Kik képviselhetik Afrikát a katari világbajnokságon?

Kísérletünk már csak azért is vakmerő, mert a novemberben záruló csoportkör tíz kvartettjének győztesét később még öt párba sorsolják, úgyhogy akár egymással is szembekerülhetnek kiválasztottjaink. Ez azonban nem rettent el, vállalkozásunk pedig jobb híján egyfajta erősorrendnek is felfogható az afrikai válogatottak jelenlegi helyzetéről.

1. Algéria

Nem lehet nem Algériával kezdeni a rangsort, hiszen nem csak az Afrika-kupa címvédői a „sivatagi rókák”, de minden korábbi kontinentális rekordot megdöntve immár 29 mérkőzés óta veretlenek. Igaz, legutóbbi meccsükön nagyon megszenvedtek az 1-1-es döntetlenért selejtezőcsoportjuk legerősebb ellenfelével, Burkina Fasóval.

Pedig a „csődörök” sérülés miatt nem számíthattak két legjobb játékosukra, Bertrand Traoréra (Aston Villa) és Edmond Tapsobára (Bayer Leverkusen), ráadásul mivel nem rendelkeznek az új FIFA-előírásoknak megfelelő stadionnal, a „hazai” meccsüket is a marokkói Marrakech-ben voltak kénytelenek lejátszani. A második játékrészben azonban ott is nagyon közel álltak a fordításhoz, nem véletlen, hogy az algériaiak sikerkovács szövetségi kapitánya, Dzsamel Belmadi igen morózusan nyilatkozott a meccs után.

A korábban főként Katarban edzősködő Belmadi egyébként az Európában is jól ismert sztárokból álló mag, Rijad Mahrez (Manchester City), Rami Benszebajni (Borussia Mönchengladbach), Iszmael Benaszer (AC Milan), Andy Delort (OGC Nice) vagy Ajsza Mandi (Villarreal CF) mellett bátran nyúlt most is  közel-keleti légiósokhoz. A kaput rendre a Szaúd-Arábiában profiskodó veterán, Rajsz M’Bolhi védi, a szokásos „katari trióból” pedig a védelemben fontos szerepet kapott ezúttal is Dzsamel Benlamri, a bal szélen Juszef Belajli, a támadósorban pedig a gólvágó Bagdad Bunedzsah.

A legemlékezetesebb produkciót azonban Iszlam Szlimani (Olympique Lyon) nyújtotta a vb-selejtező első  két fordulójában, hiszen a már a csoportkörbe jutással is nagy meglepetést okozó Dzsibuti ellen lőtt mesternégyesével ő lett az algériai válogatott történetének legeredményesebb játékosa (holtversenyben a kilencvenes években termékeny Abdelhafid Taszfauttal), majd egyébként Burkina Faso ellen is Szlimani adta a végül egy pontot érő gólpasszt.

További pozitívum, hogy a középpályán az ifjú Ramiz Zerruki (FC Twente) egyre jobban megérti magát Benaszerrel a pálya tengelyében vagy a labdakihozataloknál, és általánosságban is remekül illeszkedett be a csapatba, hiszen Dzsibuti 8-0-s kiütésekor egy assziszt után ő adta meg első válogatott góljával a kegyelemdöfést is.

A viharosabb utolsó meccs ellenére is bizakodóak lehetnek tehát az algériai szurkolók, hogy kedvenceik egy kihagyott torna után visszatérhetnek a világbajnokságra, mely ráadásul félig-meddig hazai pálya is lenne a Katarhoz ezer szállal kötődő csapat számára.

Belmadi és Szlimani (fotó: africanfootball.com)

2. Szenegál

Alig 16 milliós lakossága ellenére pillanatnyilag a legértékesebb kerettel rendelkező afrikai válogatott a szenegáli, mely a kontinenstornát ugyan még soha nem tudta megnyerni , viszont már harmadik világbajnokságára készül jó eséllyel két magabiztos nyitógyőzelem után.

