Kétgólos hátrányból felállva ült vissza Európa trónjára a Barcelona

Esélyek a döntő előtt

A két csapat eddigi összecsapásai alapján a németek 4–1 arányban vezettek a mérkőzés előtt, igaz, a legutóbbi találkozásukkor – az előző szezon elődöntőjében – a Barcelona jutott tovább.

A Barca a spanyol bajnokságot tízpontos előnnyel nyerte meg, míg a „farkasok” a Bayern München mögé szorulva a második helyre futottak be. A Blaugrana legutóbbi 94 bajnokijából mindössze csak hármat nem nyert meg, ezzel szemben a Wolfsburg idén tavasszal mindhárom közvetlen bajnoki riválisával – Bayern München, Hoffenheim, Eintracht Frankfurt – szemben alulmaradt, ami a bajnoki címébe került.

De nem csak ez szólt a katalánok mellett. A Barcelona a Bajnokok Ligája legutóbbi öt kiírásából negyedszer jutott el a döntőig, és egyértelműen a 2016 és 2020 között egyeduralkodó Lyon legnagyobb kihívója, vagy inkább mondhatjuk, már meg is előzte riválisát. Ezzel szemben a Wolfsburg tíz évvel ezelőtt, Jakabfi Zsanettel a soraiban volt a csúcson, amikor 2013-ban és 2014-ben is elhódította a serleget. A németek azóta „csak” négy döntőig jutottak, és már Németországban sem egyértelmű favoritjai a bajnokságnak.

A tavaszi folytatásban a Barcelona előbb a Román gázolt át, majd egy szoros csatában a 2021-es döntős Chelsea-t ejtette ki, míg a Wolfsburg a PSG után az Arsenalt Londonban győzte le egy 119. perces találattal. A játékosok közül a németeknél a lengyel Ewa Pajor a góljaival emelkedett ki, nála többet senki sem szerzett a mezőnyben, míg a másik oldalon a döntőt kihagyó nigériai Asisat Oshoala és a spanyol Aitana Bonmatí volt a húzóember, utóbbi hét előkészítésével szintén listavezető a sorozatban. A szakértők, a szurkolók és a számítógépes programok mind katalán fölényt és győzelmet jósoltak a döntőre.

(Forrás: Sky Sports)

Igazolódott a papírforma, még ha egy kis vargabetűvel is

A találkozó előtt az volt a legfőbb kérdés, hogy a sérüléssel bajlódó Lucy Bronze és Fridolina Rolfö bekerül-e a Barca kezdőjébe, végül mindketten vállalni tudták a játékot. A kihirdetett csapatok alapján akár egy német–spanyol összecsapásról is beszélhettünk volna, hiszen mindkét gárdában hatan szerepeltek a tavaly nyári Európa-bajnokság csoportmérkőzéséről, ahol akkor Németország 2–0-ra nyert. A katalánoknál a hazai játékosokat a svéd Rolfö, a norvég Caroline Graham Hansen, valamint a kontinensbajnok Bronze és Keira Walsh egészítette ki, míg a zöldeknél Pajor mellett a három holland Jill Roord, Lynn Wilms, Dominique Janssen és a fiatal izlandi, Sveindís Jane Jónsdóttir került a kezdőbe.

A Barcelona egyből magához ragadta a kezdeményezést, mégis már a harmadik percben a Wolfsburg vezetett. Bronze próbált meg a labdával a pálya közepe felé megindulni, de Pajor elvette tőle, majd 20 méterről lőtt a kapuba. A vezető gól kellő önbizalmat és hitet adott a németeknek a folytatásra, ennek ellenére tíz perccel később már csak Irene Paredesen múlt, hogy egy szögletet követően három méterről nem egalizált. A Barca főleg a bal oldalon került a védelem mögé, a rendszeresen felfutó Rolfővel nem bírt a német védelem, pedig a szélső Jónsdóttir is sokszor szinte már jobbhátvédet játszott. A katalánok jobb oldala azonban csöndes maradt, az elődöntőben kétszer is a kapuba találó Hansen szinte eltűnt a mezőnyben, míg Bronze a felfutások helyett rendre középre zárt be. A Barcelona játékmestere, Bonmatí ekkor még talán túlságosan is magasan kapta a labdákat, így a fiatal kora ellenére a Wolfsburgban és a német válogatottban is kulcsembernek számító Lena Oberdorf párharcerős játékával többször is sikeresen megállította.

