Ki meri bevállalni a legnagyobb átverést a pályán?

Karl Power

A manchesteri The Backhanders zenekar jelenlegi menedzsere 2001-ben magát egy tv-stáb tagjának kiadva jutott be a müncheni stadionba, a Bayern München–Manchester United Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágójára. Az igazolvány révén juthatott be a gyepre Cantona-mezben, miközben a francia csillag már rég nem játszott –, és büszkén pózolt a csapatképen. A játékosok közül a franciák, Fabien Barthez és Mikael Silvestre is nagy szemekkel néz a fotózást megelőző pillanatokban, és Ryan Giggs sem igazán érti, mi történik, de az ilyen meccseken mindennek óramű pontossággal kell működnie a tv-közvetítés miatt, így a kép gyorsan elkészült.

A fotózást követően, mintha mi sem történt volna, Power visszasétált a lelátóra, és végignézte a 2–1-es német győzelemmel és Bayern-továbbjutással végződött összecsapást. Miután egy másik meccsen az MU-pályán tűnt fel, örökre kitiltották az Old Traffordról. 2001-ben még az angol krikettválogatott meccsére is belógott, de hamar felismerték.

Ezen a videón a 30. perctől röhöghetünk rajta, hogyan sikerült bejutnia haverjával, Tommy Dunn-nal a wimbledoni centerpályára Tim Henman mérkőzése előtt. Perceken át ütögettek a pályán, miközben a BBC élőben sugározta a felvezetőt. A riporter is megjegyezte, „váratlan vendégeink érkeztek”.

A biztonsági szolgálatot annyira meglepte a feltűnésük, hogy miközben kikísérték őket a stadionból, elfelejtették átadni őket a hatóságnak, így Powerék egyszerűen kisétáltak a létesítményből.

Power ezt megelőzően egy Formula–1-es futamon is felkéredzkedett a pódiumra: Silverstone-ban másodpercekkel azelőtt, hogy a futamgyőztes Michael Schumacher megérkezett volna az eredményhirdetésre, a brit bohóc begaloppozott két cimborájával a pódiumhoz, integettek a tömegnek, majd azonnal kivezették őket.

Rémi Gaillard

A 48. életévét taposó Gaillard imposztori kalandjait felsorolni is nehéz. Abban az időszakban kezdett el tevékenykedni, amikor Power. 2002-ben a Francia Kupa döntőjén tűnt fel a pályán Lorient-mezben, együtt ünnepelve a győzelmet a játékosokkal, a kupát fogdosva, tiszteletkört téve. A díjátadón még Jacques Chirac is gratulált neki. Senkinek sem tűnt fel, hogy köze sincs a csapathoz.

2002, röplabda-világbajnokság, Franciaország–Görögország mérkőzés. Rémi énekétől hangos az Eurosport közvetítése.

Gaillard fogta magát, és lesétált a pályára elénekelni a meccs előtt a francia himnuszt a többiekkel. Plusz pont, hogy egyedül ő énekelt, majd a hálónál kezet fogott a görög játékosokkal. Végül udvariasan kikísérték a pályáról, de ő visszamászott a nézők közé.

Később egy Világliga-mérkőzésen jelent meg, pillanatnyi habozás nélkül mászott be a pályára, mosolygott a csapatfotón, és pacsizott az ellenfél játékosaival.

A teniszes geget a világért sem hagyhatta ki ő sem, Yannick Noah egyik bemutató meccsére a lelátóról ugrott be 2001-ben. A francia csillag vette a lapot, adogatott, Henri Leconte ritörnjét pedig akrobatikus mozdulattal hárította Gaillard. A tiszteletkör után még a székbíróhoz is felment, hogy pár másodperces beszédet intézzen a közönséghez.

Gaillard feltűnt a Tour de France egyik szakaszán a közvetítésben, beugrott a Mr. Universre is, továbbá végtelen mennyiségű humoros-polgárpukkasztó videó gazdája. És persze olimpiai felvezetős összeállítása is van.

A franciák nemzeti imposztorának mottója így hangzik: L’est en faisant nimporte quoi quon devient nimporte qui. Szabad fordításban valahogy így hangzik: attól vagy valaki, ha csinálsz valami hülyeséget.

Norbert Sudhaus

Az 1972-es olimpián az ABC riporterei felháborodott hangon kiabálva kérték ki maguknak Norbert Sudhaus akcióját. A férfi a maratonfutás hajrájában magát Frank Shorternek kiadva lépett a futókörbe, majd kisvártatva eltűnt, kivezették. Amikor Shorter beért a stadionba, még a nyugatnémet diákot fütyülte a közönség, és az amerikai atléta azt hihette, neki szól a pfújolás. Végül aranyat nyert a leghosszabb futótávon, négy évre rá pedig ezüstöt.

Ali Dia

1996-ban a Premier League-ben szereplő Southampton FC menedzsere, Graeme Souness kapott egy hívást, a vonal túlsó végén az AC Milan aranylabdás csatára, George Weah jelentkezett be. Azt ajánlotta az edzőnek, hogy igazolja át a szenegáli Ali Diát, mert nagy tehetség. Souness belement, egy hónapos szerződést adott az angol hatodik ligában játszó futballistának. Nem tudni, mit látott benne edzésen, de a Leeds United ellen kapott 32 percet csereként.

„Úgy futott be a pályára, mint Bambi a jégre, kínos volt nézni” – vélekedett később Matt Le Tissier, akinek a helyére Dia beállt. A szenegáli soha többé nem húzhatta fel a Southampton mezét, két hét után kiadták az útját, hiszen nyilvánvaló volt, fényévnyire vannak a képességei attól, amire az angol élvonalban szükség lenne.

Ali Diának négy olyan csapata is volt, ahol egy meccs után eltanácsolták, olyan kaliberű csaló lehetett, mint Carlos „Kaiser” Henrique.

Barry Bremen

Az amerikaiak prominens imposztora Barry Bremen volt. A 2011-ben elhunyt biztosítási ügynök feltűnt NBA All Star-meccsen, cheerleaderként NFL-mérkőzésen, golftornákon, sőt egy ízben még az Emmy-díjat is átvette. 1979 és 1987 között szórakoztatta az amerikaiakat, igazi celeb vált belőle.

Maurice Flitcroft

Az 1976-os Brit Openen a valaha volt leggyatrább teljesítményt láthatták a nézők, persze nem is vártak volna mást, ha tudják, egy darukezelő tartja kezében a golfütőt. Maurice Flitcroft az észak-angliai Barrow-in-Furnessben dolgozott a Vickers-Armstrongs hajógyárban, és rajongott a golfért. A könyvtárból kölcsönzött könyvből próbált megtanulni játszani, és a közeli strandon gyakorolt. Tudta, hogy soha nem lehet profi, de mégis annak nevezte magát, és valahogy bejutott a Brit Openre. Ellenfelei a játékát látva felháborodtak, és visszakövetelték a pénzüket.

Flitcroft rendszeresen próbált elindulni különböző golfversenyeken – volt, hogy egy svájci játékosnak kiadva magát –, és lassanként popkulturális sztárrá vált. Még egy könyv is megjelent róla 2010-ben The Phantom of the Open címmel, amelyből később film is készült.

Kiemelt fotó: Rémi Gaillard youtube