Kazincbarcika: nagy bedobások, és más semmi
Nyílt játékból és pontrúgásból is a legsebezhetőbb csapat a másodosztályból az élvonalba jutott Kazincbarcika. Csak a legpasszívabban védekező ellenfelekkel szemben van esélye pontszerzésre, a legeredményesebb játékosa négy gólt szerzett eddig az idényben. Kuttor Attilának csodát kellene tennie, de nincsenek meg az ehhez szükséges játékosai.
A története során először az élvonalba jutó Kazincbarcika a 2025–2026-os szezon előtt több első osztályú csapattól (Újpest, Paks, MTK, Diósgyőr) is igazolt játékost. Ám szembetűnő volt, hogy egyikük sem tartozik a magas besorolású, rutinos vezér vagy a kifejezetten ígéretes fiatal játékos kategóriájába. A klub anyagi okból nem engedheti meg magának, hogy ilyen típusú futballistákat igazoljon. Emiatt már az idény előtt sejthető volt, hogy a csapat biztosan a kiesés ellen küzd majd, és ez így is történt.
Tavaly szeptemberig a Kazincbarcika a Pakstól, az FTC-től és a ZTE-től is nagyobb arányú vereséget szenvedett, utána viszont némileg rendezte a sorait, és senkitől sem kapott ki kétgólosnál nagyobb különbséggel. Időnként sikerül megvernie egy-egy gyengébb középcsapatot, ám ez a maximum, ami tőle telik.
Látványos, hogy a borsodi klub szinte kizárólag a legpasszívabban védekező csapatok (MTK, Újpest) ellen képes potens támadójátékra. Az MTK-t mindkét eddigi mérkőzésen megverte, a két meccsen hat gólt lőtt, vagyis góljainak csaknem 30 százalékát a kék-fehérek ellen szerezte. Az Újpestet hazai pályán győzte le, önmagához mérten sok, magasan szerzett labdával.
A csapat egyik nagy reménye maga a vezetőedző, Kuttor Attila, akinek kiforrott gondolatai vannak a futballról, amivel Mezőkövesden például sikeres volt, csakúgy, mint a Vasasnál: vele jutott fel utoljára az élvonalba a piros-kék csapat. A siker mércéje Mezőkövesden egy ideig a kiesés elkerülése volt, később már a kupadöntőbe jutás, a kazincbarcikainál sokkal erősebb játékoskerettel, válogatott kerettagokkal.
Most a keret egy része olyan játékosokból áll, akiknek NB I-es tapasztalatuk sincs. A Transfermarkt szerint a középső védő, Sodiq Rasheed a legértékesebb labdarúgó a Kazincbarcikában – 400 000 euróra becsült összeggel.
Csak a nagy bedobásokban hihetnek
Kuttor kiegyezett azzal, hogy komoly képességek híján csapata átadja a labdát az ellenfélnek, és az élvonalbeli csapatok közül a legkevésbé képes kontrollálni a játékot. Sem a labda elleni játékot nézve, sem a védekezésből támadásba történő átmenetben nincs komoly átütőerő a Barcikában.
Ennek híján maradnak a pontrúgások – szögletből, szabadrúgásból és büntetőből is lő gólokat a csapat. A nagy bedobást is próbálja aktívan használni Kuttor: csak a Kisvárda és a Puskás Akadémia hajította be többször a tizenhatoson belülre a labdát az NB I-ben. Ám nyílt játékból és pontrúgásból is a liga legimpotensebb csapata a Kazincbarcika.
Mérkőzésenként 0,75 várható pontot (xPts) összesít – ez 33 fordulóra vetítve alig 25 pont, amivel képtelenség bennmaradni.
A 22. forduló után 14 pontja van a csapatnak, a hátralévő 11 forduló alatt 24-25 pontot kellene gyűjtenie a biztos bennmaradáshoz. Az eddigiek alapján ezt hívják lehetetlen küldetésnek.
Labdával igen passzív a Kazincbarcika, meccsenként alig 120-at passzol az ellenfél térfelén, átlagosan háromszor találja el a kaput. Ez a fele annak, amennyiszer a sokat lövő Paks és az FTC próbálkozik, a ligában a legkevesebb. Mivel ritkán tudják magabiztosan kihozni a labdát a saját térfelükről, többnyire direkt játékkal, kiugratásokkal próbálkoznak – jórészt sikertelenül. A legkevesebb gólt a Barcika szerezte az elsőosztályban.
