Kent Nielsen és a Silkeborg IF tündérmeséje

Az 1917-ben alapított Silkeborg IF hosszú, szövevényes úton jutott el a dán első osztályig, erre a megalapítás után hetven évet kellett várniuk a szurkolóinak. A klub fennállásának első éveiben, évtizedeiben a különböző jütlandi ligákban játszottak a Vörösök, s egészen 1982-ig amatőr egyesületként működtek. Ezt követően már sokkal közelebb kerültek ahhoz, hogy az élvonalbeli szereplést megcélozzák, és 1987-ben össze is jött a feljutás. Mindössze hét évvel később, az 1993-94-es szezonban a klub bajnoki címet szerzett. A következő idényben egy bronz-, majd 1998-ban egy ezüstérem, három évvel később pedig egy újabb harmadik hely, mellé pedig egy kupagyőzelem is dukált. A klub fénykora volt ez, hiszen megannyi szép sikert megéltek ekkor, és álmukban sem gondolták volna, hogy a folytatás sokkalta rosszabb irányt vesz majd.

A 2003-as kieséstől kezdve éppen húsz idény telt el, ez időszak alatt 14 kiírást a legmagasabb osztályban tölthettek, öt alkalommal viszont kiestek a második vonalba. A pozitívum, hogy egy kivételével mindig azonnal sikerült a visszajutás, de az elmúlt évtizedben joggal érdemelték ki az „Elevatorholdet” becenevet, mert lifteztek rendesen a két osztály között.

képaláírás

Csodatevő játékosból csodatevő edző

Talán senkinek nem kell ecsetelni azt a történetet, hogy az 1992-es svédországi Európa-bajnokság nyolcas döntőjéből a jugoszláv válogatottat az ENSZ-embargóra való tekintettel az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) kizárta, helyette pedig a csoport második Dánia csatlakozott a mezőnyhöz, akik a legenda szerint a strandon értesültek arról, hogy részt vehetnek a tornán.

Köztük volt Kent Nielsen is, akit a főszereplők között nem szokott senki az elsők között emlegetni. A nem túl magas, de annál ügyesebb belső védő pedig fontos szereplője volt a sikernek, mindössze a hollandok elleni elődöntőn nem játszott, a másik négy találkozón viszont kezdő volt. A győzelem után lemondta a válogatottságot, hazatért angliai légióskodásából, hogy még két évet focizzon Dániában.

Visszavonulása után egészen 2001-ig kellett várnia és asszisztensként fejlesztenie magát, hogy vezetőedzői állást kapjon. Első állomáshelye az AC Horsens volt. A sárgamezes együttessel ugyan csak a negyedik szezonjában, de áttörte az addig áttörhetetlennek hitt plafont, és a klub a történetében először feljutott az élvonalba. 2009-ben elfogadta a Bröndby IF ajánlatát, ahol ugyan bronzérmes lett, azonban a második idénye vége előtt menesztették. Fél év szünetet követően a pocsékul rajtoló Aalborg BK kispadját foglalta el, akikkel előbb bennmaradt, majd két középmezőnyben zárt idény után a 2014-15-ös szezonban felért a csúcsra. A bajnoki cím mellé pedig egy kupagyőzelem is dukált, amely a klub történetében az első volt. A következő, gyengébbre sikerült évet követően azonban elengedték, de nem maradt munka nélkül, mert az Odense BK azonnal le is csapott rá. A sormintává alakuló állapotok itt lassabban következtek be, mint a főváros külvárosában, de a harmadik szezonjában, amikor nem tudott érdemi előrelépést megvalósítani, akkor lapátra került.

Joggal folyt a pezsgő az aalborgi sikereket követően (Forrás Getty Images)

Így jutottunk el 2019-ig, amikor a bajnokként feljutó Silkerborg IF-nél Kent Nielsen kapta meg a vezetőedzői szerepet Michael Hansen „kárára”. Utóbbi, azaz a győztes edző „felfelé bukott”, egy új pozíciót hozott létre a klub, ő lett a kapocs Nielsen, Jesper Stüker sportigazgató, valamint a játékosok között. Végül ez a felállás teljes bukásnak bizonyult, mert a jütlandi alakulat a 14. helyen zárt, és kiesett az élvonalból.

Noha az eredmények nem jöttek, a klub kitartott Nielsen és a projekt mellett, és az utolsó hely ellenére maradhatott a kispadon – a koronavírus-járvány közepette. Ennek a sportszakmai okok mellett anyagi okai is voltak, ugyanis a veterán szakembert nem érte volna meg meneszteni. Ezzel kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a Silkeborg az idei szezonnak 3,5 millió eurós költségvetéssel vágott neki, ami még dán szinten sem nevezhető magasnak.

