Jorge Sampaoli: az argentin edző, aki Chilében lett próféta
A chilei és az argentin válogatott egykori szövetségi kapitánya jelenleg az Olympique Marseille csapatát építené mielőbb újjá. Jorge Sampaoli korán befejeződött játékos pályafutása után egészen fiatal korától edzőnek készült, az igazán nagy eredmények azonban sokáig elkerülték őt, de immár Európában igyekszik bizonyítani képességeit.
null
Jorge Luis Sampaoli Moya olasz származású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1960. március 13-án a Santa Fé régióhoz tartozó Casilda nevű kisvárosban. A tehetséges középpályás több helyi csapat után a környék egyik legnagyobb klubjához, a Newell’s Old Boyshoz került alig 17 évesen. Már akkor is jellegzetes kopasz feje miatt a rosariói klubnál ráaggatták a nem túlhízelgő „tetűcsúszda” (Tobogan de piojos) becenevet. Sampaolinak nem volt szerencséje, ugyanis súlyos sípcsont-sérülése miatt 19 esztendős korában aktív pályafutása befejezésére kényszerült. Mindvégig maradt szülővárosa csapatainak szolgálatában, hosszú éveken át az Aprendices Casildenses és az Alumni de Casilda szakmai munkáját segítette, majd utóbbinál a fiatalokkal dolgozott 1994-es kinevezése előtt, amikor hivatalosan megkezdte edzői pályafutását.
A megyei szintről egyre feljebb a csúcs felé
Sampaoli nagyon fiatalon edzőnek állt, miután 19 éves korától – kényszerű okokból – volt lehetősége erre a pályára készülni. Gyakran szokták emlegetni, hogy a védekező középpályásokból lesznek a legjobb edzők, amit azért érdemes fenntartásokkal kezelni, de kétségtelen, hogy sok korábbi és mostani példát fel lehet hozni: a teljesség igénye nélkül annak idején Giovanni Trapattoni vagy Carlo Ancelotti, napjaink eredményes szakvezetői közül Didier Deschamps, Antonio Conte vagy Josep Guardiola is ezen a poszton játszott.
Sampaoli nagyon alulról kezdte, ugyanis kezdetekben az argentin ötödosztálynak megfelelő regionális bajnokságban szereplő csapatokat irányított. A már említetteken kívül a Belgrano de Arequito és az Argentino de Rosario csapatainál is megfordult, egy éles váltással 2002-től Peruban vállalt munkát. A Juan Aurich, a Sport Boys és a Coronel Bolognesi után 2007-ben már az élvonalban is jól csengő Sporting Cristal kispadját foglalta el. Ez a megbízatás csak öt hónapig tartott, de még az év decemberében kinevezte őt a chilei első osztályban vitézkedő O’Higgins, melyet másfél éven át trenírozott, pályája pedig elindult felfelé. 2009 decemberétől még tett egy egyéves kitérőt a nemzetközileg is ismert ecuadori Emelecnél, majd a jelenleg 18-szoros chilei bajnok Universidad de Chile csábította őt vissza az országba.
Sampaoli az idő tájt érte el edzői pályafutása addigi legnagyobb sikereit, hiszen két év alatt három alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet: 2011-ben és 2012-ben az Aperturát, 2011-ben pedig a Clausurát hódította el csapata. Mindemellett az Universidad lett a Copa Sudamericana 2011-es kiírásának győztese, miután a második számú dél-amerikai nemzetközi klubsorozat főtábláján többek közt az uruguayi Nacionalt, a brazil Flamengót és Vasco da Gamát is kiejtette, a fináléban pedig az ecuadori LDU Quitót múlta felül. Ennek a csapatnak alapembere volt a később sikertelen európai próbálkozások után kontinentális szinten még mindig megbízható góllövő hírében álló Eduardo Vargas, aki akkoriban egy szertelen, feltörekvő fiatal csatár volt, és Sampaoli nagy kedvencének, egyfajta titkos fegyverének bizonyult.
A szakember két évet tölthetett az Universidad kispadján, majd 2012 decemberében a chilei válogatott szövetségi kapitánya lett. Sampaoli személyében már egymás után a harmadik argentin edzőt nevezték ki a „La Roja” élére, mindenki azt várta tőle, hogy a válogatottat 2007 és 2011 között irányító Marcelo Bielsa méltó utódja lehet, akihez agresszív támadó, letámadó stílusa miatt a mai napig gyakran hasonlítják szellemiségét. (Kettejük közt az Argentinos Juniors ikonikus alakja, Claudio Borghi irányította a válogatottat.)
A kontinens tetején Chilével
Sampaoli első nagy tornáján, a 2015-ös Copa Américán a végső győzelemhez vezette a hazai pályán szereplő chilei válogatottat, amely a sorozat történetében korábban sosem tudott diadalmaskodni. Sampaoli igazi nemzeti hős státuszt érdemelt ki bravúros eredményével, miután – számára különösen – pikáns módon a fináléban tizenegyesrúgásokkal múlták felül Argentínát. A nemzeti hőssé váló Chile válogatottjában a már említett Vargas a tornán gólkirály lett, de többek közt Arturo Vidal, Alexis Sánchez vagy Gary Medel is tagja volt a csapatnak, kapuját pedig Claudio Bravo védte.
