Ki nevet a végén? – avagy az Arsenal, a Manchester United és a Tottenham szoros versenyfutása

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/8831491/[/embed]

Gyakorlatilag nincs olyan, a csapatok teljesítményét leíró fontosabb statisztikai mutatószám, amelyből ne következne az a megállapítás, hogy a Premier League 2021-22-es idényének bajnoka minden bizonnyal a Manchester City és a Liverpool párosból kerül majd ki.

A kialakított helyzetek minőségét (xG) tekintve a Liverpool (66,7) áll az első helyen, de nem sokkal marad el tőlük Guardiola együttese (61,7) sem. Utánuk viszont csak tisztes távolságra találjuk a Manchester Unitedet (43,3) illetve a Chelsea-t (42).

Ha a védekezés hatékonyságát nézzük, akkor a manchesteri kékek szerepelnek a legjobban, a dobogóra pedig Thomas Tuchel, illetve Jürgen Klopp gárdája fér még fel. A tabella első két helyén tanyázó együttes idén egészen egyszerűen olyan erőteljes dominanciát mutat, hogy nem túlzás kijelenteni: minden szempontból óriási szakadék tátong köztük és a riválisaik között.

A szezon elején még valószínűleg sok Chelsea-, illetve Manchester United-szurkoló érezhette azt, hogy noha közel sem lesz könnyű, de nem teljesen lehetetlen cél a PL-trófea megkaparintása. Matematikai értelemben persze van még sanszuk minderre, de ahhoz a csillagok olyan szintű együttállására lenne szükség, amely igencsak ritkán fordul elő. A Bajnokok Ligája címvédő londoni kékeknek minden bizonnyal nem kell aggódniuk azért, hogy kvalifikálják magukat a legrangosabb európai kupasorozat jövő évi kiírásába.

A top4 utolsó helyére viszont legalább hárman pályáznak, de h0iba lenne teljesen leírni akár a West Ham Unitedet, akár a Wolverhampton Wandererst is, akik valószínűleg az Európa-ligában vagy akár az Európa Konferencia-ligában való indulási jog megszerzésével sem lennének olyan nagyon elégedetlenek. A WHU a 7. legjobb xG különbséget (+0,17) átlagolja a ligában, a Wolves 15. helye (-0,43) viszont vészjósló a Farkasok kilátásaira nézve. Szóval inkább kanyarodjunk is rá azokra a csapatokra, amelyek a megalapozó mutatóik alapján joggal szállnak be a negyedik helyért zajló versenybe.

ESÉLYEK

Az esélyek megállapításához a FiveThirtyEight algoritmusa kitűnő kiindulási alap lehet, amely 2017 óta jelzi előre a meccsek várható kimenetelét, valamint a bajnokságok/kupasorozatok csapatainak végső győzelmi, illetve kiesési esélyeit is. A rendszerben minden csapathoz tartozik egy támadó és egy védekező érték, amely azt a várható gólszámot jelenti, amit az adott csapat egy semleges pályán, egy átlagos ellenféllel vívott mérkőzésen várhatóan szerezne, illetőleg kapna. Az előbbi két érték alapján kalkulált, a klubok erejét leíró Soccer Power Index (SPI) érték azt mutatja meg, hogy ha egy adott mérkőzést újra meg újra lejátszanának, akkor a rendelkezésre álló pontok várhatóan hány százalékát szerezné meg az adott csapat. Ebben az összevetésben az Arsenal kapta a legjobb pontszámot (82,4), a United (79,3) és a Spurs (78) a lemaradása nem olyan vészesen nagy, de a különbség ezzel együtt nem elhanyagolható.

A cikk írásának pillanatában az algoritmus prognózisa alapján a BL-indulásra messze a legnagyobb esélye Arsenalnak van (61%),

de a Tottenham (19%) és a Manchester United (17%) is simán befuthat még a végén. A West Hamnek 5, a Wolvesnak pedig 1%-nyi sanszot adnak a földöntúli bravúr megvalósítására.

