Jó úton halad a válogatottunk a németországi Eb felé
Két mérkőzést játszott az elmúlt napokban a magyar labdarúgó-válogatott. Ki ne tudná, Szerbiát idegenben, hátrányból fordítva 2–1-re győzte le Marco Rossi együttese Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen, majd három nappal később Csehország legjobbjaival szemben 1–1-es eredményt ért el Budapesten, felkészülési találkozón. Néhány tanulsággal szolgált a két összecsapás, amelyeket igyekeztünk mi is levonni.
Vitán felül áll, hogy a két mérkőzés közül a belgrádi volt a fontosabb és arra sem érdemesebb különösebben szót vesztegetni, hogy a kezdőcsapatunkban nem volt különösebb meglepetés a hiányzók okozta szűkös repertoár miatt. Bolla Bendegúz helyét a francia Ligue 1-ben remeklő Loic Nego vette át, Schäfer Andrást pedig Callum Styles pótolta, látszólag azonos hatásfokkal. Az ex-fehérvári szélsőt nemrég kiváló elemzőnk, Militár Iván is méltatta, de ezeken a hasábokon is meg kell emlékeznünk arról, milyen kiegyensúlyozott és megbízható teljesítményt nyújtott a franciából magyarrá lett szélső. Szinte már a Videoton Európa-ligás menetelése során nyújtott teljesítményének közelében járt, amely valószínűleg teljes pályafutásának egyik legjobb etapja volt. Styles pedig azt a hihetetlenül energikus, lendületes játékot hozta a középpályára, amit mindig szokott, így némileg kompenzáltnak érezhettük a távolmaradók (Schäfer, Vécsei Bálint, Kleinheisler László) hiányát.
A mérkőzés nem indult jól, Szalai Attila szerencsétlen öngólja akár földbe is döngölhette volna a mieinket, ám azzal ellentétben, amit korábban évekig, évtizedekig láthattunk, az első hiba nem döntött bennünket letargiába. A játékosok bíztak magukban és a megbeszéltekben, próbálták ugyanolyan higgadtan építgetni a támadásaikat még a védekező harmadban is. Pániknak, stressznek semmi nyoma nem volt, ez pedig azt is jelenti, hogy a válogatottunk mentálisan is megérett a nagy feladatokra. Nyilván az sem volt hátrány, hogy több tízezer őrjöngő szerb fanatikus helyett csak néhány ezer gyermek foglalt helyet a lelátón, de ettől még Belgrádban Szerbia ellen hátrányból fordítani igenis fegyvertény.
Persze lehet azt mondani, hogy Varga Barnabás egyenlítő találata szerencsés volt, de egyrészt a futballhoz (miként az életben bármi máshoz is) olykor szerencse is szükségeltetik, másfelől Vargának ez az egy dolga volt, azt az elé pattanó labdát valahogyan a kapuba juttatni, ő pedig ezt megtette.
Sallai Roland (20) különös érintését végül Varga Barnabás tette gólpasszá Belgrádban (Forrás: MLSZ Facebook)Willi Orbán góljáról is beszéljünk egy kicsit. A Leipzig bekkje nem csak védekezésben, de játékintelligenciában is elképesztően magas szintet hoz. Ahogyan a vezető gólunk előtt helyezkedett, területet szerzett, ahogyan felismerte a játékhelyzetet, hogy neki abban a pillanatban hol kell tartózkodnia, nos, azt kell mondani, hogy tényleg csak a legjobb érzékű csatárokhoz volt mérhető a tevékenysége. Valószínű, hogy a szerb csillagok közül Alekszandar Mitrovics vagy Dusan Vlahovics sem tudott volna okosabban viselkedni abban a játékhelyzetben.
A második félidőről akár azt is mondhatnánk, hogy nem rólunk szólt, de ez nem igaz. Igenis rólunk szólt abban az értelemben, hogy elképesztően szikár, fegyelmezett védőfalat húztunk a kapunk elé, úgy, hogy nem engedtünk egyértelmű gólhelyzetet a – ma még – magasabbra taksált ellenfélnek. Amikor mégis helyzethez jutottak, ott volt Dibusz Dénes, aki egyre komolyabb kihívója a sérülésből felépülő Gulácsi Péternek.
Noha Szerbia egyértelműen magához ragadta a kezdeményezést és fokozták a kapunkra helyezett nyomást, nem volt okunk különösebben a félelemre, a csapat minden tagja tudta, hogy hol kell lennie és hogy mi a dolga. Talán a labdakihozataloknál, ha nem mindenki Szoboszlait kereste volna, több veszélyes ellentámadást is vezethetünk, de a válogatott csapatkapitánya immár azzal a teherrel futballozik, hogy az ellenfelek gyakran két-három emberrel őrzik, bármerre is kószál a pályán. Ezzel együtt a csapat remekül abszolválta a feladatot és megnyerte a csoportrangadót, lépéskényszerbe hozva ezzel Szerbiát az októberi, budapesti visszavágó előtt.
Vasárnap kora este az a Csehország látogatott a Puskás Arénába, amely talán volt már és lesz is jobb állapotban, de jelenleg még minden esélye megvan arra, hogy az Európa-bajnokság résztvevője legyen jövőre. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy ezen az őszön a cseh futballszurkolók három csapatuknak is szurkolhatnak majd a nemzetközi kupaporondon, ugyanis a Slavia és a Sparta Praha az Európa-ligában, a Viktoria Plzen az Konferencia-ligában érte el a csoportkört, ráadásul ezen csapatok sok hazai játékossal dolgoznak, így nem volt ok lebecsülni a riválist.
