Kiesett a címvédő, meglepetés San Diegóban és maraton Seattle-ben - ez történt a héten az MLB-ben
Túl vagyunk a divízió szériákon, a csapatok pedig fittyet hányva a papírformára, teljesen felborították az erőviszonyokat. Így történt ez Kaliforniában, Philadelphiában, de megizzadt a továbbjutással az Astros is, akik minden idők leghosszabb meccsét játszották a Seattle Marinersszel.
Philadelphia Phillies–Atlanta Braves
A sok meglepetés közül az egyik a tavalyi World Series győztes Atlanta Braves kiesése volt. Nem sok minden utalt arra, hogy a Bravesnek idejekorán véget ér az MLB rájátszása, hiszen regnáló bajnokként illett volna legalább a National League döntőjéig eljutniuk, de az utolsó hónapban mutatott játékuk alapján a World Series szereplés, de akár a címvédés sem tűnt földtől elrugaszkodott forgatókönyvnek, főleg úgy, hogy az idei alapszakasz is jobban sikerült számukra, mint például a tavalyi.
Ezzel szemben könnyedén ment át rajtuk 3-1-gyel az a Phillies, akik az utolsó pillanatig harcban voltak valamelyik wild card helyért, sokan pedig azt se várták Rhys Hoskinséktól, hogy túl jutnak a St.Louis Cardinals csapatán. Pedig ahogy a Cardinals, úgy a Braves sem mutatott különösebb ellenállást. Már az első meccsen voltak figyelmeztető jelei annak, hogy az Atlantának illene komolyabban vennie a szériát, azonban csak az utolsó, 9. inningben sikerült szorosabbá tenniük a találkozót. A Phillies ütői szépen, fokozatosan szerezte a hiteket, amire nem volt válasza a Braves játékosainak és az 5. inning végén 7-3 állt az eredményjelző táblán a Philadelphia javára. Bár Matt Olson az utolsó inningben ütött egy 2-run homert, az már csak kozmetikázásra volt elég. Sok minden elárul a meccsről, hogy a Phillies úgy nyert, hogy nem szereztek home runt – szemben az Atlantával, akik Travis D’Arnaud és a már említett Matt Olson jóvoltából kettőt is, mégsem volt elég.
A második meccsen a dobóké volt a főszerep, ez meg is látszott a hitek számán. A 9 inning alatt a két csapat összesen 7 alkalommal ért a bázisokra, az Atlanta pedig kihasználta a Phillies dobó, Zack Wheeler 6. inninges hibáit és három runt is felpakolt a táblára – mint később kiderült, többre nem is volt szükségük a győzelemhez.
Hazai pályán aztán nem kegyelmezett a Phillies a címvédőnek és előbb Rhys Hoskins, majd Bryce Harper home runjával a harmadik inningben megpecsételte az Atlanta sorsát és végül 9-1-re győzni tudott a Phillies. A negyedik meccsen már egy motiválatlan, fejben máshol levő Atlanta ment fel a pályára és nem igazán tudtak mit kezdeni az egyre lelkesebb Philadelphiával. Brian Snitker tervei minden bizonnyal hamar a kukában landoltak, miután sérülés miatt a harmadik inningben le kellett cserélni kezdődobójukat, Charlie Mortont, aki túl sok időt töltött a dobódombon fájó karjával, aminek köszönhetően előbb a Los Angeles Angelstől eltrade-elt Brandon Marsh ütött egy 3-run home runt, majd egy inninggel később J.T.Realmuto ütött egy inside-the-park home runt, amivel történelmi tettet hajtott végre: ő lett az első catcher és az első Phillies játékos, aki valaha inside-the-park homért szerzett az MLB rájátszásában.
A 6. inningben ismét megrázta magát a Phillies és újabb 3 pontot pakoltak fel a táblára, míg a Braves hiába szerzett három home runt is a meccsen, ezek csak 1-1 pontokat értek és kevésnek bizonyultak egy újabb meccs kiharcolására.
Houston Astros–Seattle Mariners
Kevésbé volt meglepetés a Houston Astros továbbjutása a rájátszásba 21 év után visszatérő Seattle Marinersszel szemben, bár alaposan megizzadtak minden győzelemért a texasiak. Az Astros ütői megmentették Justin Verlander meccsét a széria első találkozóján, akit a 4. inningben szétütöttek a Seattle játékosai és tovább növelték előnyüket, az Astrosnak 6-2-es hátrányból kellett felállnia. Ez egészen a 8. inningig nem sikerült, ekkor Yordan Alvarez ért ki az első bázisra egy parádés ütést követően, majd Alex Bregman home runjával már 7-5-re szépített a Houston. Az utolsó, 9. inningben előbb Paul Sewald töltötte fel futókkal az első és a második bázist, majd érkezett Robbie Ray, akinek a második dobását a lelátóra vágta ki Alvarez, és megnyerte a meccset a Houstonnak.
A második meccsét is megnyerte a Houston, ezúttal 4-2-re és ismét Yordan Alvarez volt a csapat hőse, aki a 6. inningben egy 2-run home runnal 2-1-ről megfordította az eredményt az Astros javára, majd végül 4-2-re győzni tudtak a texasiak.
A harmadik meccsre Seattle-ben került sor, a csapat és a szurkolók is annyira régen láthattak hazai pályán playoff meccset, hogy egyből kettőt is lejátszottak. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak a Seattle újonc dobójának, George Kirbynek, aki 7 inningen keresztül nem engedett futást ellenfelének, pedig majdnem minden játékrészben nehéz helyzetbe hozta saját magát és több alkalommal is előfordult, hogy legalább kettő futó is a pályán volt, de a három sem volt ritka. A nyomást, amibe a fiatal dobó helyezte magát úgy látszik jól bírja Kirby, mert egyszer sem sikerültpontra váltaniuk előnyüket a Houstoniaknak. A Seattle szerencsétlenségére a túl oldalon is remek dobóteljesítményt láthattunk, sőt, Lance McCullers Jr. talán még jobban is játszott Kirbynél és 6 inning alatt 7 strikeoutot dobott és csak két hitet engedett a Seattle-nek. Amint a két játékost lecserélték, elkezdődött az őrület.
