Joe Burrow sérülésére rámehet a Bengals idénye

A Cincinnati Bengals támadósora már az előző idényben is nehezen vette fel a ritmust, de az év végére ismét 2021-es fényében tündökölt, aminek köszönhetően egészen a konferenciadöntőig menetelt. Ha ebből indulunk ki, nem érdemes aggódni, csak idő kérdése, és formába lendülnek, és megint elkezdenek jönni a győzelmek. Ezúttal viszont a gondok sokkal súlyosabbnak tűnnek, és amíg 2022-ben legalább kompetitívek tudtak lenni, idén egyáltalán nem képesek tartani a lépést az ellenfeleikkel. Négy forduló alatt ők szerezték a legkevesebb yardot, és mindössze 49 pontot sikerült összehozniuk, amit csak a New York Giants tudott alulmúlni, amit a kis minta miatt még akár szélsőségnek is tekinthetnénk, de a haladó statisztikák is azt támasztják alá, hogy a baj nem kicsi.

Forrás: rbsdm.com

Ahogy az elmúlt években többször megtettük, ezúttal is az EPA/play mutatót hívjuk segítségül, amely alapján a Bengalsé a hatodik legrosszabb támadósor a ligában, és különösen a passzjátékuk szenved. Ez annak fényében különösen aggasztó, hogy az előző két idényben leginkább a Joe Burrow, Ja’Marr Chase, Tee Higgins és Tyler Boyd nevével fémjelzett passzjátéknak köszönhették a sikereiket a támadóoldalon. Ehhez képest most csak olyan csapatokat előznek meg, amelyeknél súlyos irányítógondok vannak. A Bengalsnál nyilvánvalóan nem erről van szó, legalábbis nem teljesen, mert Burrow nem lett egy nyár leforgása alatt rosszabb játékos, a körülmények azonban közel sem ideálisak.

Új szezon, régi gondok

Az egyik legfőbb hátráltató tényező a Bengals támadófala, amely 2021 után idén is megnehezíti a csapat támadójátékát. Hiába nézett ki úgy az előző évadban, hogy sikerült orvosolni a problémát, most ismét gyengén muzsikál az egység, ami kihatással van a passzjátékra és a futójátékra is.

A Tennessee Titans ellen például csak a passzblokkjaik 22%-át sikerült megnyerniük, ami 34%-kal marad el az NFL-átlagtól. Ez a szám tökéletesen megmutatja, mennyire gyengén teljesítettek a játékosok, de egy súlyosabb problémára is fényt derít. Ez nem más, mint a csapat snapcountja, amire a Titans védelme remekül érzett rá, így a védők elképesztően jó reakcióidővel tudtak elindulni, ezzel szinte azonnal előnybe kerültek. Utóbbi szerencsére javítható és kiszámíthatatlanabbá tehető, ugyanakkor nem oldja meg a blokkolással kapcsolatos összes hibájukat.

De a támadófal gyengélkedése nemcsak a passzjátékra van negatív hatással, hanem a futásokra is. Joe Mixonnak az első négy forduló alatt mindössze egy 15 yardnál hosszabb futása volt, igaz 10 yardnál többet hét alkalommal is összehozott. A probléma tehát közel sem akkora, mint a passzoknál, de egyáltalán nem elég konzisztens a csapat futójátéka ahhoz, hogy kisegítse a sérüléssel bajlódó Burrow-t és a döcögő passzjátékot.

Joe Burrow árnyéka önmagának

Ezzel pedig elérkeztünk a Bengals jelenlegi legnagyobb problémájához, Joe Burrow sérüléséhez, ami az egész támadósorra rányomja a bélyegét. Burrow még a felkészülés alatt szedett össze egy vádlisérülést, amelynek súlyosságát jól jelzi, hogy eleinte még az is kérdéses volt, pályára tud-e lépni a szezon első meccsén. Végül sikerült játékra alkalmas állapotba kerülnie, de nyilvánvaló, hogy közel sem 100%-os, ami a játékán is meglátszik.

