Káoszból fieszta Diósgyőrben! A középpályás állt be a kapusedzőt váltó ifi helyére, és egyből tizenegyest védett

1998 nyarát írtuk, az élvonalbeli klubok az utolsó fordulóra készültek, az Újpest FC bajnoki címe ekkor már biztos volt, és bár az alsóházban még nagy volt a tülekedés a kiesés elkerüléséért, illetve az osztályozós helyezések megszerzéséért vagy éppen elhagyásáért, a legtöbb csapat számára nem volt igazi tétje a záró fordulónak. A Diósgyőr egy nehéz szezon végén ekkorra már biztosította a részvételét a következő évi kiírásban, és azt a Videotont fogadta, amely öldöklő harcra készült az MTK otthonába látogató Békéscsabával az élvonalbeli tagság meghosszabbításáért.

A Tornyi Barnabás vezette piros-fehérek különös kényszerhelyzetben találták magukat, hiszen egyik felnőtt kapusukra sem számíthattak. Rácz Róbert ekkor már hetek, hónapok óta harcképtelen volt, – a tragikusan fiatalon elhunyt – Julius Nota (vagy ahogy arrafelé hívták, Gyuszi) pedig az előző fordulóban, Békéscsabán szedett össze olyan sérülést, ami miatt nem szerepelhetett a székesfehérváriak ellen. Adta magát, hogy az utánpótlásból hozzanak fel egy kapuvédőt, akadt egy is jó kiállású, ügyesnek tartott fiú, de Tornyi nem érezte elég megbízható megoldásnak a szerepeltetését, ezért váratlan lépésre szánta el magát: a heti edzéseken addig győzködte kapusedzőjét, Veréb Györgyöt, míg az akkor már 49 éves szakember igent mondott és a gólvonalra állt.

A tapasztalt sportember számára persze nem volt idegen a helyzet és még az élvonalbeli szereplés miatt sem jött zavarba, hiszen 1968 és 1988 között, tehát a játékos-pályafutása egészében a Diósgyőr szolgálatában állt, és ezalatt több száz mérkőzésen játszott, természetesen az NB I-ben is. Túlzás nélkül a klub legendája, aki tevékeny részese volt az 1977-es és 1980-as MNK-győztes „Aranycsapatnak”, amellyel 1979-ben bajnoki bronzérmet is szerzett. Máig ez a miskolci együttes legsikeresebb korszaka, Veréb pedig még az olimpiai válogatottban is pályára léphetett ekkoriban. Egy alkalommal pedig az is előfordult, 1981-ben egy újpesti 1–1 során, hogy a Nemzeti Sport 10-es osztályzattal jutalmazta a kiváló teljesítményét. Ez akkoriban, főleg vidékiként és kapusként nehezen kivívható és szinte párját ritkító elismerésnek számított.

Veréb 1979-ben az olimpiai válogatott kapusaként is pályára léphetett (Forrás: dvtk.eu)

Ám arra valószínűleg ő sem gondolt, hogy 49 évesen, tíz évvel a hivatalos visszavonulása után újra éles meccsen lesz kezdő az NB I-ben, márpedig így történt. Noha egy évvel korábban két percet kapott az Eger ellen az NB I/B-ben, az inkább szórakozás volt, de ezúttal tényleg utolsó mentsvár volt a szó minden értelmében. Nem indult jól számára a találkozó, az első negyedóra végén gólt kapott a vendégcsapat kvázi első valamire való támadásából (a találatot az a Valdas Urbonas szerezte, aki később hazája, Litvánia szövetségi kapitányaként is dolgozott) és ekkor felsejlett egy nagyobb arányú vereség lehetősége is. Azonban az idő előrehaladtával a csapattársai összeszedték magukat a mezőnyben és már a szünetig megfordították az eredményt a közben emberhátrányba kerülő piros-kékekkel szemben – Domokos Béla kétszer, Kulcsár Sándor egyszer volt eredményes. A fordulás után Kiser László adta meg a kegyelemdöfést egy szép góllal és 4–1-nél nagyjából mindenki elkönyvelte, hogy a mérkőzés érdemi része véget ért, legalábbis a kimenetel már nem lehet kérdéses.

Talán Tornyi mester is túlzottan megnyugodott, ezért végül lehetőséget adott a kispadon ücsörgő, egész héten remekül dolgozó 17 éves Dávid Gábornak, és a 68. percben ő váltotta a több nagy bravúrt is bemutató Veréb kapust, aki hatezer néző üdvrivalgása és őszinte hálája közepette hagyta el a játékteret. A 82. percben aztán egy hanyagul és rosszul hazafejelt labdával a vidis Róth Ferenc tört kapura, a hatalmas lendülettel érkező Dávid pedig elkaszálta a tizenhatoson kívül. Cserna László játékvezető piros lapot jogosan adott, tizenegyest viszont jogtalanul ítélt, ám mivel cserelehetősége már nem volt a miskolciaknak, ismét improvizálniuk kellett kapusposzton. Ezúttal a negyedik gólt jegyző közönségkedvenc, Kiser vette magára Dávid – szinte még át sem izzadt – mezét, és bravúros vetődéssel hárította a sértett által elvégzett büntetőt. A lelátó szinte felrobbant, hiszen nem mindennapi bravúrnak lehetett szemtanúja. A középpályásból lett kapusnak a hajrában még egyszer szerencséje volt, amikor Dvéri Zsolt ziccerben a kapufát találta el, de ahogyan a közkeletű futballbölcselet is tartja: a kapufa a kapus legjobb barátja.

Kiser László diadalmasan a levegőbe csapott: hárította Róth büntetőjét (Forrás: youtube.com)

A Videoton is szerencsével járt végül, mert a Békéscsaba megsemmisítő, 5–0-s vereséget szenvedett az MTK otthonában, így jogosult maradt arra, hogy osztályozót játsszon. Csongrádi Ferenc tanítványai végül a MATÁV SC Sopron elleni kettős győzelemmel megragadtak az NB I-ben, azonban egy évvel később már nem volt osztályozó és mindmáig utoljára kiestek a legmagasabb honi osztály mezőnyéből, de az már egy másik történet...

Az aznapi főszereplők közül Veréb György még további hosszú évtizedekig állt szeretett klubja szolgálatában asszisztensedzőként, kapusedzőként és tanácsadóként, szülőfaluja, Méra, valamint Miskolc díszpolgára is lett. Kiser László megfordult Győrben, majd visszatért Miskolcra, ahol játékos-pályafutása befejezését követően több korosztály mellett utánpótlásedző volt, de az NB I-es csapat kispadjára is leülhetett Vitelki Zoltán segítőjeként. Dávid Gábornak nem jutott több élvonalbeli mérkőzés.

Az azonban biztos, hogy a felsoroltak egyike sem felejti el 1998. június 6.-át.

Kiemelt fotó: amigeleken.hu