Kik lehetnek a nyerő csereemberek? Szűk körből válogathat Marco Rossi

Kik lehetnek a nyerő csereemberek? Szűk körből válogathat Marco Rossi

2024. jún. 9.

Kedden 14 veretlenül megvívott találkozót követően szenvedett először vereséget a magyar labdarúgó-válogatott, az írek elleni tesztmeccsen 2–1-re kaptunk ki. A június 15-én, szombaton 15 órakor megrendezésre kerülő Svájc elleni bemutatkozó Európa-bajnoki találkozóig a szakmai stáb két felkészülési mérkőzésen (az írek elleni vereség után szombaton Izraelt nagyon magabiztosan, 3–0-ra vertük meg) és a közel háromhetes összetartáson tájékozódhat(ott) a játékosok formájáról, és tapasztalhatta, tapasztalhatja meg azokat az új impulzusokat, plusz információkat, amelyek a jövő szombati kezdőcsapat kialakításához kellenek. A kezdő tizenegy, azaz a válogatott magja azért természetesen nagyjából adott már egy jó ideje, most azt vizsgáltuk meg, kik lehetnek az idei Eb legfontosabb, legértékesebb cserejátékosai?


A korábbi megállapodás értelmében hat helyen is változtatott csapatán Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya Dublinban, az írek elleni felkészülési találkozón. A tétmérkőzéseken megszokott csereszámhoz viszonyított plusz egy lehetőséget a szünetben, a kapusaink váltásának szentelte, továbbra is fenntartva az egyik legnagyobb izgalommal várt kérdést és érdeklődést a kontinenstorna előtt: ki lesz a magyar csapat kezdőkapusa? A debreceni, Izrael elleni találkozón erre is választ kaphattunk.

 

A kapusposzt nyugalommal eltöltő – a jelenben

 

A kapusposzt az egyetlen, ahol teljes nyugalommal dőlhet hátra még a legkritikusabb magyar szurkoló is a kedvenc, televízió elé tolt foteljában és rakhatja fel mindkét lábát a pályára vonuló játékosok mustrálása közepette. A kapuskérdés általánosságban sokkal inkább a közeljövő megoldásra váró feladatai közé sorolható, hiszen az egykorú, egy generációhoz tartozó Gulácsi Péter, Dibusz Dénes, Szappanos Péter és Megyeri Balázs nyomában egyelőre elég nehéz megmondani, ki lesz, ki lehet majd a jövőben az ezen a szinten megfelelő biztonságot adó alapkő a válogatott kapujában. Most azonban még inkább a bőség zavarával küzdünk, bárki áll majd Svájc ellen a gólvonal előtt, senkiben nem lesznek kérdőjelek a döntés helyességét és az alany képességeit illetően. A szövetségi kapitány már döntött, közölte is az érintettekkel, a jelek afelé mutatnak, hogy Gulácsi Péter lesz a kezdőkapus.

 

A választási lehetőség továbbra is kevés

 

Az Írország és Izrael elleni találkozók az apró kérdőjelekre, esetleges kételyekre keresték a választ, megadva a lehetőséget azoknak is, akik valamiért kevesebbet játszottak az elmúlt időszakban, vagy éppen a csapatépítés szempontjából volt kevesebb vagy több pályán töltött időre szükségük. Mindezt úgy kell megoldania a szövetségi kapitánynak, hogy ne sérüljön a kiváló hangulat, ne gyengüljön a magyar csapat egyik legerősebb fegyvere: a csapategység. Innen megközelítve kijelenthető, hogy a Dublinban kapott utolsó perces gól nem az elképzelt forgatókönyv szerint rendezte ezt a találkozót. Azonban abban is biztosak lehetünk, hogy téthelyzetben nem ezek a cserék történtek volna, és nem ilyen ütemben. Arról viszont a debreceni második félidő megint megerősíthetett minket, hogy nem bővelkedik ízletes alapanyagokban az olasz főszakács.

 

Hiányzó játékidő, hibafaktor a védelemben

 

A jól megszokott 3–4–2–1-es felállásban a védelem közepén tulajdonképpen bérelt helye van a nemzeti együttes egyik meghatározó, legfontosabb emberének, a szeptembertől januárig sérüléssel bajlódó Willi Orbannak. Az ír meccset követően a szurkolók a mérkőzés legjobbjának választották a gólszerző Láng Ádámot, néhány apró, természetesen őket annyira nem érdeklő momentumot figyelmen kívül hagyva. A ciprusi légiós nem nyert fejpárbajt a találkozón, így az első kapott gólunk előtt sem segíthetett és a földön lévő párharcainak is csak a harmadát nyerte meg (6/2), ami egy védő esetében ugyancsak nem a leghízelgőbb mutató.


