Jó útra tért a forrófejű bajkeverő
Sok olyan játékost ismerünk, akik többre vihették volna a tehetségük alapján, és nagy részük ezt saját butasága miatt nem tudta megvalósítani. Raúl Bobadilla pályafutása tele van balhékkal, őrült pályán belüli és kívüli ügyekkel, amik megakadályozták abban, hogy kihozza magából a legtöbbet. Az argentin születésű, paraguayi válogatott támadó manapság már csak élvezetből futballozik, és örül annak, hogy minden hülyesége ellenére még biztosítani tudja családja megélhetését.
Raúl Bobadilla karrierútja nem is a pályán mutatott teljesítménye miatt érdekes, hanem a különböző mellékszálak miatt. A csatár Buenos Airesben látta meg a napvilágot 1987 nyarán, ahol megannyi gyerekhez hasonlóan őt is a futball csábította leginkább. A 13 milliós argentin metropolisz egyik szegénynegyedében nőtt fel.
„Többet verekedtem, mint egy átlagos gyerek
– mesélte egy 2019-es interjúban. –
Ha nem lettem volna futballista, most börtönben lennék vagy már halott, mint néhány gyerekkori barátom. Egyikük drogok miatt halt meg, egy másikat a rendőrség lőtte le, amikor lopott. Sokan közülük ma is drogfüggők. Kockázatos volt, részben azért, mert 15 évesen otthagytam az iskolát. De szerencsés voltam, nagyon keményen dolgoztam azért, hogy profi focista legyek. 12 éves koromban apám munkanélküli lett. Egy gyárban dolgozott, és addig is alig volt pénzünk. Reggel korán keltem, iskolába mentem, majd három órát utaztam busszal a Boca Juniors ifjúsági csapatának edzésére, majd három órát vissza. Anyukám ott várt a buszmegállóban, adott egy szendvicset, én pedig mentem a gazdagokhoz. Medencéket takarítottam, füvet nyírtam – egy barátommal, aki egyébként még ma is ezt csinálja. Reggel hétkor indultam, és este tízre értem haza.”
Mindössze 13 éves volt, mikor a Boca Juniorstól eltanácsolták, mert kicsinek találták. Később is több elutasítást kapott, majd a Belgrano adott neki esélyt, ahonnét az edzője révén került a River Plate-hez. A fiatal játékos nagyon tehetséges volt, azonban önfejű és fegyelmezetlen is, így nem tervezett vele egyik klubja sem hosszú távon. Tinédzserkori bulizások, fegyelmezetlenség, a hiányzások és a rossz hozzáállás szerepelt „bűnlajstromán”. Egy Boca elleni győztes gól ünneplése után például azt nyilatkozta, hogy mindig is a sárga-kékek szurkolója volt, ami érthetően óriási sértés volt a River fanatikusainak. Máskor miatta kellett az egész U17-es keretet megbüntetni, mert az ő beszólása okán nem hagyták a csapatot a meccs előtti este aludni, amire válaszul a játékosok még a meccs előtt elmentek néhány náluk fiatalabb gyereket megverni, a rendbontásnak a kiérkező rendőrök vetettek véget.
Az utóbbi balhé járult hozzá, hogy sosem került fel a River Plate első csapatába. A folytatás sem alakult a szokott módon, hiszen Bobadilla rögtön Európába szerződött: 2006-ban a svájci másodosztályú FC Concordia Basel vette kölcsön, ahol nagyon gyorsan ismét az élet árnyékos oldalán találta magát. Az ügynöke csak egy kisméretű szobát intézett neki a svájci városban, valamint a játékos fizetését is a saját számlájára utaltatta. Három hónapba telt, míg a klubnál olyan emberek is megtudták, hogy mi történik a fiatal argentinnal, akiknek szándékukban állt segíteni.