Elkezdődött a bullpenek csatája, a két csapat cseréi összesen 23 inninget dobtak és mindkét gárda 5-5 hitet engedett az ellenfelének 1-1 séta mellett, ami egészen hihetetlen teljesítmény. A 18. inningben végül megtört a jég és Jeremy Pena home runt ütött az újonc Penn Murfee dobásából és mint később kiderült, ezzel meg is nyerte csapatának a meccset is és a szériát is. A 18 inninggel ez lett holtversenyben a harmadik leghosszabb postseason meccs az MLB történelmében, ugyanakkor ez az első olyan, amikor legalább 15 inningen át nem sikerült egy árva futást sem összehozniuk a csapatoknak.
Los Angeles Dodgers–San Diego Padres
A rájátszás második meglepetése volt, hogy a 111 győztes alapszakasz meccset produkáló Los Angeles Dodgers végül elbukott a San Diego Padresszel szemben, nem is akármilyen 4 meccsen. A Dodgers hiába nyerte meg papírforma szerint az első meccsüket, a későbbiekben szinte esélyt sem adott a Padres az ellenfelének.
Az első meccsen Mike Clevinger kezdett dobóként a Padres csapatában és egészen hamar nehéz helyzetbe hozta csapatát, miután a 3. inningben már 4-0-ra vezetett a Dodgers. A 4. inningtől kezdve aztán szép lassan elkezdte magára húzni ellenfelét a Dodgers, ám végül 5-3-nál sikerült megállniuk a csapatoknak.
A második meccstől kezdve aztán teljesen megsemmisült a Dodgers. Először fordult elő, hogy egy csapat mind a 9 kezdő ütője legalább 15 bázist szerezzen, sőt mi több, minden inningben legalább 1 játékosának volt érvényes ütése, ezzel szemben csak 3 runt sikerült felpakolniuk az eredményjelzőre, ami kevésnek bizonyult a Padres 5 pontjához. A Dodgers pontnélkülisége San Diegoban is folytatódott, ezúttal „csak” 7 játékos maradt a bázisokon az inningek végén, miközben egy árva sacrifice fly-jal sikerült pontot szereznie a Dodgersnek – a Padres ezzel szemben Trent Grisham homérjával és Jake Cronenworth RBI-jával 2 futást is szerzett és a maga javára fordította a szériát.
A két csapat negyedik meccsén már a kezében érezhette a győzelmet a Dodgers, hiszen a 7. inningig magabiztosan vezettek. Ezzel szemben érthetetlen okból dobót cserélt Dave Roberts menedzser, és leküldte a dombról a remekül játszó Tyler Andersont, az őt váltók pedig eljátszották a nehezen összeszerzett előnyt és a 8. inningre már 5-3-as Padres vezetéssel mentek neki a csapatok. Az utolsó inningnen a Brewerstől megszerzett Josh Hader 3 strikeoutjával megnyerte a meccset a Padresnek, akik 1998 után játszhatnak ismét a National League főcsoport döntőjében.
New York Yankees–Cleveland Guardians
Dávid harca volt Góliát ellen a Yankees és a Guardians összecsapása, de ezúttal nem sikerült legyőzni az óriást. Az 5 meccsesre nyúló széria végén a Yankees örülhetett, akik alaposan ráijesztettek a szurkolóikra, miután az első győztes meccset követően kétszer is kikaptak, így egy meccsre volt a divízió döntőtől a fiatal clevelandi gárda. Talán pont a fiatalság volt az oka annak, hogy az utolsó három találkozón szinte felőrölte ellenfelét a jóval tapasztaltabb és több klasszissal felálló Yankees.
Az időjárás miatt többször is elhalasztott meccsek egyik félt sem zavarták meg. Érdemes kiemelni a Guardianstól Oscar Gonzalezt, aki remekül játszik hatalmas nyomás alatt. Még az előző körben az ő home runjával sikerült legyőzniük a Tampa Bay Rayst a 15. inningben, a Yankees elleni második meccsen a 10. inningben sikerült Clarke Schmidt labdáját jó helyre ütnie, amivel Steven Kwan és Amed Rosario is pontot tudott szerezni. A negyedik találkozón a Gerrit Cole megmentette a Yankees szezonját és magabiztos 7 inninget produkált. Erre főleg azért nagy szüksége a New York-iaknak mert az előző meccsen teljesen szét esett a Yankees bullpenje, ezt a hibát pedig nem engedhették meg újból. Úgy is mentek fel a Yankees játékosai a pályára, a második inning végén pedig már 3-0-ra vezettek Rizzo RBI-jával és Harrison Bader 2-run home runjával ez a lendület pedig kitartott a 9. inning végéig.
Hasonló elánnal mentek fel a bronxiak a mindent eldöntő, ötödik meccsre is és esélyt sem adtak az ekkor már kicsit fáradtan játszó Clevelandnek. Csak úgy, mint két nappal korábban, ezúttal is a meccs első felét nyomta meg a Yankees és Giancarlo Stanton 3-run homérjával majd Aarnon Judge single-home runjával gyorsan megadták a mérkőzés alaphangját, a Guardiansnak pedig már esélye sem volt visszajönni a találkozóba.
Kiemelt fotó: nj.com
Szerző
