Jön az NBA play-off – íme, három párharc elemzése nyugatról

A bejátszás első körében a Nyugati főcsoportban az alapszakaszt a hetedik helyen záró Minnesota Timberwolves 109–104-re győzött a Los Angeles Clippers ellen, ezzel lett biztos play-off-résztvevő. A kilencedik New Orleans Pelicans pedig 113–103-ra verte meg a San Antonio Spurst, tehát Clippers–Pelicans csata következett a bejátszás második körében, ezt pedig a Pelicans 105–101-re nyerte meg, és szerezte meg az utolsó nyugati indulási jogot a play-offban. Keleten az Atlanta Hawks 107–101-re nyert a Cleveland Cavaliers ellen, így a georgiaiak lesznek a főcsoportgyőztes Miami Heat ellenfelei.

Tegnapi cikkünkben a Keleti főcsoportból a Philadelphia Sixers–Toronto Raptors, a Milwaukee Bucks–Chicago Bulls és a Boston Celtics–Brooklyn Nets párharcot harangoztuk be, holnap jön a Miami Heat–Atlanta Hawks és a Phoenix Suns–New Orleans Pelicans párosítás bemutatása, most pedig nézzük a másik három nyugati csatát.

(4) Dallas Mavericks – (5) Utah Jazz

A párharc egy képben:

Minden úgy tűnt, hogy a Mavericks 2011 után – amikor végül bajnoki címig meneteltek – végre újra bejut a második körbe, de Luka Doncic vádlisérülése könnyen lehet, hogy mindent megváltoztat. Ha hihetünk a szinte soha nem tévedő Adrian Wojnarowskinak, Doncic az első két meccset biztosan kihagyja, ami után Salt Lake City-ben kellene visszatérnie, ott, ahol a Mavericks 2016 óta nem nyert. Nem lesz egyszerű mutatvány.

Mire figyeljünk a Mavsnél?

Doncic sérülése nyilvánvalóan a párharc legnagyobb és legfontosabb kérdése. A szlovén klasszissal nyer a Mavs, nélküle kikap, lehet, hogy tényleg ennyire egyszerű a képlet. De ha már beszélünk erről a sorozatról, legalább elméletben érdemes legyártani egy olyan eshetőséget, amelyben lehet esélye a Doncic nélküli Mavsnek. Ehhez véleményem szerint két dolognak kéne elsősorban megtörténnie.

Spencer Dinwiddie és Jalen Brunson is extrát nyújt (számszerűsítve: mindketten 20 pont felett átlagolnak kiváló hatékonysággal), és valamit elkezdünk meglátni abból, amit a Jazznél még nem mondtak ki egyértelműen, de már mindenki kész tényként kezel.

Mire figyeljünk a Jazznél?

Nem akarok tovább rébuszokban beszélni, nagyon sok jel utal arra, hogy Donovan Mitchell és Rudy Gobert nem igazán kedveli egymást. Bár egyértelműen senki nem mondta ezt ki a Jazznél, sőt mindent megtesznek, hogy eloszlassák a kételyeket, ez a tandem kifulladni látszik. Az ultraagresszív és egyébként az elmúlt három rájátszás párharcában szupersztár statisztikákat és hatékonyságot hozó Mitchell nem természetes irányító, így nehezen találja meg Gobertet a könnyű kosarakhoz, amiben a tényleges irányítójuk, Mike Conley sokkal jobb. Quin Snyder főedző és Mitchell egyaránt védi a mundér becsületét, de sokan úgy gondolják, hogy ha ezt a párharcot nem nyeri meg a Jazz, szinte biztosan megbontják a csapatot, és az is elég valószínűnek tűnik, hogy nem Mitchell, hanem Gobert találkozik majd a nevével az átigazolási pletykák között.

Mi dönthet?

Luka Doncic sérülése fogja meghatározni ezt a párharcot. Ha nem tud visszatérni a második meccsre, a Jazz olyan helyzeti előnybe fog kerülni, amelyet már nem lehet majd megfordítani. Ha Doncic egyáltalán nem játszik, a Jazz akár öt meccsen is továbbjuthat.

