Jonas Wind nem elég gyors, nem lő eleget, mégis ontja a gólokat

Nem egy „presszingszörny”, de a rábízott feladatot lelkiismeretesen megoldja. Jonas Wind védekező munkáját így lehetne jellemezni, ami kiválóan illeszkedik a wolfsburgi edző, Niko Kovac elképzeléseibe. A horvát szakember ugyanis, ahogy támadásban, úgy védekezésben is előszeretettel alkalmazkodik az ellenfél elképzeléseihez. Idén ez szignifikáns javuláshoz vezetett a letámadás minőségében, hatékonyságban, hiszen a VfL játékosai az előző idényhez képest hiába engednek átlagosan két passzal többet az ellenfeleknek, mielőtt megkísérelnének egy közbelépést, eközben 4,4-ről 6,0-ra nőtt a támadóharmadban szerzett labdáik száma.

Wind ebben a rendszerben nem a végrehajtó, hanem egy csendes iparos, kinek erőfeszítéseiből mások húznak hasznot. Ennek köszönhetően a csapat emelkedő számai mellett a dáné bezuhant, miután az előző szezonban 90 percre vetítve közel egy szerelési kísérlete akadt, addig most ez a mutató 0,4. A cseppet sem látványos, ugyanakkor hasznos védekezése más-más módon, de a csapat javát szolgálta az RB Leipzig elleni bajnokin és a Borussia Mönchengladbach ellen vívott kupamérkőzésen is.

Utóbbi találkozón a kilences poszt helyett 3-4-2-1-ben a dupla tízesben vett fel pozíciót, míg védekezésben Julian Weiglre kellett tapadnia. Wind nem próbált meg labdát szerezni vagy zárni az ellenfél játékmestere felé vezető passzsávot, ellenben végig a sarkában volt, hogy véletlenül se tudjon kapu felé fordulni. Weigl a rendes játékidőt mindössze 32 érintéssel és 23 passzkísérlettel fejezte be. Kezdőként pályára lépve előbbi statisztikai mutatóban kettő, utóbbiban két és fél éve produkált hasonlóan alacsony számot.

Az RB Leipziggel szembeni terv az ellenfél kapusa, Janis Blaswich zavarására épült, aki felé próbálták visszaterelni a játékot, és miközben a kapushoz került a labda, Wind lezárta az egyik oldalt, minek következtében egy pontos, de támadásépítéshez nem elég éles hosszú labda vagy egy szélre kitett átadás következhetett. Ezek után pedig a labdához legközelebb helyezkedő wolfsburgiak megpróbálták bekeríteni a Leipzig szélső védőit. A meccsen Blaswich mellett több csapattársán is a dekoncentráltság jelei mutatkoztak, melyet egy agresszívabb, dinamikusabb támadó kihasznált volna, ezzel szemben Wind nyomása alól azonban kifordultak vagy még éppen felszabadítottak.

A felső képeken a Weigl ellen bemutatott követő emberfogás látható. Az alsókon, ahogy elvégzi a saját feladatát, de megtorpan, ezért nem profitál Blaswich kapus bizonytalankodásából (Forrás: fullmatchsports.cc)

Az állandó B terv

Wind évről-évre kevesebb labdaérintéssel futballozik Németországban, de ez a feladatkörében nem vezetett változáshoz, miután támadó létére a kezdetektől fogva a semleges harmadban találkozik legtöbbet a labdával. A Wolfsburg kezdeményezőkészség terén nem tudott előre lépni, mert játékosai hiába passzolnak többet, mint az előző szezonban, és arányaiban kevesebb hosszú labdával operálnak, de a céltalan passzolgatásnak így is egy-egy felívelés szokott véget vetni, ahogy akkor is ez a fegyver, amikor túl erősnek érzik az ellenfél letámadását.

A kockázatkerülésre az egyik megoldás pedig Wind a maga 190 centiméterével és az ehhez párosuló 82 kilójával, utóbbi egyáltalán nem kiemelkedő egy ekkora termetű játékosnál, sőt még kevésnek is mondható, de a súlypontemelkedése miatt a levegőben nehezen tartható, míg az alacsonyabban érkező átadásoknál korán pozíciót fog, és ha nem is tartja magánál a játékszert, rengeteg második labdás szituáció alakul ki ezen játékhelyzetekből.