Már-már rutinos kiesőként sikerült azonnal visszajutniuk az élvonalba, ezúttal másodikként a Viborg FF mögött. Idén viszont valami másként alakult, mint korábban. Azt nem lehet mondani, hogy jelentős átalakulás történt volna a keretben, most már tudjuk, hogy az újonnan érkezők közül mindössze a franciaországi kalandja után visszatérő Nicolai Larsen lett igazi alapember. A védelemben az örmény André Calisir, a középpályán pedig a svéd Robert Gojani tudott magának több játékidőt kiharcolni, de összességében a feljutó csapat magja egyben maradt, és ők tudtak szintet lépni.

Nicolai Larsen joggal pályázik a szezon legjobb kapusa díjra, mert kulcsfigurája az idei sikeres szereplésnek (Forrás Getty Images)

Nielsen 4-3-3-as felállása a tükörszélsőkkel és az átmenetek kiaknázásával remekül működő rendszerré vált, amiben a védelem stabilitása mellé a támadószekció tagjai is hozzá tudták tenni a magukét. Az alapszakasz 22 fordulója alatt csak 21 gólt kaptak, ami a második legkevesebb volt a ligában, míg a 34 szerzett góljuk a negyedik legjobb teljesítmény. A tavaszi öt bajnokijukból hármat is elbuktak, de ez sem veszélyeztette a felsőházbeli helyüket, csupán a hatodik pozícióba csúsztak le.

Már ez is öröm volt a klubnál, hogy újoncként idáig eljutottak, de csak ezt követően jött az igazán nagy dobás, ugyanis az FC Midtjylland elleni vereséget követően hat győzelem következett, méghozzá a közvetlen riválisok ellen, amivel Nielsen csapata hirtelen előre tört, és egészen a harmadik helyig menetelt. A hatos győzelmi széria alatt 15 gólt jegyeztek a Vörösök, amivel a liga legjobb támadóalakulatává váltak. Ugyan a fővárosban becsúszott egy vereség, de a negyedik helyezett Aalborg BK vereségének köszönhetően már eldőlt, hogy az utolsó két mérkőzésük eredményétől függetlenül bronzérmes pozícióban zárják a szezont.

A csapat legfőbb erénye a „labdatartással való védekezés”, toronymagasan övék a legtöbb passz meccsenként, és bár többnyire meddő fölényt alakítanak ki ebből, mert nincs meg az a minőség, hogy állandó egy az egy elleni párharcokban a védelem mögé kerüljenek, de ennek okán van más elképzelésük, hogy miből teremtsenek helyzeteket. A magasan megkezdett presszing, a támadóharmadban visszaszerzett labdák esélyt kínálnak arra, hogy a támadószekció tagjai előtt azonnal veszélyes szituációk adódjanak és az utóbbi időben a hatékonysággal sincs már gondjuk.

Mindent elmond, hogy kanadai táblázat első három helyén az alábbi három játékos áll:

Ellenállhatatlan ez a hármas, ők nagyon egymásra találtak idénre (Forrás: Getty Images)

1. A támadósor rangidőse Nicklas Helenius, a már 30 esztendős center, aki jó úton halad a gólkirályi cím felé. Az eddigi 17 találata hárommal több, mint a legközelebb lévő riválisnak, amit nem lesz egyszerű ledolgozni vele szemben. A 196 centis magasságából is adódik, hogy a fejjátékára is lehet alapozni, van is négy fejes gólja, de lábbal sem ügyetlen és kellőképpen kiveszi a részét az összjátékból is, elsősorban a felpasszolt labdák megtartása és visszakészítése tekintetében.
2. A saját nevelésű ballábas Sebastian Jörgensen még csak 21 éves, de kiváló játékos, aki miután tükörszélsőként játszik, így a befelé irányuló mozgása után kiszámíthatatlan tud lenni. Ő az, aki a leginkább képes egy az egyben „bontani”, mert sosem tudni előre, hogy beadni készül, megindul és passzol vagy épp ő maga fejezi be egy lövéssel az akciót. A 11 gólja és a nyolc előkészítése alapján a szezon egyik legjobbja is lehet.
3. A 25 éves Nicolai Vallys Nielsen kinevezése után érkezett a csapathoz alacsonyabb osztályból. Korábban centert is játszott, így nem meglepő módon sokat húzódik be, ahol a magassága is jól jön (187 cm) a beadások során, de közben lábbal is igencsak képzett. Előszeretettel lép vissza a középpálya irányába, hogy területet nyisson a felfutó védőnek, akit egy csel után meg is tud indítani a szélen. Ő az egyetlen a ligában, aki két számjegyű góllal és gólpasszal is rendelkezik, s jelenleg vezeti az asszisztok tekintetében a rangsort tíz előkészítéssel.

Hogy mennyire kifutott szezon ez a mostani, arra a választ a jövőben kapjuk csak meg, de az kétségtelen, hogy idén szenzációs menetelést hozott össze Kent Nielsen a Vörösökkel, hiszen semmi sem szólt mellettük, ők mégis nagy dolgot vittek véghez, ami a maguk szintjén tulajdonképpen felér egy bajnoki címmel is.

Kiemelt kép: Getty Images