Ki volt az első idegenlégiós a magyar futballbajnokságban?
1901-ben, a Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulása után néhány héttel mindössze öt csapattal kezdődött az első magyar labdarúgó-bajnokság. Legjobb ismereteink szerint egy német származású játékos volt a liga első külföldi labdarúgója, aki takarításból élt, és az osztrák válogatottban is bemutatkozhatott.
A labdarúgás nevű játékkal a 19. század utolsó éveiben ismerkedhettek meg testközelből a magyarok. A millenniumi ünnepségekhez kapcsolódó sportbemutatókon még nem is szerepelt ez a sportág, ám egy évvel később, 1897-ben a lipótvárosi székhelyű Budapesti Torna Club (BTC) sportolói megalapították az első állandó futballcsapatot Magyarországon. Addig legfeljebb baráti társaságok, iskolások rugdosták a labdát egymás között.
Ekkor már nagyjából a szabályokkal is tisztában voltak az új sportág iránt érdeklődők, hiszen ahogy Szegedi Péter Az első aranykor című könyvéből kiderül, az első magyar nyelvű szabálykönyvet 1879-ben kiadták. Ahogy a világ többi részén, nálunk is a sportág szülőhazájából, Angliából hazahozott tapasztalat, és persze szabványos labdák segítségével vált egyre népszerűbbé a labdarúgás.
A BTC két csapata 1897 tavaszán már játszott egymás ellen a zuglói Millenárison, a mai Puskás Ferenc Stadion mellett, az első nemzetközi mérkőzést azonban az év őszén rendezték a bécsi Vienna Cricket and Football-Club (népszerű nevén Cricketer) ellen. A BTC-ben ezen a meccsen két angol is pályára lépett, azonban ők még nem szervezett keretek között futballoztak, így nem nevezhetjük őket légiósnak.
A BTC nyomában sorra alakultak a klubok, a MAC, a Ferencvárosi TC, az MTK, majd 1901 januárjában létrejött a Magyar Labdarúgó Szövetség. A hivatalos szervezet lett az alapja a magyar bajnokság életre hívásának.
Ez valójában egy budapesti liga volt, 1926-ig a vidéki és a fővárosi csapatok territoriális felosztásban, külön versenyrendszerben viaskodtak.
A kulturális gyökereket illetően Budapest lakossága a 20. század elején meglehetősen vegyes volt, így nem zárható ki, hogy az öt alapító csapat keretében volt még külföldi játékos, ám az elérhető források alapján úgy tűnik, hogy a magyar bajnokság első külföldi játékosa Rudolf Wagner volt.
(Forrás: tempofradi.hu)
A sokoldalú atléta
A németországi Plauenben született Wagner katonai tisztképzőbe, kadétiskolába járt Berlinben, majd 1885-ben Londonba került. Az angol szövetség, az FA abban az évben engedélyezte a professzionalizmust a labdarúgásban. Összehasonlításképp, hogy mennyivel előzte meg a korát ekkor az angol foci: Magyarországon bő 60 évvel később, az Aranycsapat idején sem létezett profizmus, Puskásék is „sportállásokat” kaptak állami szervezeteknél, úgy nyertek az 1950-es években olimpiai bajnoki címet és vb-ezüstöt, hogy hivatalosan amatőrök voltak.
Vissza Wagnerhez: Angliában megismerkedett a játékkal, majd Bécsbe költözött, amely az idő tájt az Angliából kirajzó futballisták kelet-európai fellegvára volt. A róla szóló Wikipédia-szócikk szerint tornázni kezdett, és a korszellemhez híven multifunkciós sportembernek számított, a torna mellett jégkorongozott, úszott kerékpározott és evezett. 1897-ben belépett a Vienna Cricket and Football-Clubba, amelyet természetesen angolok alapítottak, németajkú futballistákkal kiegészülve.
Középpályáról a kapuba
Wagner 1897-ben már járt Budapesten, hiszen ott volt a BTC első nemzetközi mérkőzésén a bécsi Cricketer soraiban – egyetlen németként a britek alkotta csapatban. Bécsben takarítóként dolgozott, és munkája révén tért vissza később a magyar fővárosba, ahol a BTC-nél régi ismerősként üdvözölték, és bevették a csapatba.
Az első magyar bajnokságban középpályásként szerepelt három mérkőzésen. A Sport Világ korabeli lapszámai szerint a BSC–BTC (0:5), a MÚE–BTC (0:3) és a Ferenczvárosi TC–BTC (3:5) meccseken lépett pályára a bajnokságban, amelyet csapata, a BTC nyert meg (ekkor még gólarányt számoltak a végeredménynél, nem gólkülönbséget, ezért szerepelnek kettősponttal az eredmények). Apró érdekesség, hogy a Ferenczvárosi TC–BTC találkozón az 1896-os olimpián úszásban két aranyat szerző Hajós Alfréd duplázott a vendégcsapatban.
Mivel évekig a monarchiában élt, megkapta az osztrák állampolgárságot, és 1903. június 11-én a Margitszigeten lejátszotta élete első és utolsó válogatott mérkőzését osztrák színekben. A korábbi remek futballista, Gillemot Ferenc vezette magyar csapat Pokorny József duplájával és Buda István góljával 700 néző előtt 3:2-re legyőzte Ausztriát, jobban mondva Bécset, mert a csapat valójában bécsi játékosokból állt.
A német származású futballista fiatalon halt meg: 1910-ben szívbénulás következtében veszítette életét. Mivel mindkét ország futballját gazdagította játékával, a magyar és az osztrák válogatott megalapította emlékére a Wagner-kupát.
Kiemelt fotó: MLSZ.hu
Szerző