Ugyan kis területen képes megtartani a labdát és a társakkal kombinálni, ám jelentős labdacipelésbe nem hajlamos kezdeni, mert sem a cselezőkéssége, sem a dinamikája nem adott ehhez. Ehelyett amint lehet a kapu felé fordul és indítja a mélységet futó társait, akikhez a sebesség terén meglévő deficit okán fel sem próbál érni, inkább a második hullámban érkezve várja a lecsorgót vagy egy visszakészítést.

A felső képeken lemaradnak Windről, aki ezt észlelve azonnal fordul és indítja a csapattársát. Az alsó sorban Brooksnak ül bele az ölébe és húzza maga elé a kapus ívelését, majd egyből keresi a mélységet (Forrás: fullmatchsports.cc)

Hogy lehet ilyen kevés lövésből ennyi gólt szerezni?

Gondolhatnánk, hogyha valaki 13 mérkőzésen kilenc gólt szerez a Bundesligában, akkor az egy igazi labdamágnes, ki állandóan veszélyezteti az ellenfél kapuját. Wind feljebb említett mezőnymunkájából és kevés érintéséből már adódik, hogy ez közel sem igaz. A meccsenkénti 3,81 érintése a büntetőterületen belül, viszont nem csupán a legjobb csapatok támadóitól, hanem a támadóharmadba is alig-alig eljutó egyesületek csatáraitól is elmarad.

Ezzel a számmal párosítva a 90 percenkénti 2,78 lövés még kimagaslónak is nevezhető, bár ennél gyakrabban próbálkozik két középpályás, Kevin Stöger (VfL Bochum) és Leon Goretzka (Bayern München) is. Wind kísérleteinek a minősége nem kiemelkedő (0,15 NPxG/lövés), ami a második hullámból érkezve eleresztett lövésekből és az ugyan tiszta helyzetből, azonban egy védővel a nyakában kapura tett labdákból adódik. Ezen helyzetekben közös, hogy nincs egy blokkoló védő vagy amennyiben mégis előtte áll az ellenfél, akkor is meccsszituációhoz képest relatív sok ideje és területe van a lövés előkészítésére, ezért kimagasló mértékben talál kaput (54,3 százalék).

A felső képeken átmenetek után szabadon várja a lecsorgót, visszakészített labdát. Előbbi esetben gólt rúg belőle, míg utóbbiban a rossz átvétel után inkább a lendületből érkező társ elé tálal. Az alsó képeken már a beadás előtt belép a védő belső oldalára, majd már szinte álló helyzetben várja passzt, figyelve őrzője pozíciójára. (Forrás: bundesliga.com)

Hogyan tovább?

A sok gól önmagában nem elegendő ajánlólevél egy nevesebb csapathoz, ugyanis ott most éppen mindenki a saját Haalandját, Núnezét, Osimhenét keresi, aki köré fel lehet húzni az egész támadójátékot, rengeteg lövést generál és a leshatáron tartózkodva állandó jelleggel sakkban tartja a teljes védelmet.

A dán centernek 2026-ig szól a jelenlegi szerződése, emiatt a VfL Wolfsburg egyáltalán nem kényszerül a gyors eladására és egyelőre Wind is megbecsüli, hogy végre első számú opció egy topligás klubnál. A váltás azonban így is jó eséllyel legkésőbb nyáron megtörténik, mert jelen pillanatban a Wolfsburg, mint projekt egyhelyben toporog, miközben Windért olyan Premier League-csapatok kopogtatnak, amelyek már az FC Köbenhavnben is figyelték.

Közülük a Brentford FC már csak a dán vonal miatt is komoly esélyes lehet, ha Ivan Toney-ért a visszatérése után ajánlatott tesz valamelyik nagyobb csapat, illetve egy korábbi kérő, a West Ham United is bejelentkezhet ismét, amely Sébastien Haller és Gianluca Scamacca esetében már félreprofilozott egy-egy támadót, akit Michail Antonio utódjának szántak. A legforróbb pletyka pedig a Fulham FC, ahol Alekszandar Mitrovics távozását követően Raúl Jiménezzel próbálják kihúzni ezt az átmeneti időszakot, de Wind sem lenne képes egy az egyben megoldani a problémát, ellenben gólérzékeny szélsőkkel megtámogatva még jobban is működhetne Marco Silva rendszere, mint az előző idényben a szerb alkotta egyszemélyes támadógépezet.

Kiemelt kép: Alamy Live