Kései ébredés az olaszok ellen, csak a női válogatott játszik elődöntőt a vízilabda-világbajnokságon

Könnyen lehet, hogy Bíró Attila, a magyar női válogatott szövetségi kapitánya új kifejezést hozott a sportnyelvbe, én legalábbis korábban nem hallottam még sporttal kapcsolatban a gennyes jelzőt. Pedig kifejező szó, legalábbis Gurisatti Grétáék kedd esti mérkőzésére tökéletesen illett. Előzetesen az azért nem lehetett kérdés, hogy a magyar csapat jobb az ausztrálnál, még akkor is, ha a közelmúltban két mérkőzést is nyertek Gabriella Palmék a mieink ellen (igaz, ezeket a találkozókat még 2019-ben játszották).

Ha már az ausztrálok kapusa szóba került, abban, hogy egy ilyen szoros és kevésgólos mérkőzést hozott a negyeddöntő, neki óriási szerepe volt (végül 70 %-os védési hatékonysággal zárt),

A magyar együttes végig nagyon idegesen és pontatlanul játszott, de az ilyen mérkőzéseken van óriási szükség a vezérekre, ezen a téren pedig a hazai szurkolóknak nem volt okuk a panaszra. Keszthelyi-Nagy Ritától várhattuk a jó teljesítményt, és bár nagy hibaszázalékkal játszott (3/11-es lövőteljesítmény), mindhárom gólját nagyon jó pillanatokban szerezte. De a csapat (talán méltánytalanul keveset emlegetett) másik klasszisa, Vályi Vanda is villant, akárcsak Rybanska Natasa, akitől szintén fontos gólok jöttek.

Keszthelyi-Nagy így értékelt:

„Nagyon nehéz volt, fizikálisan főleg, legalábbis én nagyon elfáradtam. Azt terveztük, hogy bizonyos játékosaik ne jussanak szerephez, ezt maximálisan teljesítettük. Nagyon jó volt a védekezésünk, rengetegek blokkoltunk, Alda is jól védett. Elöl feszültek és türelmetlenek voltunk, de ezen egy bizonyos pont után tovább tudtunk lendülni. Az elődöntőben mindenképpen több kell majd. Ha így játszunk, ilyen védekezéssel, ennyi blokkunk lesz, elöl mindig lesz egy-két olyan ember, aki be fog találni.”

Vízilabdában minden világversenyen a negyeddöntő a legfontosabb mérkőzés. Aki ezt sikerrel veszi, az biztosan éremért játszhat és olyan nagy kudarccal már nem zárulhat számára a torna, kiesés esetén azonban jönnek az 5–8. helyért zajló mérkőzések, melyeket egyik topcsapat sem kíván magának.

Nem sikerült viszont a négy közé jutás a férfiaknak. Az olaszok 11-10-re nyerték meg a negyeddöntőt, de ha őszinték vagyunk, ennél ez egy simább mérkőzés volt, hiszen az utolsó percekben gyakorlatilag csak a csodában lehetett bízni. És persze, voltak a meccsnek nehezítő körülményei, az olasz csapatnak van egy kellemetlen stílusa, de így is egyértelműen kijelenthető, hogy a játékban többet mutató csapat jutott tovább.

Ez azonban nem menti fel az alól a csapatot, hogy még rövid időszakokban sem volt képes azt a játékot mutatni, melyet a szakemberek vártak tőle. Az előzetes elemzések ugyanis arról szóltak, hogy rég várhatta ilyen jó előjelekkel a tornát, már ami a játékosok egyéni formáját illeti. Épp az volt azonban fájó, hogy az olaszok ellen Manhercz Krisztián, Vámos Márton, Varga Dénes vagy épp Zalánki Gergő sem tudta hozni a tőle várható extrát. Alessandro Campagna csapatában viszont épp az a Francesco Di Fulvio jelentette a különbséget, akire Märcz Tamás elmondása szerint is a legjobban készült a csapat.

A kapitány a vereség okát leginkább a rossz döntésekben és a görcsös játékban látta:

„Úgy kezdtünk, ahogyan kellett, tisztában voltunk vele, hogy sok ítélet lesz mindkét oldalon, nekünk pedig ezekből kell majd lehetőségek szerint minél többet kihozni. Azonban jöttek a fegyelmezetlenségek, nem arra az emberre mentünk, akire kellett volna, és túl sok akciógólt kaptunk, ami nem fér bele. Fájó, hogy nem tudtuk abba az irányba vinni a mérkőzést, hogy az emberelőnyös és az emberhátrányos szituációkon múljon a dolog.”

Egyszerű persze nem lesz, de muszáj komolyan venni a folytatást, jó teljesítménnyel zárni a világbajnokságot, pláne, hogy az ötödik helyért még egy szerb–magyar örökrangadó is összejöhet.

Kiemelt kép: Eurosport