John Arne Riise a női labdarúgás világában találta meg a helyét
A kétezres évek elején John Arne Riise neve egyet jelentett a Liverpoollal, ő volt az a remek balhátvéd, akinek a lövéseitől joggal féltek az ellenfelek. A korábbi BL-győztes norvég játékos a visszavonulását követően üzletemberként megbukott, vezetőedzőként pedig úgy tűnik, hogy inkább a női futballban tud kiteljesedni.
John Arne Semundseth Riise neve alighanem ismerős azoknak, akik régebb óta követik figyelemmel a világ futballját. Bár azt túlzás lenne állítani, hogy a norvég balbekk a legjobbak közé tartozott volna valaha is, de az is tény, hogy sikeres karriert tudhat maga mögött. Az 1980. szeptember 24-én született játékos az Aalesunds Fotballklubb neveltje, majd az AS Monacóhoz kerülve bajnok és Szuperkupa-győztes lett Franciaországban. Innen igazolt a legszebb évei színhelyére, Liverpoolba, ahol megismerte a nevét a világ. Noha angol bajnok nem lett, FA-kupa-, Ligakupa- és Community Shield-sikere is van, ráadásul a Bajnokok Ligáját és az európai Szuperkupát is elhódította, utóbbit kétszer is. Megfordult ezután az olasz (AS Roma) és az angol fővárosban is (Fulham), majd a karrierje végén nagy utazásokba kezdett. Végül 2017-ben vonult vissza, akkor már négy éve visszamondva a válogatottbeli szereplést, ahol 110 fellépésével így is rekorder.
Riise már a pályafutása befejezése előtt is igyekezett az üzleti világban megalapozni a jövőjét, több vállalkozást is beindított, céget is alapított, ám idővel mindet fel kellett számolnia. Két cége is csődbe jutott. Valahol ennek is volt a következménye, hogy bár 2019 januárjában a máltai Birkirkara FC kinevezte sportigazgatónak, két hónappal később – közös megegyezéssel – már el is hagyta állását. Be kellett látnia, hogy ez abszolút nem az ő világa, így aztán 2020 elején elfogadta a Flint Tönsberg vezetőedzői ajánlatát.
A negyedik vonalból a harmadosztályba jutó együttes számára a legrosszabbkor jött a koronavírus-járvány, mert nem volt elég, hogy a szintlépést követően távozott a sikeredző, a hosszú szünet alatt több fontos játékos is „hazatért”, s jelentősen meggyengült a keret. Riise igen nehéz helyzetben volt, amikor elkezdődött a 2021-es kiírás. Bár végig küzdöttek, búcsúzni kényszerültek a ligától, tegyük hozzá azt is, a csoporton belül messze a legfiatalabb játékosállománnyal. Hősünk távozott és úgy tűnt, hogy bukott edzőként lesz elkönyvelve.
Avaldsnes Idrettslag
Az avaldsnesi sportklubot 1937-ben alapították, és több sportági szakosztálya is működik a labdarúgástól a kézilabdán át a síelésig. A női futballcsapat 2005-ben csatlakozott a helyi szövetséghez, és elsőre a negyedik vonalba nyert besorolást. Miután a környéken csak a nagyobb városokban vannak női labdarúgóklubok, így az ott nem kellő tehetségek és a helyi nők alkotta egyveleg alkotta a keretet, és a lányok tehetségesnek bizonyultak. Lassan, de biztosan kezdtek építkezni, és 2008-ban bajnokként jött össze az első osztályváltás, amit a 2010-es és a 2012-es feljutás követett, azaz nyolc esztendő alatt eljutottak az élvonalig.
A kisvárosban elképesztő népszerűségnek örvend a női foci, ráadásul a környékbeli városok sikertelensége révén egyre több tehetséges játékos választja a klubot, így az első osztályban is gyorsan meghatározó együttessé váltak. 2015 és 2017 között három bajnoki ezüstérem, az utolsó évben pedig egy kupagyőzelem jelentette az első sikerkorszakot a klub életében.
