Káoszba fulladt az Egyesült Államokban rendezett Copa América, de mit jelent ez a 2026-os világbajnokságra vetítve?

A német rendezést is érte kritika az Európa-bajnokság kapcsán, ám közel sem annyi, mint ami az Egyesült Államok szervezőbizottságát és a dél-amerikai szövetséget, a CONMEBOL-t, ezek többsége ráadásul jogos és megalapozott volt. Mindez pedig azért furcsa, mert azt hihettük, hogy ha valamiben, akkor a sportesemények és tömegrendezvények lebonyolításában az amerikaiak óriási rutinnal rendelkeznek. S még ha ez így is van, úgy tűnik, a futball ilyen szempontból egészen más kihívás.

A Copa egészére jellemzőek voltak a különböző problémák. Sok kritika érte például a mérkőzések hangulatát, ugyanis bár néhány kiemelt találkozón szép nézőszámot regisztráltak, főleg a torna korai szakaszában az üres széksorok domináltak. Ennek a kritikusok szerint két oka volt: egyrészt a magas jegyárak, ami a szurkolók jelentős részének megfizethetetlenné tette az eseményt, másrészt pedig az NFL-stadionok használata, amelyek túl nagynak bizonyultak, így bennük a nézők kis túlzással elvesztek.

Szinte minden résztvevő csapat panaszkodott a pályák állapotára is. Itt megint csak azt emelte ki a legtöbb megszólaló, hogy a pályák azért voltak rendkívül sérülésveszélyesek, mert több helyszínt alapvetően nem futballmérkőzésekre használnak, a borítások egységesítésével pedig túl sokáig vártak a rendezők. Még az amerikai csapat középpályása, Weston McKennie is kijelentette, hogy ezeken a pályákon nehéz volt játszani, Lionel Scaloni argentin szövetségi kapitány pedig így fogalmazott ezzel kapcsolatban a Kanada elleni nyitómeccs után:

„Hét hónapja tudják, hogy itt fogunk játszani, mégis pár napja készült el a végső borítás. De ez nem mentség. Ez a pálya nem volt alkalmas a futballra, a körülményekkel nem tudtunk mit kezdeni.”

Mindennek tetejébe az egyik elődöntő és a döntő is kifejezetten botrányosan alakult. Előbbi kapcsán az egész világsajtót bejárták a képek, amelyeken az uruguayi játékosok kolumbiai szurkolókkal csapnak össze, csakhogy az kicsit később derült ki, hogy a labdarúgók a családjukat védték, akik valamilyen értelmezhetetlen okból épp az ellenfél szurkolóinak közelében ültek. Majd jött a finálé, ahol olyan szurkolók jutottak a stadionba, akiknek nem volt jegyük, miközben olyanok maradtak a falakon kívül, akiknek meg volt, ráadásul a bejutás közben több erőszakos konfliktus is kirobbant. Mindezek miatt több mint egy órás csúszással kezdődött a finálé, amelyet egy közel félórás félidei műsor is elnyújtott.

Az egészen biztos, hogy a most látott hibák nem férnek majd bele a vb-n, hiszen ott elképesztő médiafigyelem fókuszálódik majd a rendezésre, ráadásul a mérkőzések száma és a helyszínek közötti utazás is rendkívüli logisztikát igényel majd. Ha ezt számokban akarjuk kifejezni: a vb 104 mérkőzéséből 78-at rendeznek majd az Egyesült Államokban (a másik két rendező Kanada és Mexikó lesz), a mostani finálé botrányának otthont adó Hard Rock Stadium hét találkozót lát majd vendégül, a vb ideje alatt a jelenlegi becslések szerint nagyjából ötmillió szurkoló utazhat majd az országban. A hibák kijavítása tehát feltétlenül szükséges, nem véletlen, hogy az elmúlt napokban többen is nyilatkoztak a kialakult helyzettel kapcsolatban.

Mit mondanak az érintettek?

A szituációt tovább bonyolítja, hogy a hivatalos szervek a különböző nyilatkozatokban szinte kivétel nélkül egymásra mutogatnak és maszatolnak a felelősséggel kapcsolatban.

„Legyen mindenki előtt tiszta: elfogadhatatlan, ami történt, és soha nem fordulhat elő még egyszer”

– fogalmazott szűkszavú nyilatkozatában Danielle Levine Cava és James Reyes a szervezőbizottság és a helyi rendvédelmi szervek részéről, de azt is kiemelték, hogy a CONMEBOL felelősségéről is beszélni kell.

A BBC idézte Reyes egy másik nyilatkozatát is, amelyben azt emelte ki, hogy teljesen egyértelmű: a mostani események után felül kell vizsgálni a biztonsági protokollt a világbajnokság előtt.

„A rendvédelmi szerveknek elképesztően nehéz és kockázatos feladatot kellett megoldani. A következő időszakban a helyzet kiértékelésén és a protokollok felülvizsgálatán fogunk dolgozni, és folytatjuk a felkészülést a 2026-os világbajnokságra.”

A döntő előzményével kapcsolatban többen elmondták, hogy az egyik legkellemetlenebb eseménysor volt, amit valaha nagy világversenyen láttak.

„Nemcsak kellemetlen, hanem egyenesen abszurd volt. Annyi a szerencsénk, hogy van még két évünk javítani a hibákon, de ennyi az összes pozitívum, amit el tudunk mondani. Olyan ország vagyunk, amely hihetetlen nagy rutinnal rendelkezik világversenyek rendezése terén, biztos vagyok abban, hogy ha ezt a rutint megfelelően fordítjuk a saját javunkra, a világbajnokság óriási sikert arat majd”

– összegezte véleményét Anjali Bal sportmarketing-szakértő.

Érdekes vita zajlott az amerikai Copa-rendezéssel kapcsolatban az ESPN stúdiójában is. Herculez Gomez korábbi válogatott játékos például rendkívül csalódottan nyilatkozott:

„Szerintem nyugodtan nevezhetjük kudarcnak ezt a rendezést. Egy Copa önmagában is nagy dolog, pláne a vb előtt, a szervezők pedig nem tudtak megfelelni az elvárásoknak. Számomra az a legijesztőbb, hogy sokan mintha nem értenék meg, hogy ez a sportág mit jelent más országoknak, és bizony olyan szélsőséges indulatok táptalaja is tud lenni, amilyeneket a torna végjátékban láthattunk.”

Shaka Hislop korábbi Trinidad és Tobagó-i válogatott labdarúgó pedig a korábban említett felelősséghárítást emelte ki:

„Pár nappal ezelőtt még azt mondtam volna, hogy mindent összevetve sikeres tornát zártunk. De a lezárás engem is elgondolkodtatott. A legjobban az fáj, hogy mindenki egymásra mutogat, egy ember sincs, aki kiáll, s azt mondja: igen, elrontottuk, ezeken a dolgokon kell javítani. Akkor lehetne hinni a jobb folytatásban, így viszont nehezen.”

A fenti vélemények nagyjából megegyeznek az amerikai médiában olvasható és hallható kommentárokkal. Senki sem tagadja, hogy a Copa rendezésének voltak vállalhatatlan mélypontjai, de a legtöbben abban bíznak, hogy a klasszikus színházi mondást idézve, ha a főpróba nem sikerül jól, akkor az előadás remek lesz. Nekünk annyi maradt, hogy reménykedjünk ebben. 

Kiemelt fotó: Getty Images