TÁMADÓJÁTÉK

A klubok erejének komplex és részletekbe menő összehasonlítása érdekében nézzük meg először azt, hogy támadásban hogyan muzsikáltak eddig a bajnokságban. A 90 percre vetített, büntetők nélküli várható gólok (NPxG) vonatkozásában nincs számottevő differencia, vagyis a helyzetek minőségét nézve elmondható, hogy szinte azonos lehetőségekből gazdálkodhatott a három csapat. Amiben viszont óriási az eltérés, az a kialakított helyzetek gólokká konvertálásának a hatékonysága.

Az Arsenal mérkőzésenként átlagosan 0,07-tel rúgott több gólt, mint amennyi várható lett volna, a United ebből a szempontból éppen nullán van, a Spurs pedig 0,33-mal szerzett kevesebb találatot.

A kapuralövések számában szemléletesen visszatükröződik az edzők által megálmodott játékfilozófiabeli különbség. Az Arsenal (15,33) és a Manchester United (14,56) is valamivel több kísérletet ereszt meg, mint a Tottenham (12,56), ugyanakkor azok jellemzően kevésbé ígéretes pozícióból kerülnek leadásra. Az egy lövésre vetített xG érték a Spurs esetében 0,12, aminél az egész mezőnyben pusztán a Liverpool (0,13) büszkélkedhet magasabb mutatóval.

Az esélyek latolgatása kapcsán feltétlenül szót kell ejteni arról, hogy a helyzetbe kerülés, illetve a gólok vonatkozásában milyen részt vállalnak az egyes kulcsjátékosok. Hogy az Arsenal legeredményesebb gólvágója 24 meccs után Emile Smith Rowe lesz, az tagadhatatlanul a meglepetés kategóriába sorolható, ami persze nagyban köszönhető annak, hogy eszméletlen hatékonysággal értékesíti a helyzeteit a 21 éves angol titán, aki 3,8-as xG-re 9 (!) gólt vágott. Ha éppen nem jön ki a lépés akár EMS-nek, akár a 7 gólos Bukayo Sakának, akkor a Gabriel Martinelli (4), Martin Ödegaard (4), Alexandre Lacazette (3) hármas vállát nyomja a gólszerzés terhe.

Rangnick együttesében nem csak a bajnoki gólok, hanem a büntetők nélküli várható gólok 41%-a is a két portugál támadó, vagyis Bruno Fernandes és Cristiano Ronaldo (9-9 szerzett gól) nevéhez fűződik, vagyis az ő szerepük kulcsfontosságú és szinte pótolhatatlan. Mason Greenwoodra a magánéleti botránya miatt várhatóan még egy jó darabig nem számíthat a klub, a házi góllövőlistán őket 4 találattal követő Marcus Rashford, illetve az egyaránt 2-2 gólt jegyző Edinson Cavani, Anthony Elanga, Jadon Sancho, Jesse Lingard támadó kvartett pedig egyáltalán nem biztos, hogy be tud tenni annyit a „közösbe”, amennyi kellene a 4. hely megszerzéséhez.

Ha a United esetében elmondhattuk, hogy a Bruno, Ronaldo páros hiányában feltehetően nagy gondok lennének a gólszerzéssel, akkor a Spurs háza táján ez hatványozottan igaz, ugyanis a Szon Hung Min, Harry Kane duó által összehozott 10, valamint 8 találat a csapat góltermésének az 51 %-át teszi ki. Rajtuk kívül a Tottenham keretében nincs olyan játékos, aki két találatnál többel rendelkezne 25 fordulót követően.

[embed]https://public.flourish.studio/visualisation/8829861/[/embed]

VÉDEKEZÉS

Érdemes az érem másik oldalát is megnézni, jelesül azt, hogy a védekezésben hogyan szerepelnek egymáshoz képest a csapatok. A korábban citált FiveThirtyEight rangsorolása szerint

a legjobb védelem az Ágyúsoké (0,5), a legsebezhetőbb a Tottenham-é (0,7), a Vörös Ördögök pedig 0,6-os értéket kaptak. De nézzünk jobban mögé annak, hogy vajon milyen paraméterek alapján jöhetett ki ez az erősorrend.

Annak ellenére, hogy a Tottenham ellen hozták össze legnehezebben az ellenfelek a minőségi helyzeteket (1,14-es NPxGA/meccs), a büntetőket nem számítva mégis Hugo Lloris-nak kellett a legtöbbször (1,16 gól/meccs) kihalásznia a labdát a saját hálójából.

