Két korszakos zseni összecsapása következik az NBA-ben

A Golden State Warriors játéka, vagy legalábbis a legjobban bevált játékaik frekvenciája minden más csapattól eltérő. Az alapszakasz során 6000 (!) elzárást osztottak ki egymásnak játékosaik, amely 400-zal több, mint az utánuk következőé. A Warriors a klub nevéhez méltón folyamatosan azért küzd, hogy a Steph Curry–Klay Thompson–Jordan Poole trió valamelyike, vagy ritkábban Andrew Wiggins üres tripla vagy középtávoli lehetőséghez juthasson. Még Curry is képes jó zárásokat adni, ráadásul a Golden State nagyon jól csinálja azt, hogy a zárásai még éppen a szabályok határát súrolják, de azt lehetőleg nem lépi át.

A Dallas Mavericks új szereplő a jól védekező csapatok között, Luka Doncic időszakában ez az év az első, ahol a csapat tényleg jól védekezik, ott volt a legjobbak között már az alapszakaszban is, de hosszú hónapokon át a top 3-ban is. Még tanulják ezt, mint láttuk azt a Phoenix Suns elleni első két mérkőzésen, de már kezd az identitásuk részévé válni. Az már most kijelenthető, itt a Dallasnak akkor lehet reális esélye, ha a Utah Jazz elleni szériában látottakhoz hasonló, vagy a Suns ellen a hatodik és hetedik meccsen mutatott védőteljesítményt tudja hozni. Támadásban a Doncic-rendszerből építkeznek, aki vagy magának csinálja meg a lehetőséget rendszerint izolációból vagy elzárás-leválás játékhívásból, vagy megtalálja az üres embert a gyűrű alatt vagy a triplavonalon túl, amiben talán a liga legjobbja. A Dallas az NBA élmenői között van az üres tripla lehetőségeket tekintve, elsősorban a szlovén világklasszisnak köszönhetően.

Curry és Luka – különbözőek, de hasonlóan különlegesek

A Doncic–Curry párharc hihetetlenül érdekes lesz. Más lesz, mint a Devin Booker elleni volt. Itt megvan a kölcsönös tisztelet, Luka már az újoncéve előtt közös edzésen vehetett részt a kétszeres MVP-vel, ahol Brandon Payne, Curry magánedzője olyan dolgokat mutatott meg neki, amire a szlovén azóta is álmélkodva emlékezik.

Curry már egyértelműen nem a régi, de ha a csúcs olyan magasan van, a visszaesést is másképp kell értelmezni. Pályafutása zenitjén, Curry 28 pont körüli játékos volt a rájátszásban, 41-42%-os triplázással. Ha ehhez hozzávesszük, hogy tette mindezt meccsenkénti átlagosan 10-11 kísérlettel, azonnal választ kapunk arra, hogy miért ő – ráadásul toronymagasan – minden idők legjobb dobója. Curry úgy verte kenterbe hatékonyságban még Ray Allent és Reggie Millert is (a történelem második és harmadik legjobb dobóját, bár ma már csapattársát, Klay Thompsont is említenünk kell itt), hogy náluk lényegesen több, sőt, lényegesen nehezebb dobásokat vállalt.

Ma Curry már inkább 25-26 pontos dobó a rájátszásban, és triplaszázaléka visszaesett 36-37%-ra, de ez nem jelenti azt, hogy ebben a párharcba nem dobhat jobban, vagy akár sokkal jobban. Ott vannak, ott lehetnek még benne az úgynevezett „statement” meccsek, amikor a rá jellemző energiával, mosolyogva frusztrálja szét ellenfeleit.

Ha Curry a lézer, akkor Doncic a svájci bicska, de egy olyan prototípus, amiben még kalapács és ütvefúró is van. A szlovén talán a horogdobásokat leszámítva minden elképzelhető módon képes pontot szerezni. Kintről betöréssel. Visszalépős dobással. Lepördülések, cselezés után, büntetőt kiharcolva, de még akár centert is belökdösve, ahogy láttuk azt a Phoenix és Deandre Ayton ellen. Hiába nem a legszálkásabb játékos, hihetetlenül erős és technikás, ráadásul mivel elit passzoló, nem lehet ész nélkül duplázni sem. Védekezésben rengeteget fejlődött erre az évre, de ebből a szempontból azért még hajlamos az üresjáratokra, sőt, időnként a kifejezetten gyenge teljesítményre is (itt azért meg kell jegyezni, Curry ugyanezen az úton ment keresztül). Könnyen lehet, hogy Doncic lesz a legjobb játékos a pályán, de ehhez nyilván Currynek is lesz egy-két szava.