Mondhatjuk, hogy egy kísérleti csapattal vettek részt a mérkőzésen, míg mi a lehetséges legjobb tizenegyünkkel vettük fel a harcot, Belgrádhoz képest mindössze egy Nagy Ádám, Kalmár Zsolt csere történt a középpályán, ám a szünetben épp a fehérvári játékost váltotta az olasz Pisa légiósa.
Nagy csata folyt minden labdáért, a csehek nem adták könnyen magukat (Forrás: MLSZ Facebook)Az első félidőben kissé csapkodó volt a játék, noha próbáltunk irányítani és helyzeteink is csak nekünk voltak, az érződött, hogy Tomás Soucek és társai nem hozták magukkal Prágából a vörös szőnyeget, hogy mi díszlépésben begyalogolhassunk a kapujuk elé. Kemény, férfias harc kerekedett a pályán majd’ minden labdáért, és meg kell említenünk ezen a ponton a horvát Igor Pajac ténykedését. A sípmester kezéből láthatóan korán kicsúszott a mérkőzést, következetlen és olykor helytelen döntéseket is hozott, inkább tűnt egy tekintélyelvű földesúrnak, mint egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés FIFA által delegált játékvezetőjének, talán az sem véletlen, hogy hazájában is akadtak már gondok a teljesítményével.
A harcias ellenfél dacára akadt egy-két pengés megoldás a mieinknél, Kerkez Milosból például egyszer előtört a mélyen benne szunnyadó Roberto Carlos, de Szoboszlai Dominik sem félt használni a külsőjét, ha úgy látta jónak, mi több egy alkalommal egy Kalmár számára lövésre felkínált szögletből szereztünk kevés híján gólt. A fantázia tehát megvolt a csapatban és annak ellenére, hogy tét nélküli volt az összecsapás, megpróbáltuk megnyerni azt. A fordulás után egy nagyon gyors és okos akció végén Varga Barnabás szöktette Kerkezt, az ő beadása pedig Sallai Rolandot találta meg, aki kapásból a cseh kapuba lőtt.
Az viszont hamar feltűnt, hogy a Lang Ádám, Willi Orbán, Szalai Attila hármas sokkal hatékonyabb, mint a Fiola Attila, Lang Ádám, Szalai Attila trió, és ennek igazolásaként megdöbbenve nézhettük, amint Lang bizonytalankodását követően kiegyenlít Csehország.
Ezzel a végeredmény ki is alakult, mi pedig ahány kérdésre választ kaptunk, legalább annyi új kérdéssel lettünk gazdagabbak. Azt már látjuk, hogy van egy nagyon jó, nagyon erős csapatunk, amelyiknek stílusa és saját arca van, de ezt már egy ideje tapasztaljuk. Ugyanakkor aggasztó, hogy a kezdőcsapaton túl milyen minőség van a szövetségi kapitány tarsolyában? A most behívott Kata Mihály mindkét összecsapáson pályára lépett csereként – egyáltalán nem kilógva a csapatból –, Szuhodovszki Soma azonban nem került bevetésre a középpályán, ahol amúgy is vékonyak vagyunk. Schäfer András nem, Kleinheisler László talán bevethető lesz októberben, és esetleg Vécsei Bálint is, ha játszik új csapatában, a japán Vissel Kobéban. Kulcskérdés lehet, hogy hármuk közül hányan tudnak csatlakozni a válogatotthoz legközelebb. De ugyanígy fejtörést okoz majd Orbán pótlása, hiszen mint fentebb is jeleztük, ő nem csak a védőmunkája miatt fontos, amellett az intelligenciája, a tekintélye, a vezérszerepe is hihetetlenül hiányozni fog. Ő fogja össze a csapat védekezését, ezt a szerepet pedig most valaki másnak kell átvennie. Csatárposzton Varga Barnabás jó formájáért és egészségért szurkolhatunk, ha ő kidől, szintén adott a baj, Ádám Martin sajnos nem festett túl jó képet a belgrádi összecsapáson, Budapesten pedig perceket sem kapott.
Willi Orbán (6) nagyon fog hiányozni októberben Szerbia és Litvánia ellen (Forrás: MLSZ Facebook)A válogatott megőrizte a veretlenségét 2023-ban, és erős csapatokkal tudott megmérkőzni, ami szintén nem elhanyagolható. De talán nem is az a fontos, hogy mi mit mondunk, hanem az, hogy a szerb és a cseh kapitány, valamint mindkét ország sajtója elismerően írt a nemzeti csapatunkról (a szerbiai visszhangok itt, a néhány nappal későbbi, csehországi vélemények ide kattintva olvashatók), amely ha tetszik, ha nem, újra jelentős tényező az európai futballban. A 2024-es Európa-bajnokság karnyújtásnyira van, nagyon nehéz lenne olyan forgatókönyvet kiötleni, amelynek az lenne a csattanója, hogy ne jutnánk ki sorozatban a harmadik kontinensviadalunkra. Ne is legyen ilyen kellemetlenségünk, ehhez pedig újabb lépéseket majd októberben tehetünk Szerbia és Litvánia ellen.
Kiemelt fotó: MTI
