Keménygumi-védelem Pireuszban

A bajnok és kupacímvédő csapatot 2018 nyara óta irányító portugál tréner, Pedro Martins számára rögtön érkezésekor komoly feladatot jelentett az Olympiacos védelmének összerakása: a 2017–2018-as idényben rendszeresen szerepelt hét védőből négyen távoztak. Maradt az egy évvel korábban érkezett szenegáli Pape Cissé, a marokkói-norvég Omar Elabdellaoui, és a Brazíliából honosított Leonardo Kutris, azonban mára ez a trió is elhagyta az egyesületet.

Pedro Martinsnak viszont nem kellett kétségbe esnie, hiszen visszatért a klubhoz olaszországi légióskodásából Vasilis Torosidis, az év tavaszára Veronába kikölcsönzött szerb Jagos Vukovics, és a holland Willem II-nél szintén kölcsönben szerepelt, ott alapemberré vált fiatal görög tehetség, Kostas Tsimikas. Mellettük két új igazolás is csatlakozott a védők sorához, a Tunézia válogatottjával a 2018-as világbajnokságon szerepelt Yassine Meriah az Olympiacosnál kezdte meg azóta is tartó légióskarrierjét, a portugál kapcsolatot felhasználva pedig megérkezett kölcsönbe a Wolverhampton Wandererstől a Championshipben akkoriban bajnoki címet szerzett gárda magas, kemény bekkje, Roderick Miranda.

Mind a nyolcuk munkájára szükség volt a szezonban a háromfrontos küzdelemben, a hazai bajnokság és kupa mellett az együttes az Európa-ligában is kitett magáért, továbbjutva az egyenes kieséses szakaszba, közben kiütve a sorozatból Rino Gattuso AC Milanját! A pályán abszolút stabilnak tetszett hátsó alakzatból aztán ketten még a 2019–2020-as szezon kezdete előtt, ketten pedig az idény felénél, télen távoztak, a szakmai stábnak tehát ismét új védők után kellett néznie...

Így érkezett Korzikáról, az akkoriban a francia másodosztályból kizuhant Gazélec Ajacciótól a szenegáli Ousseynou Ba, Pedro Martins remek portugál kapcsolatait kihasználva a lisszaboni Sportingnál nevelkedett, zöld-foki-szigeteki származású Rúben Semedo, és a Sportingtól átigazolt, de a Benficánál nevelkedett Bruno Gaspar, aki Angola válogatottjával megmutatta magát a 2019-es Afrikai Nemzetek Kupáján, mielőtt Görögországba költözött volna. A klubnál folyó munka minőségére mindenesetre jellemző, hogy 2020 őszére Ba és Semedo is eljutott arra a szintre, hogy debütálhatott hazája felnőtt válogatottjában.

Persze ez egy olyan klubnál, amely régóta jeleskedik topligás védők kinevelésében, el is várható! Említhetjük például a tíz éven át Németországban légióskodott Kyrgiakos Papadopulost, a hetedik éve Olaszországban szereplő Kostas Manolast, az ötödik esztendeje a spanyol élvonalban remeklő Dimitrios Siovast, a klubhoz tavaly nyáron öt angol Premier League-idény lejátszása után visszatért José Holebas, a fent már méltatott, korábban az olasz Serie A-ban vitézkedett Torosidist, és persze Tsimikast, akinek a játékjogáért tavaly nyáron 13 millió eurót fizetett ki a Liverpool FC.

A kérdés mindig ugyanaz: ki fog védekezni?

A Tsimikasért beérkezett angol ajánlatot persze nem lehetett visszautasítani, Pedro Martins viszont így ugyanazt a szinte már szokásos érzést, állapotot élte meg, amit az előző két nyáron is: három épkézláb védője maradt (Cissé, Ba, és Semedo), akik mellé, köré ismét új arcokat kellett előhúzni a kalapból, ezúttal egy világjárvány, és az ahhoz kapcsoló pénzügyi nehézségek közepette. Torosidis szeptemberben ünnepélyesen visszavonult, a nála is idősebb, már 36 esztendős, a 2010-es világbajnokságon és a 2012-es Európa-bajnokságon vitézkedett Avraam Papadopuosz hiba lett volna alapozni, mint ahogy a vele egyidős Holebas amúgy örömteli visszatérése is legfeljebb átmeneti megoldást kínált a létszám- és minőségbeli kihívásokra. Az egyesület szorult helyzetében két sötét lóra tett: közülük a német-tunéziai bekk, Mohamed Dräger nem vált be, az egész ősz folyamán mindössze egy mérkőzést játszott végig; tökéletesen használhatónak bizonyult viszont a 35 évesen szélső védőnek már enyhén túlkoros brazil Rafinha, aki négy hónap alatt 22 meccsen segítette a csapatot, igen hatékonyan.

