Katarzis nélkül – Dare to Rise: Last shot (filmajánló)

A Last shot címét olvasva rögtön egyértelmű, hogy ki lesz a film főszereplője. Mikkel Hansen egyetlen dobásra volt attól, hogy megnyerje azt a trófeát, ami még hiányzott a gyűjteményéből. Egyetlen lövés, pontosabban néhány centiméter, hiszen a kapufán csattant a labda az Aalborg Barcelona elleni BL-döntőjének utolsó másodperceiben. Ennyi választotta el a sportág egyik legnagyobb klasszisát egy utolsó nagy győzelemtől, és a film alkotóit attól, hogy egy katartikus pillanatait örökíthessenek meg.

Érdemes lenne megkérdezni őket, hogy vajon a munka elkezdésekor nem ez volt-e az alapvető koncepció? Bármi is az igazság, az biztos, hogy ez a katarzis nélküliség nagyon jót tesz a filmnek, hiszen így a történetnek több főszereplője is lesz, és az alkotók mind a négy Final Fourba jutott csapattal – azaz a Magdeburggal, a Barcelonával, az Aalborggal és a Kiellel – hasonló terjedelemben tudnak foglalkozni.

Ember a siker mögött

Az első főszereplőnk Luís Frade, a Barcelona portugál beállója, akinek a játéka az előző szezon egyik üde színfoltja volt. Ahogy az a filmben is elhangzik, tavaly szeptemberben a Barca esetében az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a Veszprémbe szerződött Ludovic Fabregas által hagyott űrt ki tudja majd betölteni. Frade már a Sportingban is tehetséges játékosnak tűnt, de azt talán senki sem gondolta, hogy képes lesz – a spanyol rendszerben kulcsfontosságú – poszton hátára venni a BL-győztest.

Fradéval kapcsolatban el is hangzanak ezek a kételyek a filmben, ő azonban mosolyogva válaszol a kérdésekre. Csapattársai pont ezt emelik ki, elmondásaik szerint egy nagyon jó kedélyű, megbízható kézilabdázóról van szó, aki lelki egyensúly tekintetében is példa lehet sokaknak.

Kudarcokból felállva

Ebben a filmben két főszereplő története sok hasonlóságot mutat. Gísli Kristjánsson az elmúlt években számtalan sérüléssel küzdött, ahogy felépült egyből, rögtön jött a következő probléma. A játékos és legszűkebb környezete őszintén beszél arról, hogy nagyon sok olyan pillanat volt ebben az időszakban, amikor az is komoly veszélybe került, hogy egyáltalán tudja-e folytatni a kézilabdát. A Magdeburg az izlandi irányító vezetésével azzal a céllal érkezett kölni Final Fourba, hogy véghez vigye a férfi kézilabdában ritka fegyvertényt a címvédéssel, ám az Aalborg ellen elképesztő csatában elbukta az elődöntőt (26–28). Ám annak örülhettek a szurkolók, hogy Kristjánsson újra jó formában van, magabiztosnak érzi magát.

Rengeteg nehéz pillanatot élt meg a Kiel edzője, Filip Jícha is, akinek az állása az elmúlt szezon során többször veszélybe került, a szurkolók között csökkent a népszerűsége a korábbi klublegendának. Jícha szerint ebben semmi meglepő nincs, az edzői sors egyik legfontosabb velejárója, hogy mindig csak az eredmények alapján ítélik meg, így az aktuális hangulat nagyon gyorsan tud változni. A német drukkerek reménykedtek abban, hogy szépen zárhatja az idényt a Kiel, és bár ez a bronzéremmel meg is történt (32–28 a Magdeburg ellen), a Barcelona ellen súlytalanok voltak az elődöntőben (18–30).

Az utolsó siker kapujában

Az Aalborg szezonja is igazi tündérmese volt. Bár nehezen indult a dánok gépezete – a szezon elején kikaptak többek között Szegeden –, végül a Veszprém ellen a saját szempontjukból katartikus negyeddöntős párharccal biztosították a helyüket a legjobb négy között.

És egyértelmű, hogy nagyon meg akarták nyerni a sorozatot, ráadásul abból sem csináltak titkot, hogy elsősorban Mikkel Hansen miatt. A döntő után az öltözőben a távozó vezetőedző, Stefan Madsen szinte elnézést kér a klasszistól, hogy együtt nem tudták véghezvinni a nagy célt. Ezzel együtt a film végén Hansen a következő fejezet felé is kacsintgat, hiszen az utolsó pillanatokban a fenomént a gyerekei között látjuk, ahogy arról beszél, hogy bár 20 évig a kézilabdáról szólt az élete, élvezi, hogy most másra is jut majd ideje.

A Dare to Rise megjelenése és mostani erős epizódja azért is örömteli, mert a kézilabda komoly lemaradásban van a marketing, az eladhatóság terén. Ahhoz pedig, hogy ez megváltozzon, nagy szükség van az ilyen produkciókra, amelyek képesek más nézőpontból, más helyzetekben bemutatni a hétről hétre látott klasszisokat.

Kiemelt kép: EHF