A legutóbbi Afrika-kupa ezüstérme óta jelent meg néhány új játékos Aliou Cissé szövetségi kapitány csapatában, akik közül a védő Abdou Diallo (Paris Saint-Germain) Togo ellen (2-0), a Manéval ígéretesen jól együttműködő Boulaye Dia (Villarreal CF) pedig a Kongói Köztársaság ellen idegenben (3-1) szerezte meg első gólját az oroszlánfejes mezben, de kifejezetten hasznos vérfrissítésnek tűnik a szélsőhátvédek posztján Ibrahima Mbaye (Bologna FC) és Fodé Ballo-Touré (AC Milan) integrálása is a csapatba.

Mindeközben az első két fordulóban is csak egy tizenegyessel szemben kapituláló Edouard Mendy (Chelsea) már Afrika első számú kapusává nőtte ki magát, Kalidou Koulibaly (Napoli) a védelemben, Idrissa Gueye (PSG) a középpályán vagy Sadio Mané (Liverpool) a csatársorban a világ szinte bármelyik válogatottjában fontos játékos lehetne. Ráadásul most olyan új tehetségek is színesítik a keretet, mint a Tottenhammel már előszerződést kötő Pape Matar Sarr (Metz) vagy a Brighton által szerződtetett majd kölcsönadott Abdallah Sima (Stoke City), így a 23 esztendős Ismaila Sarr (Watford) már szinte régi motorosnak számít „Teranga oroszlánjai” között.

Rajtuk kívül is számos komoly európai légiós található még a keretben, így nem csoda, hogy magasak az elvárások Szenegálban, aminek egyelőre a 2002-es vb-negyeddöntős menetelés során még csapatkapitány Aliou Cissé nem tudott teljesen megfelelni. A legutóbbi világbajnokságon ugyan csak több sárga lapjuk miatt ragadtak a japánok mögött a csoportkörben, Katarban azonban ennél jobb teljesítményt is vizionálhatnánk a szenegáli csapatnak.

Abdou Diallo majd' kibújt a bőréből első válogatott gólja után (fotó: sudonline.sn)

3. Nigéria

A kontinens legnépesebb országa a futball mélyen gyökerező imádatának köszönhetően szinte kifogyhatatlan a tehetségekből, és egy közepesebb korszak után most ismét egy fényesebb generáció látszik körvonalazódni Nigériában.

Főként a támadó-arzenál egyedülálló a kontinensen, a vb-selejtező első körében Libéria ellen Kelechi Iheanacho (Leicester City) duplázott Alex Iwobi (Everton) két asszisztjából (2-0), majd amikor az angliai COVID-korlátozások miatt a második meccsen a Premier League-játékosok már nem léphettek pályára a Zöld-foki Köztársaságban, gond nélkül vette át a góllövő szerepét Victor Osimhen (Napoli), no meg egy elképesztő öngól is jól jött (2-1).

A tavalyi Afrika-kupa bronzérme óta igazából nem sok változás történt Gernot Rohr keretében, Odion Ighalo visszavonulását a már emlegetett támadók mellett a még mindig fiatal Samuel Chukwueze (Villarreal) és Moses Simon (Nantes) vagy az idősebbek közül a 100. válogatottságát most ünneplő Ahmed Musa is tudja még feledtetni, ráadásul a majd két méteres belga gólkirály, Paul Onuachu (RC Genk) is egészen új lehetőségeket nyithat kivételes fejjátékával a támadások során.

Mindemellett kapusposzton az utóbbi időben Maduka Okoye (Sparta Rotterdam) még akkor is stabil opciónak tekinthető végre, ha a zöld-fokiak góljánál hibát követett el. A védelem azonban többször nehéz helyzetbe hozza, hiszen hiába szűr a Premier League egyik legjobb labdaszerzője, Wilfred Ndidi (Leicester City) a középpályán, a hátvédek inkább az európai második vonalhoz tartozó klubokból érkeznek.