Január végén ennek ellenére az Olympiacos közös megegyezéssel szerződést bontott a veterán brazillal – azzal a kikötéssel, hogy érdemei elismeréséül a bajnoki aranyéremből azért küldenek majd neki egyet postán… –, sikerült ugyanis három megfelelő új igazolással megnyugtatóan rendezni a védőkérdést. A jobb szélre ingyen érkezett a 29 éves, martinique-i származású francia jobbhátvéd, Kenny Lala az RC Strasbourgból, 140 Ligue 1-bajnoki összes rutinjával a lábaiban. A bal oldalra ismét a portugál kapcsolat szállított megoldást a 23 éves balhátvéd, Oleg Reabciuk személyében, aki moldáv emigráns szülők gyermekeként négyéves kora óta Portugáliában élt: a Sporting, majd az FC Porto utánpótlásában nevelkedett, nemrég viszont elnyerte Moldovában a 2020-as Év Futballistája címet, nagy fölénnyel megelőzve a korábbi ötszörös nyertes Alexandru Epureanut. A moldáv válogatott srácot, akinek felnőtt fejjel kellett úgy-ahogy megtanulnia szülőhazája nyelvét, ugyanaz az ügynökség képviseli, mint szintén ragyogó tehetségű kortársai közül Edmond Tapsobát (Bayer Leverkusen), és Caio Henriquét (AS Monaco).  A középhátvéd posztjára pedig nem más, mint a nagy Sokratis Papastathopoulos jelentkezett be, aki január végén ingyen igazolt át az Arsenaltól Pireuszba.

Indul a tavaszi menetelés!

Nézzük röviden a számokat: az Olympiacos eddigi 24 bajnokijából mindössze egyet vesztett el - Bölöni László Panathinaikos ellen -, és mindössze 12 gólt kaptak, így +46-os gólkülönbséggel magasan vezetik a bajnokságot. A Görög Kupában a csapat címvédőként természetesen bejutott a legjobb négy közé, az idei sorozatban négy meccsen mindössze két gólt kaptak. A Bajnokok Ligája őszi csoportkörében hat meccsen összesen tíz gólt szedett be José Sá kapus, de mindjárt máshogy nézhetünk a remek portugál hálóőr mérlegére, ha hozzátesszük, hogy hazai pályán mindössze hármat.

Ezen a ponton nem mehetünk el a friss hírek mellett, melyek szerint Bölöni ellen a napokban éppen fellázadtak saját játékosai, mondván, a március 11-én 68. születésnapját ünneplő mester nem elég laza és modern – a legenyhébb kifejezéssel élve is furcsa ez annak fényében, hogy egyedül az ő csapata volt képes legyőzni ebben a bajnoki idényben a helyi mezőnyből magasan kiemelkedő Olympiacost...

Újra és újra szembe jön az Arsenal

A PSV Eindhoven elleni februári EL-párharcban Ba mellett már a három új szerzemény, Lala, Papastathopoulos és Reabciuk alkották a védősort. A bámulatos gólérzékenységgel megáldott Eran Zahavit ugyan nem tudták tartani, de a rutinos izraeli gólvágó hiába lőtt két meccsen négyet, 5-4-es összesítéssel így is a görögök jutottak be az Európa Liga legjobb 16 csapata közé, ahol most hogy, hogy nem, ismét az Arsenal vár rájuk. Az Ágyúsokkal való rivalizálásról lassan külön futballtörténeti fejezet íródik: 2009, 2011, 2012, valamint 2015 őszén a Bajnokok  Ligája csoportkörében került össze a két együttes – megjegyezzük, a klubot 2010-től 2015-ig szolgált Megyeri Balázs ezalatt két Arsenal elleni győzelemnek is aktív részese volt a kapuban. Tavaly ilyenkor a az EL-ben csapott össze a két klub, az Olympiacos 2-2-es összesítéssel, idegenben lőtt gólokkal ment tovább, ám az akkori, igen hatékonynak bizonyult görög védelemből egy év elteltével már csak Ba maradt hírmondónak...

Izgalmas taktikai kérdés, milyen formációt választ Pedro Martins az Arteta-alakulat ellen? Ősszel ugyanis megfigyelhettük, hogy a jóval erősebb Manchester City-vel szemben a portugál mester kivételt tett, és az örök négyes védőfal helyett Guardioláékat ötfős sorral igyekezett megfogni, középen Semedo és Ba mellett azzal a Cissével, aki az elmúlt hetekben már az AS Saint-Étienne kirobbanthatatlan alapembere lett. A végül görög szempontból 0-1-re végződött, City elleni mérkőzésről Liam Murphy cikke szolgál részletes és mély taktikai elemzéssel, amely az ilyen jellegű írásokért rajongók számára megkerülhetetlen Football Bloody Hell oldalon jelent meg.

A két csapat közelmúltbeli tíz mérkőzése mindenesetre szoros, és a továbbjutás szempontjából valóban kétesélyes párharcot ígér: öt angol és öt görög győzelem, 13 Olympiacos- és 16 Arsenal-gól. Papastathopoulosnak viszont egészen különös érzés lehet majd az Arsenal ellen pályára lépnie, amire utoljára 2014 őszén a Bajnokok Ligájában volt példa: Sokratis akkor a Borussia Dortmund mezében a gyepen küzdött Arteta ellen, aki aztán menedzserré előlépve egy éven át mellőzte, majd ingyen elengedte őt a csapatától – kell-e ennél erősebb motiváció a bizonyításra?!

Képek forrása: BeSoccer, Twitter, The Liverpool Offside