Tipp: Mavs–Jazz 2:4

None

(2) Memphis Grizzlies – (7) Minnesota Timberwolves

A párharc egy képben:

A Memphis Grizzlies sokak szerint az új San Antonio Spurs vagy Golden State Warriors, tehát akár az NBA következő dinasztiája lehet. Az biztos, hogy a mindössze 37 éves Taylor Jenkins főedző a Gregg Popovich és Steve Kerr féle vonalat erősíti, már csak azért is mert Kerrhöz hasonlóan ő is Pop-növendék. A macik edzője idén csinált néhány olyan – bár nem forradalmi, de – a játékosállományához szinte tökéletesen illő dolgot, amivel gyakorlatilag azonnal fel is helyezte magát az NBA öt legjobb edzőjének polcára (és a szezonban az „Év edzője” díj egyik legnagyobb esélyese is egyúttal). Most az a Minnesota Timberwolves lesz az ellenfél, amit bár teljesen leírni nem lehet, egyértelműen a párharc esélytelenebb csapata, a Memphis fiatal bolondsága ide vagy oda.

Mire figyeljünk a Grizzlies-nél?

Az nba.com több úgynevezett „hustle” statisztikát is vezet, amit magyarra lefordítva talán – még ha valljuk meg, elsőre elég bután is hangzik – „ügyködési” mérőszámoknak tudnánk fordítani. Ezek között vannak a kizárások, a védőként labdába érések, de például az „elzárás gólpassz” is (amikor nem a labdát passzolja oda a játékos, hanem egy védő játékost vesz le, hogy az ne érhessen oda a dobóra.) Na mármost, a Grizzlies szinte példátlan módon ezen statisztikák többségében ott van az élmezőnyben. Ez egészül ki a támadólepattanózással, amiről eléggé megoszlanak a vélemények (egyes edzők szerint jobb visszazárni), a maciknak viszont eddig eléggé bejön.



Ezek a statisztikák főleg a Grizzlies remek védekezését magyaráznák meg, de ez a csapat támadásban még jobb. Ennek legfőbb oka a liga talán jelenlegi legjobb hátvéd duója, a Ja Morant, Desmond Bane kettős. Morant idén szupersztár szintre lépett, de nem beszélünk eleget arról a Bane-ről, akit azért nem vittek el a drafton a lottó húzásoknál (első 14 hely), mert túl rövidek a karjai. Az nem számított, hogy az egyik legjobb egyetemi játékos volt az azt megelőző két évben. A két fiatalt ráadásul olyan minőségi, intelligens veteránok veszik körbe, mint Steven Adams, Kyle Anderson vagy a még mindig csak 25 éves Tyus Jones, aki fiatal kora ellenére már évek óta a liga egyik legjobb csereirányítója. Igen mély ez a keret, Jenkins akár 9-10 játékost is pályára küldhet majd a párharc alatt.

Mire figyeljünk a Timberwolvesnál?

A T-Wolvesnak akkor lehet esélye, ha Karl-Anthony Towns kimagaslóan a párharc legjobb játékosává válik, amire papíron azért van esélye. Ez az első lépés, de itt még nem áll meg a dolog, az alapszakasz utolsó két hetére széteső védekezéssel egyszerűen valamit kezdeni kell, különben nem fognak sok sót megenni. Anthony Edwards hihetetlenül ígéretes (sőt már több is, mint ígéret), D’Angelo Russell pedig végre előrelépett, mint kiegészítő ember, és már hajlandó aládolgozni a többieknek.

Towns ki fogja húzni Adamset a palánk alól, ezt kell majd könyörtelenül kihasználnia az Edwards, Russell duónak, a Wolves problémája az, hogy a Memphis szinte azonnal tud majd erre lépni, és ki tud küldeni többféle olyan ötöst is, ahol Jaren Jackson Jr. lesz a center, ezzel pedig szinte azonnal kihúzhatják ellenfelük egyik méregfogát. Towns nyilván megdobja majd magát így is a meccsek többségén, de egyelőre nem látom, hogy ez hogyan lehet olyan nyerő taktika a farkasoknak, ami négy győzelmet ér.

Mi dönthet?