Ha azonban a német kapitány képes szervezett játékkal ellensúlyozni ezen gyengeségeket, a vb-kvalfikáció meg lehet ismét Nigériának, és hetedik részvételével utol is érheti akár az ország Kamerunt az afrikai örökranglistán.

Iheanacho és Iwobi ünnepelnek (fotó: guardian.ng)

4. Marokkó

Annak ellenére is a kontinens legjobbjai közé kell sorolnunk Marokkót, hogy csak egy meccset játszott le a vb-selejtezők közül, amit meg is nyert Szudán ellen (2-0). A keményebb csoportellenfélhez, Guineához utazva ugyanis épp egy puccs közepében találták magukat az „Atlasz oroszlánjai”, melyből aztán szerencsére komolyabb fegyveres össszecsapások végül nem alakultak ki, így a marokkóiak a rémület után sértetlenül elhagyhatták az országot VI. Mohamed király gyors közbenjárására.

Az elmaradt meccs előtt, a nyáron véget ért Afrika-kupa-selejtezők során már bizonyított Marokkó, még ha Vahid Halilhodzic pragmatikus taktikájával látványos játékot ritkán is produkál a csapat. Ráadásul a bosnyák szövetségi kapitány az első számú játékmesterrel, Hakim Zijessel is alaposan összerúgta a port (állítólagos) késései miatt, így egyre önfejűbb válogatási elveket követ.

Az ifjú Zakaria Abukhlalban (AZ Alkmaar) például egyre bátrabban bízik meg a bal szélen, akárcsak a középpályán Iliász Ser (Queens Park Rangers) és Ajmen Barkok (Eintracht Frankfurt) játékában, de az immár a Fradiból érkező Ryan Mmaee-vel is ő számol először komolyabban a nemzeti csapatban.

Persze azért a legfontosabb játékosok továbbra is stabil pontot jelentenek a marokkóiaknál, mint a sevillai különítmény Jaszin Bono kapus, a center Juszen Ennesziri és a sok viszontagság után végre a marokkói válogatottban szereplő Munir El Haddadi. De közben a védelemben Romain Szaissz (Wolverhampton Wanderers) és Najef Agerd (Stade Rennes) is egyre jobban összeszokott duót alkot, nem is beszélve az új sztárról, Asraf Hakimiről (PSG).

A kontinentális szinten kiemelkedő játékosokból elsősorban egységes csapatot igyekszik kovácsolni az Algériával is nemzeti rekordot jelentő vb-negyeddöntőig jutó Halilhodzic. Ha látványos, nagy győzelmeket valószínűleg továbbra sem várhatunk tőlük, könnyen elképzelhetőnek tűnik egy vb-kvalifikációig tartó kimért menetelés.

Agerd megszerezte első válogatott gólját (fotó: nayefaguerd4 facebook)

5. Elefántcsontpart

A 2015-ös Afrika-kupa megnyerése óta inkább csak a csalódásokat halmozta az elefántcsontparti válogatott, a korábbi sikerkovács, Hervé Renard egykori segítőjének, Patrice Beaumelle-nek a szövetségi kapitányi kinevezése azonban jól sikerült, hiszen a kényszerű generációváltás ellenére ütőképes csapat látszik formálódni a kezei alatt.

A vb-selejtező során ezt ráadásul úgy voltak kénytelenek bizonyítani az „elefántok”, hogy több fontos játékost nélkülözni voltak kénytelenek. Sem a magát topközéppályássá kinővő Franck Kessié (AC Milan), sem a cselgépek Wilfried Zaha (Crystal Palace) vagy Nicolas Pépé (Arsenal), nem állhatott a csapat rendelkezésére.