Nem mutatott semmi arra, hogy újabb találat születne, de egy ellentámadásból végül megduplázta előnyét a Wolfsburg. Pajor kapott egy labdát a szélen, a beadásával megtalálta Poppot, aki nem hibázott – igaz ahhoz, hogy üresen legyen, először át kellett húznia magát kissé szabálytalanul Mapi Leónon. A németek három lövésből két gólt értek el, miközben a sokszor a védelem mögé kerülő ellenfelük a pontatlan utolsó passzoknak köszönhetően alig veszélyeztetett. Már mindenki a félidőt várta, amikor Bronze indult meg a pálya közepén, a felpasszolt labdáját visszakapta, majd gyönyörűen ugratta ki Salma Paralluelót, de az ő lövését Merle Frohms bravúrral hárította. Bár kézzelfogható eredményt nem hozott, a jelenet igen fontos volt: kiderült a katalánok számára, hogy egyéni vállalásokkal és beindulásokkal zavarba lehet hozni a németeket.

(Forrás: GOAL.com)

A félidőben mindenki azt találgatta, hogy mit kellene változtatni a katalánoknál, hogy a magabiztosnak tűnő németekkel szemben esélyük legyen a fordításra. Szóba került az aranylabdás, a sérüléséből egyre inkább visszatérő Alexis Putellas becserélése, de a megoldás nem ez lett. A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, de ezúttal már a technikás Barca-játékosok sokkal több egyéni megoldást vállaltak. A 48. percben Hansen játszotta át a védelmet, és hozta helyzetbe Patri Guijarrót, majd két minutummal később szintén a spanyol középpályás fejezte be a támadást, miután Bonmatí megforgatta a védőket és ballal beívelte a labdát.

A Wolfsburg kezéből kicsúszott a találkozó. Hiába a nagyszerű első félidő, a remekül védő Frohms vagy az elképesztően küzdő Oberdorf, az esélyek immár újra a Barcelona mellett szóltak. A 65. perc körül aztán éledezett a Wolfsburg, Pajor két lövéssel is veszélyeztetett, ám ahogy lenni szokott, gól a másik oldalon esett. A csereként pályára kerülő brazil Geyse Ferreira indult meg a jobb szélen, a beadását pedig Wilms nem tudta tisztázni, a kialakuló kavarodásban Rolfö elé került a labda, aki a kapuba továbbított. Mindhárom találat jobb oldali támadás után született, az első félidei passzivitás a múlt homályába veszett. A finálé ettől kezdve eldőlt. A németek ugyan próbáltak egyenlíteni, de León, Paredes és Bronze ezeket a kísérleteket rutinos módon sorban meghiúsította, ráadásul a másik oldalon Geyse többször is átjátszotta a fáradó német védelmet, s ha egy kicsit önzetlenebb, még egy gólpasszt is kioszthatott volna. A végén még Putellas is beszállt, a katalán öröm és ünneplés teljessé vált.

Összességében a Barcelona megérdemelten és az esélyeknek megfelelően – a 2020-2021-es szezon után ismét – megnyerte a döntőt, csatlakozott a kétszeres győztesek sorába – a német bajnokságból a szezon végén kieső Potsdam és a Wolfsburg mellé –, jövőre pedig célba veheti a harmadik sikerét is és talán a Lyon sorozatban elért öt győzelmes sorozata is megcélozható a számukra.

A döntő – általunk összeállított – legjobb tizenegye

képaláírás

A fináléban mutatott teljesítmény alapján egyértelmű a Barcelona fölénye, de egyes posztokon azért Wolfsburg-futballistát is találunk. Az egyik ilyen Frohms, aki a szokásos módon most is hibátlanul teljesített a három kapott találat ellenére is. Előtte a Barca négy bekkje kapott helyet. León tanárian játszott a védelem tengelyében, de a támadásokat is segítette, legtöbbször ő hozta fel a labdát, sőt Rolfőt is gyakran ki tudta ugratni. Mellette Paredes a stabilitást biztosította. A jobbhátvéd posztja az egyetlen nagyobb kérdőjel, hiszen Bronze, Wilms és a gyakran ide húzódó Jónsdóttir sem volt magabiztos, végül a találkozó hajrájának a megoldásaival az angol mellett döntöttem. A védelem előtt Oberdorf helye megkérdőjelezhetetlen, de Walsh sem játszott rosszul. Előtte a gólpasszos karmester Bonmatí, és a második félidőben két gólt szerző Guijarro került be. A jobb szél a szépítő gólban főszereplővé váló, és ezután kivirágzó Hansené, ahogy a bal oldal a gólt szerző és gólpasszt adó gólkirálynőé, Pajoré. Elöl egyértelműen Popp nyújtott jobb teljesítményt Paralluelónál.

Bár a támadójáték felépítésével az egész idény során küszködött, mégis talán erősebb, de mindenképpen hasonló kvalitású együtteseket kiejtve jutott el a döntőig, ahol megnehezítette Európa talán legerősebb csapatának a dolgát is.

Kiemelt fotó: CNN