„Az edző, Murat Yakin megkérdezte tőlem az egyik edzésen: >>Miért nem edzel rendesen?<< Mondtam neki, hogy két napja nem ettem semmit. Attól a naptól kezdve mindennap elvitt reggelizni. Később megengedték, hogy a klubigazgatóhoz, Alex Radovichoz költözzek, ami megkönnyítette a beilleszkedésemet.”
Ezután helyrerázódott minden, a dél-amerikai csatár 18 góllal harmadik lett a svájci másodosztály góllövőlistáján. Ezután nem volt meglepetés, hogy az élvonalban szereplő Grasshopper-Club lecsapott rá. Két év alatt egészen káprázatos teljesítményt nyújtott – 57 mérkőzésen 33 gól és 12 assziszt –, olyannyira, hogy a következő kérő már a Bundesligából érkezett, a Borussia Mönchengladbach szerződtette. Csakhogy a svájci időszakában visszatért a bulizós korszaka, hiszen egy egyedülálló fiatalember volt, akinek kicsit több volt a szabadideje, mint kellett volna, valamint rendre rossz társaságba is keveredett.
A németországi szerződés volt a nagy esélye, amit szakmailag ki is használt, mert első szezonjában 11 kanadai pontot szorgoskodott össze, ám a második már inkább más miatt híresült el. Ugyanis 2010 decemberében a Hannover 96 elleni meccsen lekurvaanyázta a negyedik játékvezetőt, amiért négy mérkőzésre szóló eltiltást és a klubon belül 50 000 eurós pénzbüntetést kapott. A németek a téli átigazolási időszakban kölcsönadták Görögországba, ahol azonban a szaloniki Arisznál nem tudott jól teljesíteni. A visszatérése után inkább csak epizódszereplő volt a Borussiánál, amire rátett egy lapáttal, hogy egy alkalommal 1,1-es véralkoholszinttel kapták el a rendőrök kocsikázás közben.
„Éppen beültem az autóba, és már indultam volna haza, amikor megérkezett a rendőrség. Mit is mondhatnék? Hiba volt. De az a baj velem, ha dühös vagyok, vagy nem tetszik valami, gyorsan elveszítem az önuralmamat. Ez egész életemben gondot okozott.”
Így 2011 januárjában ismét Svájcba tette át a székhelyét, ahová vele tartott akkori barátnője Joy Lasic is, akit 2009-ben a dél-amerikai országban szépségkirálynőnek választottak. A hölggyel több vitás szituációja is címlapokra került, és bár nagyobb balhéról nem tudósítottak, de az ideiglenes különválásuk Bobadilla második Young Boysnál töltött félszezonját erősen befolyásolta. Ennek egyik elszenvedője a Lausanne védője, Guillaume Katz volt, akit egy alkarütéssel intézett el, amiért piros lapot kapott. Ekkortájt már mindenki nehezen kezelhető, forrófejű játékosként hivatkozott rá, aminek okán a berniek át is engedték őt a nagy rivális FC Baselhez, mondván rontsa ott a levegőt. Ezt a csatár meg is tette, ugyanis az öltözői viszályok mellett – meg nem erősített hírek szerint egy edzés után az egyik csapattársát nekilökte az öltözőszekrénynek, aminek nyoma is maradt – a rendőrséggel is meggyűlt a baja. Egy gyorshajtási ügye került a címlapokra, miszerint az 50 km/h-s korlátozású útszakaszon 111 km/h-s sebességgel hajtott.
„Amikor a rendőr megállított, azonnal rájöttem a hibámra, és azt gondoltam, hogy mekkora idióta, milyen hülye vagyok! De volt oka annak, hogy ez megtörtént. Akkoriban nem mentek jól a dolgok az FCB-nél. Előző este volt egy kellemetlen beszélgetésem a szüleimmel, akiknek komoly problémáik voltak. Fél éjszakán át veszekedtünk, majd másnap reggel összekaptam a feleségemmel, aztán pedig elkéstem a tesztmeccsről. Rettegtem a büntetéstől.”