Az első, mozambiki mérkőzésen még Eric Bailly (Manchester United), Willy Boly (Wolverhampton), Maxwell Cornet (Burnley), Jean-Michael Seri (Fulham) vagy a Tottenham Hotspurtől való távozása után még csapatot kereső Serge Aurier sem játszhatott az angliai COVID-blokk miatt, így még Franck Boli is bemutatkozhatott a nemzeti csapatban a Fradiból. Segíteni azonban ő sem tudott a csapaton, mely egy halovány 0-0-val rajtolt.

A második meccsen azonban visszatértek az angliai légiósok és nagyon fontos győzelmet aratott a nagy ellenlábas, Kamerun otthonában Beaumelle csapata. Ráadásul úgy néz ki, sok-sok próbálkozás után rátalálhat Didier Drogba viszonylag érdemleges utódjára a középcsatár posztján Elefántcsontpart Sébastien Haller (Ajax) személyében, hiszen négy tétmeccsén immár három gólnál tart a narancs-zöld mezben az "elefántokhoz" tavaly tartozó csatár.

Az egyik legtehetségesebb afrikai hátvédet, Odilon Kossounout (Bayer Leverkusen) is érdemes megemlítenünk megbízható teljesítményéért, akárcsak a középpályán robotoló másik ifjoncot, Ibrahim Sangarét (PSV Eindhoven) és a tokiói olimpián negyeddöntős csapat is biztosít még tartalékokat. A csapat egyetlen gyenge pontjának így továbbra is a kapusposzt tűnik, ahol a veterán Sylvain Gbohouo még úgy is az első számú opció, hogy a kongói TP Mazembe keretéből is kiszorult és az etióp bajnokságba szerződött néhány napja.

Ezzel együtt is egy hajszállal nagyobb favoritnak érezzük most a tehetségek hosszú sorát felvonultató Elefántcsontpartot a vb-kvalifikációra, mint néhány riválist.

Sébastien Haller lehet Elefántcsontpart új gólvágója (fotó: euronews.com)

A legutóbbi vb-részvétel óta ugyanis Egyiptom játéka például igencsak akadozik, amit a hazai rendezésű Afrika-kupán túl korán, már a negyeddöntőben való kiesés is jól jelzett. Az ezután kinevezett Hosszam El-Badrit épp a minap bocsátotta el a helyi szövetség és komoly nemzetközi rutinnal rendelkező Carlos Queirozra bízta a „fáraók” irányítását. Egyelőre azonban óvatos kíváncsisággal várjuk, ő mit tud kihozni Mohamed Szalahból és társaiból.

Szintén ott volt az oroszországi világbajnokságon Tunézia, mely bizony most is két győzelemmel kezdte meg csoportkörét, és alighanem meg is nyeri a kvartettjét a Enock Mwepu–Patson Daka kettős hiányában szenvedő Zambia előtt, arra azonban nem vennénk mérget, hogy a korábban emlegetett csapatok ellen összesorsolva a playoffból is sikerrel kerülnének ki Aissza Lajduniék.

Néhány korábban emlegetett válogatotthoz hasonlóan Ghána is nagyon megszenvedte, hogy több fontos játékosa nem állhatott a rendelkezésére, így ki is kapott Dél-Afrikától, de a tavaly kinevezett Charles Akonnor keze alatt amúgy sem igazán formálódik a „fekete csillagok” új aranykora.

Roppant tehetségesnek tűnik viszont Mali ifjú generációja is Mohamed Magassouba istápolása alatt, és a „sasok” szintén jó eséllyel megnyerhetik a csoportjukat. A rájátszásban azonban a rutintalan társaságot komolyan féltenénk a minden hájjal megkent ellenfelekkel szemben. Ugyanakkor azt sem tartanánk lehetetlennek, hogy a régóta a kontinens élmezőnyébe tartó, de a fontos pillanatokban rendre elbukó gárda egy bravúros meneteléssel bemutatkozhat végre a világbajnokságon.

A csoportok állása (fotó: TheAFCON facebook)