A kapu előtt a skót másodosztályból igazolt Meshack Ubochiomában bízhat leginkább a csapat: négyszer volt eredményes, az MTK elleni hazai mérkőzésen büntetőt harcolt ki és gólt fejelt. Könyves Norbert után övé a legtöbb kaput eltaláló lövés. Kártik Bálintnak nagy szerepe van a pontrúgásoknál, ő támadó szellemű középpályás, kulcspasszok is várhatóak tőle, három-három gólja és gólpassza van a szezonban. Ő Kuttor leguniverzálisabb játékosa támadásban, annak ellenére, hogy az idei szezonig nem lépett pályára az első osztályban.
A húzóemberek közül viszont többen is játszottak korábban a legjobbak között: Könyvesnek több mint 300, az ukrán Mihajlo Meszhinek 121 élvonalbeli meccse van – ezek egy részét még Mezőkövesden gyűjtötte, Kuttor irányításával. (Meszhi Berecz Zsomborhoz és Baranyai Nimródhoz hasonlóan már Mezőkövesden is volt Kuttor játékosa.) Meshack közel 100-szor, a Liverpool FC utánpótlásában is szerepelt Polgár Kristófnak pedig több mint 100-szor pályára lépett az NB I-ben. Martin Slogarnak horvát és szlovén első osztályú meccsei vannak, a belső védő Rasheednak északmacedón élvonalbeli tapasztalata van. Sós Bencének is sok NB I-es meccse van, de ő nem teljesített kiemelkedően, a Topolya visszahívta a kölcsönjátékból, majd ingyen átadta a másodosztályú Tiszakécskének.
Életkora alapján az Újpestről kölcsönvett Baranyaiban (22 éves), a szintén újpesti Juhász Istvánban (20) és a Puskás Akadémia kölcsönjátékosában, Major Marcellben (20 éves) lehetne potenciál, de nem egy ilyen szezon után.
Kiszolgáltatott kapusok
A csapatszintű védekezéssel vannak komoly problémái a csapatnak, ezzel összefügg a kapusai gyenge teljesítménye.
Gyollai Dániel éveken át Angliában védett alacsonyabb osztályokban, az északír első osztályból tért haza tavaly nyáron. Magasan az ő kapujára megy a legtöbb lövés (120) a ligában, ezért hiába az övé a legtöbb védés, sokszor kiszolgáltatott helyzetben néz szembe a támadókkal.
Nyílt játékból a Kazincbarcika a legsebezhetőbb csapat, a pontrúgásoknál pedig csak a Puskás Akadémia teljesít nála gyengébben.
Meccsenként 2,64-os xG-t összesítenek átlagosan ellene az ellenfelek, ami a legrosszabb vonatkozó adat a ligában. A Kazincbarcika 22 meccsből egyet tudott gól nélkül lehozni. Ahogy Gyollai, úgy Juhász is több gólt kapott, mint amennyit a veszélyes minőségű lövések ígértek, a megelőzött gólok számát nézve mindketten mínuszban vannak. Az ő teljesítményük természetesen közös halmazt képez a gyenge csapatvédekezéssel.
Fontos részlet, hogy a Kazincbarcika stadionja nem felel meg az első osztályú elvárásoknak, ezért eddig Mezőkövesden és Diósgyőrben játszotta a hazai mérkőzéseit, ami nagy hátrány.
Mivel egyetlen játékelemben sem közelíti a középmezőny szintjét, és nem igazolt komolyabb játékosokat a téli szünetben – a Csíkszeredáról érkező, 34 éves Ferenczi János és az Írországból igazolt Kacper Radkowski nem azok –, nehéz elképzelni, hogy a Kazincbarcika bennmaradjon az élvonalban. Ezt igazolja a közvetlen ellenfélnek számító Nyíregyháza elleni 4–0-s vereség a legutóbbi fordulóban.
Kuttor beszédes nyilatkozatot adott a mérkőzés után az M4Sportnak: „Sajnos nem tudok mást mondani, kivégezzük saját magunkat, mindig van, valaki, aki idézőjelben kivégzi a csapatot, ez érvényes hátul is és egy kicsit elől is.”
Az edző arra gondolt, hogy ugyan a csapat nagy része önmagához képest a legjobb teljesítményt nyújtja, de néhányan folyamatosan hibáznak, és ez megteszi a hatását. Összefoglalva: a teljes keretet nézve egyelőre nem látszik, hogy Kazincbarcikán rendelkezésre áll az a játékosanyag, amivel reális esély van az bennmaradásra.
Borítókép: Kolorcity Kazincbarcika Sport Club Facebook
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
Szerző
