Kicsi a bors, de erős – bemutatjuk Malcolm Rodriguezt

A 2022-es Hard Knocks dokumentumsorozat a Detroit Lions felkészülését mutatta be, Rodriguez pedig elég hamar a széria egyik főszereplőjévé vált. A csapat edzői nem győzték dicsérni, a horrorfilmekről folytatott beszélgetése Aiden Hutchinsonnal, valamint a videószobában előadott tánca pedig az évad legemlékezetesebb jelenetei közé tartoztak. Nem csoda, hogy azonnal belopta magát a detroiti szurkolók szívébe, és az előszezon végére a csapat webshopjában elfogytak a nevével ellátott mezek – erre a bravúrra egyébként egyetlen csapattársa, a már említett Hutchinson volt képes rajta kívül. Csak összehasonlításképpen: Hutchinsont a második választási joggal szerezték meg, és egész életét Michigan államban töltötte egyfajta helyi hősként, míg Rodriguez egy szinte ismeretlen oklahomai srácként érkezett meg a 188. pickkel.

Birkózóból linebacker

Egyáltalán nem volt tehát magától értetődő, hogy Rodriguez ekkora közönségkedvenccé válik Detroitban, sőt, amikor májusban kiválasztották, a legtöbb szurkoló nem is ismerte. Oklahomában viszont már régóta hatalmas tiszteletnek örvendett, noha a középiskolai karrierje vége felé közeledve még az sem volt biztos, hogy az államban marad, hiszen nagyon sokáig egyedül a Wyoming ajánlott neki ösztöndíjat. Ez amiatt fordulhatott elő, hogy bár Rodriguez egyáltalán nem teljesített rosszul sem irányítóként, sem safetyként, sőt háromszor is bajnoki címig vezette csapatát, birkózásban sokkal tehetségesebbnek tűnt.

A futballpályán akkor figyeltek fel rá, amikor az Oklahoma State toborzói megjelentek szülővárosában, Wagonerben, hogy megnézzék az egyik csapattársát, Brock Martint. Ekkor ajánlotta be Martin édesapja Rodriguezt, mondván, ha tetszik nekik a fia játéka, őt is kedvelni fogják. Igaza lett, a Cowboys nem sokkal később ösztöndíjat ajánlott neki, így a szülővárosához legközelebbi egyetem csapatának tagja lett, ahol safetyből linebackerré faragták. Első évében még pályára sem került, utána viszont szép lassan elkezdte magát bejátszani a keretbe, stabil kezdővé vált, majd előbb a védelem egyik kulcsembere, egyetemi pályafutása végére pedig igazi vezére volt. Sokan az elmúlt 10-15 év egyik legmeghatározóbb Oklahoma State-játékosának tartották.

Abban, hogy ilyen sikeres legyen az Oklahoma State színeiben, óriási szerepet játszottak a birkózószőnyegen szerzett tapasztalatai. Egyrészt az ott megtanult technikákat sikerrel ültette át a futballpályára, másrészt elmondása szerint hatalmas előny számára, hogy a birkózásnak köszönhetően könnyedén felismeri, mikor milyen szögben kell érkeznie, hogy sikeres legyen a szerelés, alkalmanként pedig valódi birkózótechnikákat is alkalmaz, hogy levigye az ellenfél játékosát. Ezek összessége eredményezi azt, hogy Rodriguez egy elképesztően képzett játékosként került a ligába. Nagyon kevés olyan újonc LB fordult meg az NFL-ben, aki ilyen jó, mondhatni tanítanivaló technikával érkezik a profik közé: tökéletes testhelyzetben, a súlypontját mindig alacsonyan tartva, megfelelő szögben érkezik, nem hajtja le a fejét, mindkét karjával átkarolja a támadót és a lába nem hagyja el a földet.

Nem csak egy szerelőgép

Az, hogy valaki magabiztosan tudjon szerelni szükséges, de nem elégséges feltétele a jó linebackerré válásnak. Rodriguez pedig nemcsak ezen a téren jeleskedik, a pozíciójával szemben támasztott modern elvárások szinte mindegyikének megfelel. Kimagasló játékintelligenciával rendelkezik, gyorsan és jól olvassa a játékokat, így képes hamar cselekedni. Ráadásul azon linebackerek közé tartozik, akiknek nem okoz gondot, ha „forgalomba” kerülnek, és a játékosok között lavírozva kell eljutniuk a labdás emberhez, ugyanis kifejezetten jól látja át ezeket a helyzeteket, és nem téveszti szem elől a célpontot.

