Kentin Mahé: az irányító, akit már sokan leírtak
Bár mindenféle madarat láttunk már karón, és a Veszprém is vesztett már el nagy előnyből kézilabda BL-döntőt, valószínűleg nem vállalok nagy kockázatot azzal, ha azt mondom, az Építők szinte már Kölnben érezheti magát, miután a negyeddöntő első mérkőzésén 36-29-re nyert a dán Aalborg ellen. A siker egyik fő letéteményese Kentin Mahé volt.
A Telekom Veszprém francia kulcsjátékosa nemrégiben az EHF hivatalos honlapján egy portrécikkben mutatkozott be. Az alábbiakban ennek az írásnak a fordítását közöljük, majd szerzői megjegyzésekkel egészítjük ki a történetet.
„K-val írják a keresztnevemet, ez pedig még számomra is szokatlan. Én sem ismerik senki mást, aki ezt a nevet k-val írná, de megpróbálom elmagyarázni ennek a hátterét. A nagymamámat Kerstinnek hívták, és Svédországból származott, anyukám neve Karine, a testvéreim pedig a Viktor és a Klara nevet viselik. Így mi vagyunk az öt K, az egyetlen kivétel édesapám, Pascal. Azért is szeretem ezt a történetet, mert jól példázza, hogy milyen nemzetközi környezetben nőttem fel. Párizsban születtem, majd édesapámat követve Németországban töltöttem az életem jelentős részét, néhány éve pedig már Magyarországon játszom.
Ha már az apukámat említettem, rá biztos sokan emlékeznek, hiszen 1995-ben világbajnok lett a francia válogatottal, sőt egy olimpiai bronzérmet is szerzett a nemzeti csapattal. Az ő korosztálya taposta ki az ösvényt, melyen haladva máig ilyen sikeres a francia kézilabda. Gyerekként persze olyan akartam lenni, mint ő. Hatévesen kezdtem el kézilabdázni, és tisztán emlékszem, hogy mikor betettem a labdákkal teli zsákot a kocsink csomagtartójába, azt mondtam: Világbajnok akarok lenni, mint apa! Akkoriban azt gondoltam, hogy ő a világ legjobb játékosa, ami persze nem volt igaz, de az én fejlődésemben megkérdőjelezhetetlen szerepe volt.
Míg apukám a kézilabda tekintetében jelentett mintát, addig az anyukám a szeretetet és a támogatást biztosította, amire főleg tinédzserként és fiatal felnőttként óriási szükségem volt. Máig minden meccsem előtt küld egy bátorító üzenetet. Legyen köztünk akármekkora távolság, mindig gondolunk egymásra.
2015-ben a francia válogatott megnyerte a Katarban rendezett világbajnokságot, ez pedig pályafutásom egyik legnagyobb fordulópontja volt. Édesapám mindig mondta, hogy vegyem komolyan a kézilabdát, figyeljek minden apróságra, legyek résen és kérdőjelezzem meg magam, és bár tiszteltem őt, nem értettem pontosan, mire gondol. Katarban minden világos lett. Figyeltem és sokat tettem azért, hogy napról napra jobbá váljak.
Ez áttört nálam egy falat, rájöttem, hogy már nekem is felelősségem van. Ahogy én is felnéztem a korábbi nagy játékosokra, úgy nekem is példaképként kell állnom a fiatalok előtt. Természetesen apukám nagyon boldog volt a siker nyomán, kicsit szimbolikus is, hogy pont 20 év telt el kettőnk világbajnoki címe között. Mikor hazaérkeztem, csináltunk egy olyan közös képet, ahol mindketten az érmünket fogjuk.
Látható tehát, ahogy az örökség generációról generációra száll, így nem kérdés, hogy az életem meghatározó pillanata volt, mikor megszületett Vida, a kislányom. Máig nem tudom leírni az érzést, amit a szülővé válás jelentett nekem. Kicsit olyan, mintha egy új világ kezdődne el, és magad is újra felfedeznéd a világot a gyermeked szemén keresztül. A feleségemmel szeretnénk olyan nyitottnak és alkalmazkodóképesnek nevelni őt, mint amilyenek mi is vagyunk. Ahogy említettem, egész életemben rengeteg náció vett körbe, és ez nincs másként a kislányomnál sem. Tudja a számokat magyarul, de beszél németül és franciául is. Biztos vagyok abban, hogy ez felnőttként előnyére válik majd.
Ha édesanyámról elismerően beszéltem, nem szabad kihagynom a feleségemet, Franziskát sem. Nem véletlenül halljuk olyan gyakran a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Én sem érhettem volna el ekkora sikereket a pályán, ha nem ilyen támogató háttér van mögöttem.
30 éves vagyok, büszke lehetek arra, amit a pályán elértem, és szerencsére a családommal is minden rendben. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy sok kaland áll még előttünk. Vannak olyan célok, amelyeket kipipálnék még a listámon.”

Az egyik ilyen minden bizonnyal a BL-győzelem lehet Mahé számára. A francia irányítót már fiatal korától fogva tehetséges és sokoldalú játékosnak tartották, aki ráadásul szükség esetén a balszélen is jó teljesítményre képes. Általános vélekedés volt azonban vele kapcsolatban az is, hogy kiszámíthatatlan, játékában túl sok a hiba, és pont az a felelősségérzet hiányzik belőle, amire a fenti sorok szerint az édesapja is felhívta a figyelmet.
Épp ezért meglepő talán, hogy a szezon döntő szakaszára egyértelműen Mahé lett a veszprémiek első számú irányítója. Pedig ez a szezon sem így indult, úgy tűnt, hogy Lékai Máté és Petar Nenadics is előtte áll a sorban. Ám bármit gondoltak is előzetesen Momir Ilicsék, dicséret illeti őket azért, mert képesek voltak felülemelkedni a prekoncepcióikon. És nagyon úgy tűnik, hogy Mahé az a játékos, akinek a bizonyításhoz bizalomra van szüksége. Amióta ugyanis megkapja, valósággal szárnyal, a Mahé–Rasmus Lauge páros olyan minőséget képvisel irányítóban és balátlövőben, amivel kevés csapat rendelkezik. A Veszprém várakozáson felüli idényének talán a legfontosabb aspektusa, hogy a francia játékos lett középső poszton az elsődleges opció.
Az Aalborg elleni párharc félig már zsebben, ettől persze még figyelni kell majd a visszavágón. Hogy utána mi jön, ki tudja? Az biztos, hogy Kölnben igen gyakran nyernek az outsidernek számító csapatok…