Káprázatos, szabálytalan gól kellett ahhoz, hogy összejöjjön az álomdöntő az Eb-n

Évek óta nincs világverseny svéd–francia elődöntő nélkül, az idei németországi Európa-bajnokságon pedig éppúgy őrületbe csapott át a csata, mint két éve Budapesten. A drámai hasonlóságért is érdemes felidézni az akkori végjátékot, amelybe Svédország Andreas Palicka egyedülálló mutatványaként már szinte győztesként ment bele.

Amikor pedig extázisban kivédte egy perccel a vége előtt Ludovic Fabregas ziccerét és kétgólos előnynél átkerült a labda a csapatához, elképzelhetetlen volt, hogy innen egyenlítsen az ellenfél.

De messze volt még a vége, az északi mezőnyjátékosok alighanem győztesnek képzelték már magukat, Palickának pedig az utolsó másodpercekben még egy Fabregas-ziccert meg kellett fognia ahhoz, hogy döntőt játszhassanak. (Amelyet aztán végül meg is nyertek a spanyolok ellen, időn túli hétméteressel.)

Címvédőként vághattak neki a mostani Eb-nek, és azon belül a franciák elleni újabb elődöntőnek, de az első félidőben esély sem látszott a sikerre, hatgólos hátrányba kerültek. Kilenc perc alatt ledolgozták a fordulás után, majd jött az újabb Palicka-parádé, amelynek csúcspontján, Hugo Descat büntetőjénél a kipattanó miatt kétszer kellett kirúgnia a labdát a jobb felső sarokból.

Mégsem ő lett a fő akrobata ezen a péntek délutánon. Az utolsó fél percben megint elképzelhetetlennek látszott a francia egyenlítés, tizenöt másodperccel a vége előtt, egygólos vezetésüknél a skandinávok úgy kérhettek időt, hogy még passzív játékot sem jeleztek a játékvezetők.

Csakhogy Jim Gottfridssontól, az egész sportág egyik legnagyobb alakjától lépéshiba miatt váratlanul elvették a labdát, a franciák pedig a lefújásig eljutottak vele a svéd kapu viszonylagos közelségébe. Még így is több mint tíz méter választotta el őket Palicka kapujától az időn túli szabaddobásnál; de ekkor jött az a mozdulat, amelyről azóta folyamatosan beszél a kézilabdavilág.

Már szabad szemmel is érzékelhető volt, hogy Elohim Prandi támaszkodó lába elhagyja a talajt, vagyis bármilyen fantasztikus gólt láttunk, érvényteleníteni kellett volna. De a videózásig sem jutottak a bírók, a lefagyott svédeket pedig a hosszabbításban állva hagyták a franciák (34–30).

Nem először maradt el a helyi visszanézés az Eb-n akkor, amikor nagyon is indokolt lett volna: korábban a portugálok például nyolc emberrel szereztek gólt a dánok ellen, de ennek sem lett végül semmilyen következménye.

Prandi szabálytalan szabaddobása viszont egyelőre felbecsülhetetlen károkat jelent a svéd kézilabdázás számára, érthetően. Túl azon, hogy megfosztotta a válogatottat az aranymeccstől és a címvédés lehetőségétől, az elődöntő elveszítésével az olimpiai kvótáért is tovább kell küzdeni Palicka együttesének.

Mivel a késő esti elődöntőben a dánok a második félidőben egyértelműen a németek fölé kerekedtek (29–26), két olyan együttes küzdhet vasárnap a fináléban, amely – házigazdaként, illetve világbajnokként – már tagja a párizsi játékok mezőnyének. A svédek így már a döntő elérésével megszerezték volna a legjobb, még nem kvótás csapatnak járó helyet az Eb-n, e helyett vasárnap újra meg kell küzdeniük érte a németek elleni bronzmeccsen. (A vesztesnek marad az olimpiai selejtező.)

Vasárnap este pedig jöhet az újabb álomdöntő a háromszoros vb-címvédő dánok és az elmúlt négy olimpián finálét játszó franciák között. A legutóbbi világbajnoki döntőben a dánok, a legutóbbi olimpia döntőjében a franciák bizonyultak jobbnak.

Kiemelt fotó: Le Parisien