Az ezek után már csak hab a tortán, hogy megvan a sebessége hozzá, hogy oldalvonaltól oldalvonalig játsszon, valamint, hogy zónavédekezésben is gond nélkül használják, ezt támasztja alá a PFF-től az első héten kapott 80,8-as coverage értékelése is.

Ez az erő a pályán is megjelenik keménység formájában, aminek ékes példája, hogy az első forduló előtt monoklival a szeme alatt jelent meg az öltözőben. A sérülés oka az volt, hogy edzésen akkorát ütközött az egyik csapattársával, hogy a sisakrácsában lévő plexi visszacsapódott megsebesítve az újonc védőt. Nemcsak az erejét tudta azonban bebizonyítani a Combine-on, általánosságban elmondható róla, hogy domináns teljesítményt nyújtott Indianapolisban, hiszen a távolugráson kívül minden feladatban nagyon jó eredményt ért el, amit a 9,47-es Relative Athletic Score-ja is tükröz. Ez a mutató egy adott poszt játékosainak egymáshoz viszonyított atletikusságát mutatja be egy nulla és tíz közötti skálán. Aki kilenc pont felett teljesít, az már kimagasló atlétának számít, Rodriguez pedig bőven megugorja ezt a szintet.

Forrás: twitter.com/@MathBomb

Mi a magyarázata a draftpozíciónak?

A szemfülesebbek észrevehették, hogy a fenti táblázatban a csupa zöld cella mellett ott figyel két piros téglalap is, ez pedig mindjárt magyarázatként szolgál a nem túl előkelő draftpozícióra. Rodriguez legnagyobb hibája a mérete, vagyis leginkább a magassága és a karhosszúsága, mert a súlyával a modern NFL-ben gond nélkül el lehet lenni. A 180 centiméteres magassága és a hozzátartozó 77 centiméter hosszúságú karjai – jelenleg ő a legrövidebb karú LB az NFL-ben – viszont elég komoly kételyeket ébresztettek a scoutokban. Tény, ami tény, nem sok olyan linebackerre emlékszünk, aki hasonló magassággal sokra vitte volna az NFL-ben, ugyanakkor ellenpéldák is akadnak.

Persze, a karhossz még mindig ott van, mint negatívum, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből akadtak gondjai az egyetemi évei során. A rövid karok ugyanis megnehezítik a szereléseket, elrontott tackle-höz vezetnek. Rodriguez az egyetemi pályafutása során 12,4%-os missed tackle aránnyal dolgozott, ami elsőre ijesztőnek hangzik, azonban fontos hozzátenni, hogy olyan játékosok, mint Leo Chenal, Nakobe Dean sem teljesítettek sokkal jobban ezen a téren, mégis sokkal ritkábban merült ez fel kritikaként. Dean például szinte teljesen megegyezik Rodriguezzel felépítésben, de még az egészen súlyos sérülése ellenére is kivitték a harmadik körben, míg Rodriguez mindössze a 16. kiválasztott off-ball linebacker volt. Jól látható tehát, hogy az NFL-csapatok félelmeinek egy része jogos volt, de az ilyen mértékű csúszás abszolút nem indokolt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az olyan múltbeli ellenpéldákat, mint az alacsony Singletary és Mills, vagy a szintén nem a karfesztávolságáról híres Kwon Alexander.

Kinek van igaza?

Az első forduló után úgy tűnik, azoknak, akik sokat vártak Rodrigueztől, hiszen bekerült a Lions kezdőjébe, a PFF a forduló 12. legjobb linebackerének választotta. Az újoncok között posztja legjobbja volt, Dan Campbell vezetőedző szerint minden rábízott feladatot jól oldott meg, az Eagles-center Jason Kelce földhöz vágásával pedig az egész NFL figyelmét felhívta magára.

Nyilvánvalóan még nagyon korai megmondani, hogy meddig juthat karrierje során, és korai lenne szobrot készíteni neki Cantonban, de a kezdés mindenképp reményteli. Egyelőre úgy tűnik, hogy a közismert kacsás analógia a futballpályán is megállja a helyét, és ha valaki úgy szerel, mint egy jó LB, úgy olvas, mint egy jó LB és olyan gyors, mint egy jó LB, akkor az valószínűleg akkor is jó LB lesz, ha a megszokottnál alacsonyabb és rövidebbek a karjai.

Kiemelt fotó: NFL.com