Ki lehet lépni a kiegészítő ember szerepéből?

Olekszandr Zincsenkónak, mint minden ukrán tehetségnek egyetlen cél lebegett a szeme előtt ifjúkorában, minél előbb magára vonni a két hazai óriásklub figyelmét. 13 éves korára válaszút elé került, miután mind a Dinamo Kijev, mind a Sahtar Doneck megkörnyékezte. A kijeviek mellett szólt, hogy a szülőföldje, Radomiszl mindössze 1,5 órás autóútra van a fővárostól, és hiába van Donyeck jóval messzebb, hosszas egyeztetések után ez utóbbi klubot választotta. A döntés tökéletes volt, a ranglétrát végigmászva egészen a Sahtar U19-es csapatáig jutott, ahol a csapatkapitányi karszalag is az ő karján feszült. Természetesen az utánpótlás-válogatottakból is kihagyhatatlan volt, és úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor kapja meg a lehetőséget a felnőttek között is.

Aztán a 2014 tavaszán kirobbanó kelet-ukrajnai háború ezeket a terveket teljesen átírta, a család a szezon végeztével Oroszországba tette át a székhelyét. Miközben a szerződése a donyeckiekhez kötötte, ő egyedül edzett Moszkvában – egészen a Rubin Kazany érdeklődéséig. Az akkortájt rendszeres nemzetközi kupaszereplő a potenciális jogi aggályokat mérlegelve végül elállt a labdarúgó szerződtetésétől. Az újonc FK Ufa viszont nem habozott, és egyből lecsapott az apró termetű középpályásra, aki bő egy hónappal a szerződése aláírása után be is mutatkozott az orosz első osztályban. A bemutatkozó meccsén, illetve a szezon hátralévő részében jobb oldali támadó középpályásként kapott szerepet.

Forrás: Planet.hu

A mindenessé válás időszaka

Az első teljes idénye meg is hozta az áttörést. Visszakerült a pálya centrumába, megszerezte az első gólját, és októberben meg is kapta a behívót a felnőtt válogatottba. Zincsenko esetében többről volt szó, mint megelőlegezett bizalomról, ugyanis a Sahtarral való csúnya szakítás, illetve maga a tény, hogy ukránként egy orosz csapatot erősít, aggodalomra adott okot. Emiatt jobbnak látták minél előbb bevetni a nagyok között, ezzel teljesen elvágva a szomszédos ország esetleges megkeresési szándékait is.

A következő címeres mezes szereplésig egészen az Európa-bajnoki felkészülést szolgáló találkozókig várnia kellett, és végül a Premjer-ligában nyújtott teljesítményének köszönhetően az utazó keretbe is bekerült. A mai napig ez volt az egyetlen olyan idénye(!), ahol a játékpercek több, mint 50%-át a gyepen töltötte, és a pályafutása során ekkor rendelték vissza először a védelem bal szélére. A néhány mérkőzés, amit szárnyvédőként játszott, rámutatott, a játékintelligenciájának és szívósságának köszönhetően bármilyen szerepkörben feltalálja magát.

A 2016 nyarán leigazolta a Manchester City, majd augusztus végén a PSV-hez került kölcsönbe, ahol egy sérüléssel indított. Ez részben meg is pecsételte az ott eltöltött évét. Az első és a második csapat között liftezett. A második ligából (Jupiler League) felfelé lógott ki, de a nagyok között súlytalan volt, látványosan nem találták a pozícióját, és hiába az utolsó találkozóján kiosztott két gólpassz, ez a kaland nem hozta meg az áttörést.

Mit adott a City-nek?

Bár a Napoli és számos angol klub is érdeklődött iránta, ő az olasz lehetőséget preferálta, majd miután ez nem sikerült, a maradás mellett döntött. Egy olyan labdarúgó esetében, aki egy holland élcsapat keretében sem tudott állandó szereplővé válni, ez nem tűnt jó döntésnek, és bár a szezon során nem is kapott sok lehetőséget, azzal maradéktalanul élni tudott.

Zincsenko ezt meg tudta adni, de a tanuló évében még nem ő volt az első számú opció. Az ukránt ezután előbb csípőbántalmak, majd rendszeres izomsérülések hátráltatták, de így is sikerült a Fabian Delph, Benjamin Mendy páros elé kerülnie a sorban. A kezdetben jobb oldalra érkező Joao Cancelo azonban olyan rivális volt, aki „megakadt a torkán”. A portugál jobblábasként befelé húzódva új lehetőségeket nyitott meg a csapat előtt.

Forrás: Vbetnews

Az előző szezon végéhez közeledve Guardiola egyre többször rakta fel a kezdőt dupla szűrővel, ami során a korábban elvárt félterületben való helyezkedéssel szemben magasan a szélességet biztosítva kellett helyezkedni. Erre pusztán a ballábassága miatt is megfelelőbbnek tűnt az ukrán, de mégis őt engedte el a címvédő. Cancelóval így egy ellentétes lábas játékos maradt csak e szerep betöltésére, akinek ezzel minden erősségét sikerült kivenni a játékból, és a Community Shield során is meglátszottak a védekezésbeli hiányosságai. Miután a fél lábbal már Manchesterben lévő Marc Cucurellát elhappolta a Chelsea, sürgősen szerződtetniük kell egy balhátvédet, ha Guardiola meg akarja tartani ezt a taktikai variációt, és nem akar visszatérni a korábbi elképzelésekhez.

Mit kapott az Arsenal?

Az „ágyúsoknál” Kieran Tierney kiváló megoldás a posztra, amikor hadra fogható, de a skót a rengeteg sérülése miatt első számú opciónak nem alkalmas. A tehermentesítésére szerződtetett Nuno Tavares pedig könnyűnek találtatott a Premeir League-ben (kölcsön is adták Marseille-be), és a jobbról átvezényelt Cédric Soares is csak egy vészmegoldásnak elég.

A tervezett háromvédős építkezés során neki a korábban a City-ben megszokott mozgásokat kell csinálnia. Vagy bezár a középpályára a hatos mellé vagy miközben Granit Xhaka visszalép, ő magas pozíciót vesz fel a bal oldali félterületben, sőt ha arra kéri a baszk szakember, a szélességet is meg tudja adni. Az Arsenal bármikor képes egy mélyen meghúzott 5-4-1-re visszaváltani az eredmény megőrzésének érdekében, amit hősünk mind az Ufánál, mind az ukrán válogatottnál már tapasztalhatott.

Látszólag megszületett tehát a tökéletes házasság, a felnőtt karrierje során először számítanak Zincsenkóra egyértelműen kezdőként, és ő ezt az idénynyitó, Crystal Palace ellen 2–0-ra megnyert idegenbeli bajnokin gólpasszal hálálta meg. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogja bírni a szervezete a korábbinál nagyobb terhelést, hiszen a kisebb-nagyobb sérülések eddig sem kerülték el.