A kiegészítők

A Warriors oldaláról Thompson már képes újra nagy meccseket játszani, de azért egyértelműen nem a régi, ami persze teljesen érthető két ilyen sérülés után. Ennek ellenére nagyon fontos láncszeme a Warriorsnak, és ebben a rájátszásban is kiválóan triplázik. Draymond Green annyira fontos elem – még Thompsonnál is fontosabb –, hogy nehéz őt kiegészítő emberként emlegetni, amikor a Warriors védekezéséért kis túlzással egyszemélyben felel, ráadásul a legjobb játékszervezőjük is. Greennek volt egy rosszabb időszaka, de mostanában újra régi fényében tündököl. Aki új találmány – és akár a rájátszás második legjobb harcosa címre is pályázhat – az Poole, aki majdnem 20 pontot átlagol a padról, de a Denver Nuggets ellen ennél is jobban játszott.

Brunson a Mavericks második számú opciója, és eddig meg is hálálja a bizalmat, majd 23 pontos átlagával. A hatékonysága nem feltétlenül egetrengető a közepes triplázás miatt, de aki nézte a Mavericks meccseit, pontosan tudja, hogy a csapat másik motorja, és hatalmas terheket vesz le eddig Doncic vállairól. Dorian-Finney Smith, Maxi Kleber és Reggie Bullock a Mavs kevesebbszer megénekelt hősei még, akik olyan 3&D (triplázás és védekezés) teljesítményt tesznek eddig pályára, amire talán senki nem számított. Igazi, minőségi segítséget nyújtanak Doncicnak, helyet teremtve neki arra, hogy tegye a dolgát. Nélkülük, az ő jó teljesítményük nélkül garantáltan nem lenne itt a csapat.

Mi dönthet alapvetően?

A párharcot az fogja eldönteni, hogy a Mavericks védekezése kitart-e. A Warriors a kiegyensúlyozottabb védőcsapat, ahhoz, hogy a Dallasnak legyen igazi esélye, a Suns elleni hatodik és hetedik meccsen látott Mavst kell pályán látnunk. A kiegészítő emberek triplázása lehet még kulcs, de ez persze minden párharcra igaz a modern NBA-ben.

Kik lehetnek az X-faktorok?

A Warriors rézéről Jonathan Kuminga, a Mavs részéről pedig Kleber lesz a kulcs. Kuminga akár Doncicra is érdekes válasz lehet a védőoldalon, ha a Wiggins–Green duó esetleg a sok szabálytalansággal küzdene. Kleber pedig annyira fontos a jelenlegi csapatban, mint alacsony center, hogy a Dallas kis túlzással addig mehet, amíg ő jól tud játszani, elsősorban egyébként védekezésben.

A két edző

Sokan nem emlékeznek rá ma már, de Steve Kerr edzői pályafutása legelején sok kritikát kapott, és többen úgy gondolják, hogy a szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy Greent fölfedezze. Ha David Lee nem sérül meg a 2014–2015-ös szezon előtt, ami arra késztette Kerrt, hogy az egyébként kiscsatárként számításba vett Greent erőcsatárként, sőt centerként játszassa! A többi pedig már történelem, Green azóta az NBA történetének egyik legjobb védőjévé vált, akit 2017-ben az év védőjévé is választottak. Hogy miért említettük meg Kerr pályafutásának elejét?

A konszenzus még a mostani szezon előtt is az volt, hogy Kidd nem túl jó edző – bevallom, magam is ezen a véleményen voltam –, mostanra azonban ezek a hangok érthetően elcsendesedtek. Kerrnél az előny, de Kidd nagyon jó csapatot hozott össze, és remek segítői vannak a támadásért felelős Igor Kokoskov, és a védekező koordinátor Sean Sweeney személyében.

Tipp

A Warriors talán az utolsó bajnoki esélyét ragadhatja meg, ezért minden korábbinál jobban fókuszál majd, és ha nehezen is, de hat vagy hét meccsen behúzza ezt a párharcot: Golden State Warriors–Dallas Mavericks 4-2.