Mint említettem, a liga kezdőirányítói közül ő szabadul meg leggyorsabban a labdától, az átlagos passzmélysége pedig csak Dak Prescottnak és Bryce Youngnak alacsonyabb. Ezzel önmagában még nem is feltétlenül lenne akkora gond, tavaly sem volt annyira kimagasló egyik mutatója sem. Ugyanakkor átlagosan 0,3 másodperccel később passzolt, valamint 1 yarddal mélyebbre, ami ugyan elsőre nem tűnik soknak, de pont azok a mélységi játékok jelentik a különbséget, amelyek a Bengals támadásainak meghatározó elemei voltak. Ehhez képest idén a harmadik hétig kellett várni Burrow első 20 yardnál hosszabb passzára, előtte pedig a Bengals volt az egyetlen csapat, amelyiknek ez még nem jött össze, igaz, túl sokszor nem is próbálkoztak.

A pálya közepén és a 20 yard körüli dobásoknál azonban ez nem fér bele, ott legtöbbször szűk ablakokba kell betalálni, így a gyengén és pontatlanul megdobott passzokból sokkal nagyobb eséllyel lesz eladott labda. Emiatt a Bengals ezeket a területeket szinte teljesen feladja idén, ezzel az egyik legveszélyesebb fegyverükről mondanak le.

Joe Burrow tavalyi konferenciadöntős (balra) és idei Titans elleni (jobbra) passztérképén tökéletesen látszik, mennyire limitálja a sérülése (Forrás: nextgenstats.nfl.com)

Burrow sérülése nemcsak a dobásaira hat ki, hanem a mozgékonyságára is, ami két újabb problémához vezet. Az egyik az, hogy teljesen védtelenné válik a passzsiettetéssel szemben, hiszen sem a zseben belül, sem a zseben kívül nem tud elmozogni előle.

A másik, talán még súlyosabb gond, hogy behatárolja a felállásaikat. A mozgékonyság hiánya miatt ugyanis Burrow jelenleg képtelen center alól játszani, mert túl lassan csinálja meg a dropbackjét, és sokkal jobban terheli a sérült lábát, helyette szinte folyamatosan shotgunban kell kapnia a labdát. Ez egyrészt segíti a védelem dolgát a futások megállításában, másrészt pedig lényegesen csökkenti a play action hatékonyságát, pusztán azért, mert shotgunból sokkal nehezebb eladni a futójátékot. Ebből kiindulva egyáltalán nem meglepő, hogy Burrow-é az ötödik legkevesebb play action-passz az idényben, pedig ha valami, akkor ez segíthetné a mélységi játékok feltámasztását.

Összegzés

Hogy mennyire siralmas a Bengals támadójátéka négy forduló után, mi sem támasztja alá jobban, mint az a tény, hogy Burrow lett a liga történetének első olyan irányítója, akinek legalább 150 passzkísérlete van az első négy fordulóban, ezekből pedig kevesebb mint 5 yardot átlagol. A sérülése tehát szinte teljesen korlátozza a csapat játékát, így lehet, hogy jobb döntés lett volna pihentetni, amíg teljesen fel nem épül. Ezt viszont most már nem lehet megtenni, mert ilyen szezonkezdés után ez nem fér bele, a Bengalsnak óriási szüksége van minden győzelemre, erre pedig még mindig Burrow irányításával van a legtöbb esélyük.

Ez még akkor is így van, ha eddig szinte semmi nem jött össze nekik, és az előző két idényben a magabiztosságáról ismert támadósor hitét vesztett egységnek tűnik. Erre utal az elejtett labdák tömkelege és Ja’Marr Chase legutóbbi, frusztrált nyilatkozata is, miszerint ő szinte mindig üresen van, mégsem kapja meg a labdát. Az ilyen nyilatkozatok semmiképpen sem tekinthetők jó előjelnek, mert ez a frusztráltság nagyon hamar az öltöző széteséséhez vezethet. Az egyetlen kiutat ebből a helyzetből az jelentheti, ha a Bengals elkezd meccseket nyerni, de ezt könnyebb leírni, mint megvalósítani, ugyanis, ha eddig nem lett volna elég bajuk, a Titans ellen még Tee Higgins is megsérült, és úgy néz ki, néhány hetet ki kell hagynia. A legnagyobb kérdés mégis az, hogy Burrow mikor fog újra a régi fényében tündökölni, és ha eljön ez a pillanat, nem lesz-e már túl késő.

Kiemelt fotó: Getty Images