A nemzetközi szerepléssel egyre kapósabbakká váltak a futballisták, és már nem csak a helyi, gazdagabb csapatok figyelmét keltették fel a tehetségek, hanem több európai klub is megkörnyékezte a keret legjobbjait. Törvényszerű visszaesés következett tehát, aztán két gyengébb idény után 2020-ban mégis összejött egy harmadik hely, ám ezt követően a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásai erősen érintették az Avaldsnest is. A klub megszorításokra kényszerült, csökkentették a kiadásaikat, és ez értelemszerűen magával hozta a visszaesést is.
A gyengébb teljesítmény miatt 2021 edzőt váltottak, és a klub PR-szempontból igen erős lépésre szánta el magát: megkörnyékezte Riisét. Az épp munka nélkül lévő korábbi válogatott játékosnak ismeretlen terep volt ekkor még a női futball, és mivel a férfiak szintjén nem járt sikerrel korábban, így bőven volt kockázat ebben a lépésben. Azonban Ove Arnesen sportigazgató meggyőzte Norvald Audun Kaldheim ügyvezető igazgatót, hogy a klubnak szüksége van a vele járó hírverésre és az ezzel pluszban befolyó pénzösszegekre, és nem mellesleg hitt is abban, Riise edzői kvalitásai a női labdarúgásban hasznosak tudnak lenni. Az újdonsült vezetőedző pedig örvendett annak, hogy a korábbi csapatához képest egy teljesen más szintre került.
„Több klubbal is kapcsolatba kerültem az elmúlt egy hónapban, de egyik ajánlat sem volt összehasonlítható az Avaldsnesével. Többször is beszéltünk, hétfőn egy háromórás tárgyalást sikerült összehoznunk Ovéval és Norvalddal. Lenyűgöző volt, hogy milyen profizmus van a klubon belül. Jó volt látni, ahogyan dolgoznak, és jó volt érezni, hogy mennyire akarnak engem és hisznek abban, hogy sikeres tudok lenni a csapat edzőjeként.”
Azon felül, hogy Riise megjelent a Toppserienben, akadt más változás is a norvég női élvonalban, mégpedig a rájátszás bevezetése. A több mérkőzéstől több bevételt is vártak a klubok, csakhogy így az erőviszonyok még jobban elcsúsztak a tízcsapatos első osztályban a gazdagabbak irányába, ez pedig a szerényebb költségvetésű csapatokat, mint például az Avaldsnes, gyengítette.
Már a szezon kezdetekor a bennmaradás volt a kitűzött cél, és az alapszakaszban cseppet sem teljesítettek jól, záráskor a 9. helyen álltak. A rájátszásra a hat élvonalbeli együtteshez csatlakozott a második vonal két tagja is, amelyek itt vívhatták ki a feljutás jogát. Az egykörös, hét mérkőzéses időszak végén a nyolc csapat közül a hatodik pozíció lett Riise tanítványaié, így a másodosztály play-offjának legjobbjával kellett megmérkőzniük az első vonalban maradásért. Az Övrevoll Hosle ellen mindkét meccs döntetlennel zárult, a hazai visszavágó hosszabbításában tudták kiharcolni a tagságukat az élvonalban az új idényre.
Az alapszakaszban az negyedik, az alsóházi küzdelmek során pedig a legtöbb néző az Avaldsnes meccseire látogatott ki. A klub a bennmaradással együtt tényleg pozitívan jött ki pénzügyileg is a változtatásokból, így aztán nem is volt kérdés a vezetőség köreiben, hogy szeretnék, ha Riise maradna a kispadon. Noha nem volt igazán meggyőző az eredménysora, a körülményekhez képest megfelelően teljesítette az elvárásokat, és csak ez számított az egyesületnél.
Kiemelt kép: tv2.no