Az igazság az, hogy a Grizzlies sokkal jobb és mélyebb csapat, ráadásul övék a jobb edző is. Mivel a legfiatalabb rájátszók, teljesen nem lehet kizárni azt, hogy kollektíve „beremegnek”, de szerintem nagyobb esély van arra, hogy a 2012-es döntőbe bejutott fiatal Oklahomát másolják, mint arra, hogy itt kiessenek (más kérdés, hogy az a teljesítmény ezen a nyugaton szerintem egy konferenciadöntőre lenne elég). A Wolves nem fogja könnyen megadni magát, de ha Morant egészséges, és minden meccsen játszani tud, nem látom azt, hogyan végződhetne ez a párharc a farkasok győzelmével.

Tipp: Grizzlies–Timberwolves 4:2

None

(3) Golden State Warriors – (6) Denver Nuggets

A párharc egy képben:

A Warriors–Nuggets lehet az első kör másik sláger párharca, főleg, ha bejönnek azok a jóslatok, amelyek szerint a Denver nagyon szoros csatára kényszerítheti a hatszoros bajnok (és ezeknek a címeknek a felét az elmúlt hét évben megnyerő) harcosokat. A párharc nagy kérdése, hogy Steph Curry teljesen egészséges-e, mert ha nem, a Warriors biztosan nem tekinthető esélyesnek.

Mire figyeljünk a Warriorsnál?

A legnagyobb kérdés természetesen Curry egészsége, és az, hogy Draymond Green mennyit fog védekezni Jokicson. Kerr biztosan Kevon Looneyval kezd majd a szerben, és ha Looney fault problémába kerülne, jöhet majd Green és a small ball (magasember nélküli, mozgékony játékosokból álló ötös), akár már az első negyedben. A Warriors ebben nagyon jó, és Jordan Poole fellendülésével többféle támadásban potens ötöst is ki tud állítani, úgy, hogy ne veszítse el a védjegyévé váló védekezést. Egyébként, ha van alulértékelt védekezőcsapat az NBA legjobb csapatainak történetében, azok bizony ők. A szurkolók többsége vagy annyira el volt ájulva a támadó teljesítményüktől vagy annyira utálta őket, hogy az évekig top 5-ben lévő (és idén 2.) védekezésük valahogy sose kapott elengedő figyelmet.

Pedig az igazság az, hogy ez az idei Warriors támadásban meglehetősen középszerű, és a nagy meccsek ellenére is csak a liga közepének táján található meg. Védekezésben ezzel szemben folyamatosan jól teljesítenek, elsősorban Ron Adams védekező gurunak köszönhetően. Említést érdemel még Klay Thompson, aki pont akkor lendült újra formába, amikor véget ért az alapszakasz (az utolsó három meccsen 36, 33 és 41 pontot szerzett). Ha ő ezt a teljesítményt tudja nyújtani, az rengeteget érhet ennek a minden segítséget igénylő Warriors támadójátéknak. Ugyanezt elmondhatjuk Poole-ról, míg Andrew Wigginstől inkább sokoldalú teljesítményt vár az edzői stáb a meccsenkénti 15-17 pont mellett.

Mire figyeljünk a Nuggetsnél?

Bár egy ideig úgy tűnt, hogy talán van remény, a Jamal Murray, Michael Porter Jr. duó végül nem fog visszatérni a rájátszásra, így Nikola Jokicsnak folytatnia kell azt az egyszemélyes hadsereg mutatványt, ami az alapszakaszban szokott működni, de a rájátszásban nagyon ritkán. A Denver egyedülállóan jó abban, hogy kihozza a maximumot a mostani keretből, elsősorban természetesen a szerbnek köszönhetően, aki csapata legjobbja lett pontszerzés, lepattanózás, gólpasszok és labdalopások terén is (az első háromban sorozatban három éve így van ez, ezt még soha senki nem csinálta meg az NBA történetében).

Mi dönthet?

Lehet hinni ebben a Nuggetsben, de a probléma az, hogy a Warriorsnak egyszerűen több minőségi játékosa van, és bár Jokicsra alapvetően nincs túl jó emberük (Green egy kicsit alacsony hozzá), Will Barton, Monté Morris és Aaron Gordon ellen több opció is rendelkezésükre áll, ami talán annál is fontosabb, mint az, hogy mit tudnak majd az MVP ellen csinálni.

Tipp: Warriors–Nuggets 4:3

None