférája az esetnek, ami az intimsége miatt gyakorlatilag megítélhetetlen kívülről, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a bántalmazó kapcsolatok dinamikájában bizony elég sokszor benne van, hogy abuzált fél visszamegy az erőszakos félhez. Ezzel semmit sem áll szándékomban sugallni, fogalmam sincs arról, hogy mi történt kettejük között, de a kommentekben gyakran előkerülő vélekedés, miszerint kettejük sorsa önmagában bizonyító erejű, semmilyen szempontból nem állja meg a helyét.

Persze az is egy jogosan felmerülő kérdés, hogy kell-e nekünk ilyen módon méricskélni az ügyet? Elmarasztaló ítélet nem született – igaz, felmentő sem –, jogilag tehát nem lett volna akadálya a visszatérésnek. Ám nagyon naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy ez ennyire egyszerű.

A The Athletic több cikkben is foglalkozott a témával, Adam Crafton összegzéséből pedig világosan kiderült, hogy az angol rekordbajnok múlt héten meghozta a véglegesnek tűnő döntést Greenwood rehabilitálásával kapcsolatban, a kérdés már csak az volt, hogy ezt mikor érdemes nyilvánosságra hozni. Ezzel kapcsolatban viszont nehezen jutott dűlőre a vezetőség, hiszen tiszteletben akarták tartani a férfi csapat programját és a női világbajnokságon szereplő United-játékosokat is. A közösségi médiában végigfutott hírekkel ellentétben nem a női csapatra bízták a döntést, egyszerűen szerették volna, ha ők is első kézből értesülnek a fejleményekről.

A Grennwood visszatérésével kapcsolatos hírek azonban kifejezetten negatív visszhangokat váltottak ki. A manchesteri csapat több szurkolói csoportja is a tiltakozását fejezte ki, a klub alkalmazottai közül néhányan a távozásukat is belengették, a közösségi médiában pedig végigsöpört az egyébként Manchester United-szurkoló műsorvezető, Rachel Riley nyilatkozata, aki elmondta, soha többé nem tudná támogatni a klubot, ha Greenwood visszakerülne a keretbe.

„A vizsgálatban résztvevők, köztük Mason is felismerte, hogy milyen nehézségeket jelentene, ha folytatná a karrierjét a Manchester Unitednél. Ezért közösen abban állapodtunk meg, hogy a legmegfelelőbb döntés számára, ha mindezt az Old Traffordtól távol teszi meg, mi pedig mindenben a segítségére leszünk”

– végül mégis ez a közlemény látott napvilágot, hétfő délután ugyanis a klub véglegesen az angol szélső elengedése mellett döntött. Később a hivatalos kommünikét tovább árnyalta a United vezérigazgatója, Richard Arnold, aki nyílt levelében elmondta, hogy ugyan bizonyos jogi korlátozások miatt nem hozhat mindent nyilvánosságra, a birtokukba jutott újabb bizonyítékok szerint Greenwood nem követte el a vádban foglalt tetteket, de elkövetett hibákat, amikért felelősséget kell vállalnia. Nem sokkal később a játékos is hasonló gondolatokat fogalmazott meg.

Ha az a kérdés, hogy a United PR-szempontból kezelhette-e volna jobban ezt az esetet, minden bizonnyal igen a válasz. Van igazság a Stretford End által megfogalmazott kritikában, de például Gary Neville sem kertelt az üggyel kapcsolatban:

„Az első naptól fogva nyilvánvaló volt, hogy soha többet nem fog pályára lépni a Manchester Unitedben. Ez az egész folyamat szörnyen alakult. A nehéz helyzetek erős kezű vezetőket igényelnek, és sajnos teljesen egyértelmű, hogy a United jelenleg nem rendelkezik ilyenekkel.”

Mégis miért állíthatjuk akkor, hogy mást nem igazán tehetett a Manchester United? Mert Mason Greenwood a jelenlegi kulturális és médiakörnyezetben visszailleszthetetlen az európai futballba. Morális szempontból a megfelelő bizonyítékok hiányában megítélhetetlen az ügy, ha viszont csak a gyakorlati oldalát vizsgáljuk, a helyzet sokkal egyértelműbb. Ha a klub visszahozta volna Greenwoodot, a következő hetekben minden Manchester Uniteddel kapcsolatos interjú első kérdése erre utalt volna, erről kérdeznék Erik ten Hagot, a csapattársakat, nem kizárt, hogy több stadionban füttykoncert kísérte volna a fiatal játékos minden labdaérintését. Vajon létezik olyan topklub, amely felvállalta volna ezt a kockázatot?

Mason Greenwoodnak minden bizonnyal Európán kívül kell majd boldogulnia, nekünk, a topfutballt működtető gépezetnek pedig az a dolgunk, hogy elgondolkodjunk azon, vajon jó-e az a rendszer, ami sorra termeli ki a karrierjüket fiatalon eldobó játékosokat.

Kiemelt fotó: Getty Images