Ezzel szemben az Arsenal 90 percre vetítve 0,21-el, a United pedig 0,15-tel kap kevesebb gólt, mint ami az adatok alapján várható lenne.

Kérdés, hogy előbbi két csapatnak sikerül-e a bajnokság végéig fenntartani ezt az arányt, vagy előbb-utóbb bizony a valós eredmények igazodni fognak a modell által jósoltakhoz. A Spurs kapujára érkezik átlagosan a legtöbb lövés (13,96), ezek viszont ligaszinten a legalacsonyabb minőséget képviselik (0,08 xG/lövés), ami minden bizonnyal elégedettséggel tölti el a csapat mesterét. A Vörös Ördögök ellen 13,26, míg az Ágyúsok ellenében átlagosan 12 kísérlettel operál az ellenfél, rendre közepesen ígéretes helyzetekből (0,1-es xG/lövés).

Ha a kaput találó lövések minőségét (PSxG) nézzük, akkor megállapítható, hogy míg az idei bajnoki idényben eddig David De Gea összesen 8,1 (!) „előrejelzett” góltól óvta meg a csapatát, aközben Lloris (+0,7) és Aaron Ramsdale (-0,4) nagyjából annyiszor kapitulált, mint amennyi egy átlagos topligás kapustól várható. Ez persze mindössze egy paraméter, a kapusok teljesítményének a cizellált analizálása egy másik cikk témája lehetne.

SORSOLÁS ÉS FORMA

A három együttes közül a legtöbb meccse az Arsenalnak (14) van még hátra a szezonból, a Tottenham 13-szor lép még pályára, a Unitednek viszont csupán 11 találkozó áll rendelkezésre a szükséges pontmennyiség bezsebelésére. Sokat nyom a latban viszont az, hogy milyen nehézségű ellenfelek várnak még az egyes csapatokra, így ennek a súlyozását vétek lenne nem számításba venni a kilátások taglalásakor.

Ennek megállapítása érdekében a FiveThirtyEight besorolására hagyatkoztunk, ami szerint a legnehezebb sorsolása Ronaldóéknak van, mivel a hátralévő ellenfeleik átlagos SPI indexe 76,4. Ez a mutató Arteta csapata esetében 73,3, míg a legideálisabb hajrája (72,4) papíron Daniel Levy klubjának van.

Rangnick PL-ben történő bemutatkozása óta 0,82-es xG különbséget tud felmutatni 90 percre vonatkoztatva, ami a United egész szezonban produkált 0,22-es átlagához képest minden kétséget kizáróan jól jelzi az előrelépést, amiben persze nagy szerepet játszott, hogy relatíve szerényebb képességű csapatok ellen vívott találkozók voltak ezek. Antonio Conte első, Everton elleni összecsapása óta 0,84-en áll a Spurs ezen mutatója, amely 0,46-tal jobb, mint az egész idényben vett átlaguk. Az Arsenal a nehézkes rajt után szintén egy olyan csapat képét festi, mint amelyik hétről hétre egyre masszívabb teljesítményre képes. A november végi Newcastle elleni meccs óta elért 1,07-es xGD/90-es indexe abszolút bizakodásra adhat okot az ágyúsok szurkolóinak.

ÖSSZEGZÉS

Az elemzésben megvilágított tényezők alapján a még Bajnokok Ligája-indulást érő 4. hely megszerzésére a legesélyesebb csapat az Arsenal, nagyrészt köszönhetően annak, hogy az ágyúsok védekezése a riválisokhoz mérten stabilabbnak mondható. A Unitednál igazából sem a támadójáték, sem a védekezés terén nem egyszerű olyan mutatót találni, amely feléjük billentheti a mérleget, megfejelve mindezt azzal, hogy messze az ő sorsolásuk a legnehezebb. A Tottenham pedig bízhat egyrészt a liga történetének egyik, ha nem a legösszeszokottabb duójának gólérzékenységében, valamint abban, hogy a hátralévő meccseik legkedvezőbb átlagos nehézségi szintjéből ténylegesen is gyakorlati előnyt tudnak kovácsolni.