A Copa América résztvevői: Chile
A történelmi sikert követően Sampaolit választották az év legjobb edzőjének Dél-Amerikában, az IFFHS őt ítélte a 2015-ös esztendő trénerének, és a FIFA év edzője választáson is a három jelölt egyike volt Guardiola (Bayern München) és Luis Enrique (FC Barcelona) mellett.
A tréner bő három év után óriási meglepetésre 2016 januárjában távozott, miután állítólag nézeteltérései támadtak a szövetség elnökével, Arturo Salahhal. A chilei válogatott a 2016-os centenáriumi Copát ismét megnyerte, ráadásul megint az argentinokat múlta felül, ezúttal viszont már Juan Antonio Pizzi irányításával.
Szenvedés a hazai válogatott élén
Sampaolit az a Sevilla FC szerződtette, ahol azonban csak egy évet töltött, mivel 2017. június 1-től átvehette a stafétabotot Edgardo Bauzától az argentin válogatott kispadján. Sokan azt gondolták, hogy a Chilét csúcsra juttató szakemberrel új sikerkorszak köszönthet az argentin válogatottra, azonban nem így történt.
Sampaoli mindössze 15 mérkőzésen irányította az „Albicelestét”. A kopasz mester arra jó volt, hogy meglehetősen izgalmas helyzetből hozza a kötelezőt, és felrázza annyira a bajban lévő válogatottat, hogy a nagy szégyent elkerülve, kijusson a vb-re, ott azonban már képtelen volt maradandót alkotni. Az oroszországi világbajnokságon a gauchók a csoportkörből még nagy nehezen kiharcolták a továbbjutást, de a nyolcaddöntőben a későbbi győztes Franciaország elleni 4-3-as vereség a végállomást, egyúttal Sampaoli megbízatásának végét jelentette.
Igazából Sampaoli kudarcát akkor érzékelhettük, amikor három évvel később utódja, az eleinte csak átmeneti megoldásként kinevezett pályakezdő Lionel Scaloni irányításával Argentína idén nyáron megnyerte a Copa Américát. Ráadásul a Deportivo egykori védőjével olyan szellemiségben, egymásért küzdve játszott a válogatott, amelyben Sampaoli idejében sosem. A casildai edző ráadásul Lionel Messi lehetőségeit sem tudta kihasználni, az ország ikonja inkább a csapatjáték kárára volt, mintsem annak hasznára, gyakran Messi és az egész válogatott szenvedett, valósággal „sírt” abban az időszakban, amely különösen Scaloni felszabadult válogatottjához képest jelent éles kontrasztot.
Klubedző az elmúlt években és napjainkban
Amíg Scaloni folytatta a válogatott élén, addig Sampaoli Brazíliában talált munkát magának, egy évig irányította a Santost, majd újabb egy évig az Atlético Mineirót (odacsábította Vargast is), utóbbival megnyerte a 2020-as állami bajnokságot. Csaknem egy év után viszont búcsút intett az Alvinegrónak, és idén március elején kinevezték az Olympique Marseille vezetőedzőjének. A 2016–2017-es idénybeli sevillai szerepvállalása után Sampaoli mindössze másodszor vállalt munkát az európai kontinensen, amikor igent mondott az évek óta régi önmagát és identitását kereső egyesület hívására.
Tavasszal gyakorlatilag forradalmi hangulatban vette át az OM irányítását, hiszen a csapatot az egyik edzésen megtámadták az elégedetlen szurkolók, melyet követően az addigi vezetőedző André Villas-Boas nem volt hajlandó folytatni a munkáját. Sampaolit tehát nem éppen ideális körülmények fogadták, a felfokozott hangulat és idegesség ellenére azonban meglepően jól szállt be a múlt szezon hajrájában, és végül az ötödik helyre kormányozta be a Marseille-t, a körülményekhez képest megmentve ezzel a szezont.
Az OM a Ligue 1 új idényét sem kezdte rosszul, hiszen háromból két meccset megnyert az igencsak stabilnak bizonyuló 3-2-4-1-es hadrendben. A Nice ellen a pályára berohanó szurkolók miatt félbeszakadt mérkőzésen Sampaoli tökéletesen bizonyította elkötelezettségét, hogy készen áll ölre mennie csapatáért, mellyel még inkább kivívta a helyi szurkolók bizalmát, tiszteletét. Azt egyelőre nehéz megjósolni, hogy az előttünk álló idényben mire mehet vajon a Marseille, de az látszik, hogy bíznak a mesterben, aki valamelyest össze tudta kovácsolni a játékosokat, így az OM egyike lehet azon csapatoknak, amelyek reális eséllyel pályáznak a kiemelkedő Paris Saint-Germain mögött a bajnoki második helyezésre.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Képek forrása: Getty Images
Ki nyeri a Bajnokok Ligáját?