Joe Lombardinak ideje változtatni

Új szezon, ismerős gondok

A Chargers támadói már az előző szezonban is gyakran szenvedtek attól, hogy az edzői stáb elképzeléseinek és a játékosaik erősségeinek minimális közös metszete van. Néhány hétig lehetett reménykedni abban, hogy Joe Lombardi támadókoordinátor idővel egyre jobban fog bízni Justin Herbertben, és ahogy összeszoknak, egyre több kockázatot vállal majd. A 2021-es szezon egyharmadánál még erre utaló jeleket is láthattunk, aztán Lombardi visszatért a tőle megszokott konzervatív, kvázi kockázatmentes támadójátékra. Ezt támasztja alá Justin Herbert félelmetesen alacsony, 6,4 yardos átlagos passzmélysége is, ami a hetedik legalacsonyabb mutató volt az egész ligában.

Ha nem lenne önmagában is elég impozáns ez a play, érdemes megjegyezni, hogy mindezt megrepedt bordával hajtotta végre.

Egyelőre idén is ez a visszafogottság a jellemző, emiatt pedig máris problémákba ütközött a csapat. Az első héten remekül indítottak a Las Vegas Raiders ellen, azonban a harmadik negyed közepén egy fokozattal visszább vettek, és olyannyira az óra lepörgetésére játszottak, hogy az majdnem a győzelmükbe került, de végül megúszták, és öt ponttal felül tudták múlni ellenfelüket.

A második héten aztán már nem volt ilyen szerencséjük, mert a Chiefs kegyetlenül kihasználta az összes hibájukat. Ezek közül a legnagyobb egyértelműen az volt, hogy az előző évben jól megszokott visszafogott offense-t láttuk a pályán. Herbert dobásainak nagyjából egyharmada a line of scrimmage mögé, vagy pontosan line of scrimmage ment, ráadásul a többi passza sem éppen a mélységi területeket támadta. Sőt, mindössze tíz labdája ment a kiindulási ponttól számított tíz yardnál távolabb. Érdekesség, hogy háromból két touchdownja ilyen dobásokból született. Ehhez képest Herbert átlagos passzmélysége mindössze 3,8 yard volt.

Forrás: nextgenstats.nfl.com

A másik probléma, amit ez a konzervatív játékhívás okoz, az a korai downokon figyelhető meg. Timo Riske minden héten elkészít egy grafikont, ami megmutatja, melyik csapat melyik kísérletekből milyen arányban szerez újabb first downt. Általánosságban elmondható, hogy minél gyakrabban csinálja meg egy offense a szükséges tíz yardot korai downokon, annál sikeresebb. Márpedig a Chargers ebben a mutatóban a liga hátsó felében kullog, sőt first downokon egy csapat sem teljesít nála gyengébben, de a második kísérleteknél is csak a középmezőnyben áll, pedig a támadósora nevek alapján sokkal többre lenne képes.

Forrás: twitter.com/PFF_Moo

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a Chiefs elleni konzervatív játékban nagy szerepet játszott a center Corey Linsley kidőlése, ugyanis amíg ő pályán volt, Herbert passzai átlagosan 8,18 yardot haladtak a levegőben, míg nélküle ez a szám visszaesett 3,1-re. Látható tehát, hogy a váltás az irányító megvédéséről is szólt, Herbert pedig még így is összeszedett egy sérülést, szóval így egy fokkal azért érthetőbb a döntése.

Erre is csak a Chargers képes

Ilyen passzeloszlással nem egyszerű feladat meccset nyerni, különösen nem a Chiefs ellen, a Chargers mégis megtehette volna, csakhogy a franchise múltjához hűen megtalálta a módját a vereségnek.

Valami ehhez hasonló bénázást láthattunk tőlük ezen a csütörtök esti rangadón is.

A PFF-nél dolgozó Kevin Cole modellje szerint 26-15-re kellett volna megnyerniük a meccset, ehelyett 27-24-es vereséget szenvedtek. A modell alapvetően a játékok sikerességi rátájával számol, de a játékok EPA-mutatójának kisebb szerepe van. Ezen kívül a labdavesztéseket is figyelembe veszi, méghozzá bontva turnovert érő és nem turnovert érő játékokra. Utóbbiakból nem meglepő módon a Los Angeles-iek jöttek ki rosszabbul, hiszen a Chiefsnek három olyan játéka is volt, aminek labdavesztést kellett volna eredményeznie, de náluk maradt a játékszer, míg a Chargersnek csak egy ilyen playe volt, valamint egy olyan labdavesztést is elkövettek játékosai, aminek nem kellett volna annak lennie. Így fordulhatott elő, hogy bár sikerességi rátában bőven felülmúlták ellenfelüket, az NFL csapatok 70%-ánál magasabb volt ez a mutatójuk, míg a Chiefsé csak a 25-ös percentilisbe esett.

A számok világosan rávilágítanak a tényre, hogy a Chargers volt a jobb csapat a pályán, de Jaylen Watson picksixe a teljes meccset megváltoztatta. Ez a play egyébként az egész szezon legértékesebb védőjátéka volt -12-es EPA-értékkel.

Az állás 17-17, a Chargers Gerald Everett két elkapásával eljut a Chiefs end zone-jához, épp a playhez készül, amikor a tight end elkezd mutogatni az oldalvonal felé, hogy cserét szeretne kérni, mert kifulladt. Nem csoda, hiszen az előző két elkapása után elég szépen termelte a yardokat. Lombardi viszont úgy döntött, hogy itt az ideje no huddle offense-re kapcsolni, aminek sajátossága, hogy nem tud cserélni egyik csapat sem. A play ezután érthetetlen okból arra az Everettre volt kijátszva, aki néhány másodperccel korábban szeretett volna lejönni, mert túl fáradt volt. Ilyen körülmények között természetesen rosszul futotta meg az útvonalát, nem tudta megakadályozni az interceptiont, szerelni sem tudta Watsont.

Ha Lombardi lelassít és lecseréli a tight endjét, valószínű, hogy legalább egy mezőnygólt ki tudnak hozni a helyzetből, és minden bizonnyal máshogy alakul a mérkőzés.

Összegzés

A Chargers tehát továbbra is azokkal a gondokkal küzd az offense-ben, amelyek miatt az előző szezonban lemaradt a rájátszásról. A kérdés az, hogy Lombardi tanul-e a hibáiból, és képes lesz-e változtatni a hozzáállásán, mert bár jelenleg még élvezi Brandon Staley vezetőedző bizalmát, ha még egy szezon megy a kukába, könnyen munka nélkül maradhat.

Kiemelt fotó: USA Today