Jude Bellingham: az angol csodagyerek, akinek a lábai előtt hever a szigetország

Ami azt illeti, más angol tinit is övezett már hasonló őrület világeseményen, mint idén Jude Bellinghamet. 1998-ban az argentinok ellen csodagólt szerző 18 éves Michael Owen ejtette ámulatba a szigetországiakat, ám mert a dél-amerikaiak elleni tizenegyes-párbajt elveszítve Anglia mindjárt a nyolcaddöntőben búcsúzott – és mert David Beckham kiállítása is inkább a Spice Boy-ra terelte a figyelmet –, az Owen körüli hype idővel enyhült. Már csak azért is, mert a későbbi tornákon korántsem sziporkázott annyira, mint Franciaországban – ahogy Wayne Rooney-nak is egy igazán emlékezetes viadal jutott: az Everton nevelése ugyancsak 18 volt, amikor a 2004-es Európa-bajnokságon meghódította a királyságot. Duplázott a Svájc és Horvátország elleni csoportmérkőzéseken, a negyeddöntőben azonban lábközépcsont-törést szenvedett a házigazda portugálok ellen, Anglia Eb-álmai pedig szertefoszlottak.

„Ilyen hatással tinédzserként utoljára talán csak Pelé volt csapatára 1958-ban, a világbajnokságon. Másra nem emlékszem” – intézett Rooney-hoz ódát szövetségi kapitánya, Sven-Göran Eriksson, akinek nem volt amúgy szokása két kézzel osztogatni a dicséreteket.

Immár azonban van egy harmadik angol, akire egy nagy tornán mindenki mást elhomályosító dicsfény vetül: a 19 éves Jude Bellingham, aki eszméletlenül nagyot futballozik Katarban – a csapattárs Phil Foden a Szenegál elleni nyolcaddöntő után simán odabökte az ITV kamerái előtt, hogy Bellinghamből hamarost a világ legjobb középpályása lesz, márpedig ha valaki Kevin De Bruyne csapattársa, jól tudja, mi a szint. Nem mintha még nagyobb terhet szeretnénk rápakolni, de az egyetemes labdarúgás történetében mindösszesen három futballista akadt, aki tizenévesként vb-döntőt vívhatott: az említett Pelé 1958-ban, 17 évesen; Giuseppe Bergomi 18 évesen 1982-ben; valamint négy éve az akkor 19 esztendős Kylian Mbappé. Mindhárman nyertek. Pelé duplázott a fináléban, Mbappé egyszer köszönt be, a francia újabb vb-produkciója pedig azt sugallja, egy nap univerzálisan is Pelével egy lapon említjük majd.

Bellinghamet már csak a posztjából fakadóan is nehéz lesz, de hát éppen az benne a fenomenális, hogy úgy futballozik, mint akinek nincs posztja. Gary Neville találta fején a szöget, amikor kijelentette: „Úgy fest, mindent tud. Márpedig nagyon ritka, amikor egy középpályás ugyanannyira magabiztos a saját térfelén, mint az ellenfélén. Hatos, nyolcas, tízes? Szerintem minden egyben.”

Bellingham karrierjéről itt olvashattok bővebben!

Az Afrika-bajnok Szenegál elleni összecsapás is erről árulkodott: az első gólt a dortmundi asszisztja előzte meg, a második előtt pedig úgy szerzett labdát a saját tizenhatosa előtt, és indult el lerázva a rá támadó ellenfeleket, ahogyan csak a legnagyobbak képesek. „Nekünk csak engednünk kell, hogy játsszon” – mondta a nálánál 13 évvel idősebb Jordan Henderson, de hát valóban irtózatosan nagyot ment: ha csak az első félidőbeli számait vesszük, ő nyerte meg a mezőnyben a legtöbb párharcot (nyolcat), övé volt a legtöbb sikeres szerelés (három), 100 százalékos passzpontosságot jegyzett a támadóharmadban, de amúgy is, 24 átadásából 23 megtalálta a társat. A második félidőre meg ugye eldőlt a parti.

És ugye a korábbi klasszis középpályásoknál – Gerrardnál és Lampardnál elsősorban – épp azt lehetett érezni, nehezen bírják el a háromoroszlános dressz súlyos terhét. A felelősséggel járó nyomást, a média kritikáit. Bellinghamet szemmel láthatóan mindez cseppet sem zavarja. Szabad szellemben futballozik, amire kollégája, Declan Rice is bátran buzdítja: „Mindig azt mondom neki, a színpad a tiéd, mutasd meg, mit tudsz. Én ott leszek mögötted. Egy pillanatig se érezd azt, nem támadhatsz bátran, csak nyugodtan. Én ott leszek, és tartom a hátam. Amúgy is imádok vele futballozni, mert annyira energikus, bejátssza az egész pályát.”

Labdaérzékét és a futball iránti szenvedélyét volt amúgy kitől örökölnie: Bellingham édesapja, Mark nem csak köztiszteletnek örvendő rendőrtiszt volt Közép-Angliában (nemrégiben szerelt le), de legalább annyira elismert játékosa is a helyi amatőr ligáknak. Pályafutása végére több, mint 700 gólt termelt, a nem túl neves Stourbridge-ben (61 gól), valamint a Leamingtonban (47 gól) is ő tartja a klubrekordot az egy szezonban berámolt bajnoki gólok tekintetében. Idősebb gyermekét mindenesetre elvarázsolta: „Attól, hogy minden héten láttam focizni, hogy láttam az odaadását, a góljait, és átéltem a meccseket övező hangulatot, már kiskoromban végérvényesen beleszerettem a futballba” – emlékezett vissza gyerekkorára az angol válogatott üdvöskéje, aki tízévesen a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre válaszolva talán ezért is írta azt az iskolai emlékkönyvbe, hogy „angol válogatott futballista”. És nem pusztán angol válogatott futballista lett, hanem az egyik legjobb. S még az is lehet, hogy minden idők egyik legjobbjává válik.

„Szerintem azt sem merte volna megjósolni senki, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit fejlődik. Az elmúlt öt hónaban még egy szintet lépett” – jegyezte meg kapitánya, Gareth Southgate, és alighanem igaza van. Bellingham másik edzője, Edin Terzic mondta róla, nem látott még ennyire öreg 19 évest, de ha értjük a mögöttes tartalmat, ez ugyancsak erős szakmai bók.

„Hihetetlenül intelligens, a passzjátéka szintén különleges. Bejátssza a két tizenhatos közötti területet, elképesztő ütemérzékkel érkezik meg az ellenfél kapuja elé. Az a hozzáállás pedig, a győzelmi vágy, ami 19 évesen máris a sajátja, szintén nem normális” – dicsérte minden idők egyik legkiválóbb középpályása, Yaya Touré. És ha a többség röhögött is azon, hogy a Birmingham City 2020-ban visszavonultatta Dortmundba igazoló neveltje mezszámát, a döntésen immár senki sem mosolyog. Hát még mennyire érthető lesz, ha Jude Bellingham a Kylian Mbappéval felálló franciákkal szemben is hozza azt az ellenállhatatlan futballt, amivel máris ámulatba ejtette a futballvilágot.

Kiemelt kép: Getty Images