Az ő megbízhatósága, tapasztalata mindenképp a kezdőbe szólítja, ám február vége óta csak négy percet töltött klubcsapatában a pályán, így a hiányzó játékidő magában hordozhat egy-egy olyan hibát, mint amilyet az ír Adam Idah gólja előtt láthattunk.

 

Az Izrael ellen újra játszó Szalai Attila sem játszott sokat a mögöttünk álló szezonban, így Orban bal oldalán Dárdai Márton játékára van nagyobb esély az Európa-bajnokságon. Ha ő egészséges. A két korábbi stabil bekk (Lang és Szalai) hiányzó meccsrutinja mellett tény az is, hogy Balogh Botond sem töltött túlságosan sok időt a pályán a tavasszal. Neki március közepe óta 19 perc jutott a Parmában, így a legnagyobb kérdések talán a védelemben vannak.

 

A középpálya adja a legtöbb alternatívát

 

A Loic Nego, Nagy Ádám, Schäfer András és Kerkez Milos alkotta négyes mellett bőven lehet olyan játékosokat találni, akik csereként, második számú alternatívaként tudnak jelentős hozzáadott értéket adni a válogatott teljesítményéhez. Nagy Zsolt kiváló formában zárta ezt az idényt, pedig hosszabb sérüléssel futott neki a mögöttünk hagyott szezonnak. Az utolsó hét magyar bajnoki fordulóban szerzett hat találata, kiosztott két gólpassza és nagyszerű játéka újra bronzérmet ért a klubcsapatának. Az ő esetleges csatába küldése abszolút semmi kockázatot, sőt nem várt hozzáadott pluszokat is eredményezhet. Loic Nego karakterprofilja elég egyedi lehetőségeket biztosít a jobb oldalon, azonban ellenféltől függően a debreceni első félidőben remeklő Bolla Bendegúz és a több poszton is bevethető Botka Endre értékei is segítségül hívhatók. Eltérő gondolatok és célok mentén, de hívhatók.

 

A pálya középső részén Callum Styles jelenthet alternatívát, apróbb sérülésének függvényében. Az elmúlt szezonban Sunderlandben szereplő játékos legnagyobb erénye, hogy ugyanúgy, mint klubcsapatában, akár több poszton is bevethető, megbízható teljesítményre képes. Azonban a legnagyobb kétely is éppen ez a játékával kapcsolatosan: melyik poszton tud kimagaslót nyújtani? Az átlagon felüli teljesítményre, esetleges jó csereként való beszállásaira a csapatnak és neki is nagy szüksége van, ha csapatszinten továbbjutásról, egyénileg pedig egy új, a Barnsleynál nívósabb csapatról álmodozik.

 

Az elöl játszók pótolhatatlanok!

 

Szoboszlai Dominik és Sallai Roland kettősét nagyon gyorsan, néhány szóval el lehet intézni. Őket nem tudjunk hasonló minőségben pótolni! Kettejük kiváltására nincs ötlet, anyag, bármilyen félmegoldás. A játékosokat forgatva sincs. Varga Barnabás is közel hasonló cipőben jár, azonban Ádám Martin szereplésére több ízben is számíthatunk majd. Arra azért nem raknának egy balatoni nyaraló értékével megegyező összeget még a legfanatikusabbak sem, hogy ez a dél-koreai légiós berobbanása, hatalmas Eb-je lesz, de az ő szerepe, a pályán töltött percei lehetnek meghatározóak, akár egy esetleges hátránynál, ellenfelünk beszorításakor, akár előnyben az eredményt tartva.

 

Az azonban egyértelműen látszik, hogy Marco Rossi szűk körből, 14-15 emberből sakkozhat közel azonos minőségben. Az ő hozzáadott értéke óriási, abszolút dobogós az Európa-bajnokságon, azonban top játékosaink hiánya még mindig óvatosságra int. 


Mindhárom csoportellenfelünk jobban áll ebben az összevetésben, mindhárom válogatott kerete több topbajnokságból érkező labdarúgót, a mieinknél nívósabb csapatokban játszókat tömörít. Azonban a kiváló csapategységgel, a kispadon Marco Rossival és a több tízezer helyszínre látogató magyar fanatikussal még nekik is számolniuk kell.

Kiemelt fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.