A börtönbüntetés is szóba került esetében, de szerencséjére megúszta 16 hónapos feltételessel, valamint súlyos pénzbüntetéssel és azzal, hogy négy évre eltiltották a vezetéstől. Mindezek ellenére az FC Augsburg megkínálta egy szerződéssel 2013 nyarán. A bajoroknál ugyan nem alakuparalt fényesen az első szezonja, de semmiféle balhéról sem szóltak a hírek – eleinte. A második idénye már annál szebb volt, tíz gólig jutott, nagyban hozzájárulva, hogy az ötödik helyen zárhasson az együttes.
Időközben a Paraguayi Labdarúgó-szövetség kezdeményezésére megkapta az engedélyt, hogy szerepelhessen a válogatottban. A szülei révén ez kézenfekvő volt, Bobadilla a 2015-ös Copa Américán négy közé jutott paraguayi nemzeti csapatban minden összecsapásán pályára is lépett.
A dél-amerikai kontinensbajnokságról visszatérve azonban sérülések nehezítették a pályafutását, úgy érezte, hogy Augsburgban nem kapja meg a kellő támogatást a rehabilitáció alatt. Emiatt visszatért a Borussiához, ahol azonban ugyancsak nem szűntek meg a különböző sérülések.
2018-ban – régi vágyát beteljesítve – visszatért szülőhazájába, hogy hosszú légiós évek után kipróbálhassa magát a helyi élvonalban. A valóság azonban arcul csapta, mikor rá kellett döbbennie, hogy a helyi bírók megengedőbbek és állítása szerint a védők többet rúgták a lábát, mint a labdát. Ez kifejezetten rosszat tett az amúgy is egyre sokasodó sérüléseinek, s végül 2020-ban, mindössze 24 mérkőzéssel a háta mögött otthagyta az Argentinos Juniorst. Paraguayi válogatottként megkapta az esélyt egy másik dél-amerikai ligában, a Club Guarani játékosa lett. Itt azonban ismét nem a jó teljesítményével tűnt ki, hanem egy gólörömmel, mely során nem csak a mezét vette le, hanem a nadrágját is kicsit letolta, épp annyira, hogy látszódott a nemiszerve is. Nem volt maradása, így megismerkedett egy rövid időre a brazil ligával is, a Fluminensében szerepelt.
Majd egy korábbi interjúban elmondottak alapján következetesnek tűnő döntés hozva visszatért Svájcba:
„Azt is mondhatom, hogy a karrierem után inkább Svájcban látom a jövőmet, mint Argentínában. Többek között a gyerekek miatt. Félek, hogy elrabolják őket. Itt attól kell tartani, hogy elkapják őket, és váltságdíjat követelnek értük. A másik probléma az erőszak. Ahol én felnőttem, ott a verekedések normálisok voltak. Az iskola udvarán, a focipályán, mindenhol. Nem akarom, hogy a gyerekeim is így nőjenek fel.”
Ennek megfelelően 2022 februárjában elfogadta a másodosztályú FC Schaffhausen ajánlatát. Másfél idény alatt 20 gólban vállalt szerepet, minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van, de 2023 nyarán jött a török Bandirmaspor ajánlata, Túl nagy pénzt kínáltak, Bobadilla pedig úgy érezte egy évre megéri bevállalni ezt. Végül fél lett belőle, majd visszatért a Rajna-partiakhoz, ahol ismét jól teljesített, még 36 évesen is. Ennek is köszönhetően kapott szerződést a 2024–2025-ös idényre is, viszont ezúttal már az FC Aarautól. Új klubjánál azt remélik, hogy a mára már lehiggadt és balhéktól mentes támadó a fiatal csapatuk segítségére lehet a rutinjával és tapasztalatával. Szerencsére az utóbbi években a kétgyermekes apuka már nem bulizik, nem iszik, és még az is elfogadta, hogy biciklivel járjon edzésekre, ami egy szép lezárása lehet egy eltékozolt, kissé őrült karriernek.
Kiemelt kép: FC Aarau
Szerző
