Kilenc műtét, egy balhé és egy történelmi tett – Toni Koskela története

Finnországban nem igazán népszerű sport a labdarúgás, hiszen a körülmények nem épp a legideálisabbak és persze a téli sportok sokkalta inkább kivitelezhetőek arrafelé. Ebből is következik, hogy kevés név ugorhat be az embernek, mint ismertebb futballista; Jari Litmanen, Sami Hyypiä és Teemu Pukki után jó eséllyel már inkább csak az Európa-bajnokságról megmaradt emlékek jönnek szóba az átlag rajongónak. Egykoron úgy gondolták, hogy Toni Koskela is ebben a sorban fog majd szerepelni, de aztán mégsem így alakult.

1983. február 16-án született Helsinkiben. Édesanyja, Kristiina kosárlabdázott és kézilabdázott is a finn élvonalban, utóbbit azért hagyta abba, mert nem érezte etikusnak, hogy azzal az edzővel dolgozzon együtt, akivel összejött. A sportos előéletű szerelemből fogant meg a fiú, aki nagyon gyorsan a labdarúgás rabja lett. Az ifjú hétévesen már a Puotinkylän Valtti csapatában rúgta a bőrt, ahonnét négy év múlva került át a HJK együtteséhez, mint a jövő nagy reménysége. Még nem múlt el 14, amikor először elszakadt a keresztszalagja, műteni is kellett. A visszatérést követően fél év sem telt el, mikor a másik lábában egy részleges keresztszalag-szakadást állapítottak meg, ez újabb két műtétet jelentett. A hosszúra nyúló visszatérést követően a legnagyobb ígéret már messze nem volt annyira érdekes a főváros legnívósabb klubja számára.

Noha 1999-ben még az U16-os válogatottban kétszer pályára lépett, 17 esztendősen a tiszavirág életű FC Jokerithez igazolt, itt nem sokkal később bemutatkozhatott a másodosztályban. A tehetsége elvitathatatlan volt, viszont a sérülések még nem hagyták nyugodni. Kétezer-kettőben ismét kés alá feküdt, mert csak nem akart helyreállni a jobb térde. Hosszú időbe telt, amire - megközelítőleg - ki tudta hozni magából a legjobbját, de 2004 ilyen szempontból sorsfordító volt számára. Januárban átigazolt az FC KTP csapatához, ahol remek szezont futott, ez pedig még az angol/walesi megfigyelőknek is felkeltette a figyelmét és novemberben már kész is volt a Cardiff City-vel kötött fél + egy éves szerződése. Az egykoron villámléptű fiatal még mindig gyors volt, pazar beadások jellemezték, lehetett  őt futtatni a széleken, ami a hosszú labdákkal operáló Lennie Lawrence edző taktikájába bele is illett. Koskela januárban érkezett meg és - a már előre lebeszélt módon - a második csapatnál kezdett el futballozni, hogy felvegye a ritmust. A térde itt is megnehezítette a dolgát, így a debütálás márciusra maradt, két bajnoki és egy kupameccsen is pályára lépett csereként.

None

[su_note note_color="#2e8b57"]  A hónap végén az U21-es csapattal Csehországba utaztak Eb-selejtező mérkőzésre. A prágai éjszaka nagyon vonzó volt számára és szobatársával, Njazi Kuqival engedély nélkül el is hagyták a szállást. Az egyik-másik finn lap meg nem erősített információja szerint egy kocsmába mentek néhány jóféle cseh sört legurítani. A visszaérkezéskor csak azért buktak le, mert a kissé már ittas állapotban lévő fiatalok az éjszaka közepén összetörtek valamit a hotelben, amire az épp ébren lévő másodedző felfigyelt. Másnap mindkét renitenst ideiglenesen eltiltották a nemzetközi csapatban való szerepléstől. [/su_note]

Toni visszatérve Cardiffba ugyancsak megkapta a büntetését, ami a második csapatba való „száműzetés” volt. Noha ekkor már lehívta a walesi együttes az egyéves opcióját, a szakvezetés nyáron mindenáron próbált túladni rajta, de nem sikerült. Az év végén közös megegyezéssel szerződést bontottak, így január elsejével szabaddá vált. A hazatérni nem akaró 22 éves fiatal úgy érezte, itt az ideje világot látni és azt kérte az ügynökétől, hogy délen próbáljon neki csapatot találni. A görög másodosztályban szereplő Ilisziakosz FC adott neki egy esélyt egy fél éves szerződés formájában. Jól szerepelt az edzéseken, meggyőzte az edzőt is, ám a tavaszi nyitókör előtt ismét megsérült a térde, meggátolta abban, hogy bemutatkozhasson a csapatban. Túlesett két műtéten is, amivel egészen az ősz elejéig pályán kívülre került, s ezzel a görög kaland be is fejeződött.

A nyáron a játékos hazatért legszebb időszakának helyszínére, és ismét az FC KTP játékosa lett. Nem is hozhatott volna jobb döntést, mert amint ismét Kotka városában kergette a bőrt, azonnal vissza tudott térni a remek formájához. Noha csak 11 meccsen lépett pályára, ismét régi önmagát idézte, két gólja pedig a legjobbkor jött, mert épp akkor járt arra a Molde FC megfigyelője, aki be is ajánlotta a norvég klubnál. 2007 január elsején már alá is írt az akkor másodosztályban szereplő együtteshez. A világoskékeknél nagyon gyorsan alapember lett és ezúttal a térdei is bírták a „kiképzést”. A bajnoki címmel záruló idényben 28 mérkőzésen lépett pályára, melyek során három góllal járult hozzá a sikerhez. A következő szezonban két összecsapás híján mindegyiken szerepelt az élvonalban is, ahol a kilencedik helyen végzett a gárda. A szerződése lejárt és bár szép időszak volt a karrierjében, a térde egyre többször okozott neki fájdalmat, a norvég együttes orvosai pedig nem adták áldásukat a hosszabbításra.

None

2009-ben aláírt a finn élvonalba frissen feljutó JJK Jyväskylä csapatához. Azonnal alapemberré tudott válni, viszont többször is már a védelem jobb szélén szerepelt, mert a sebessége megkopott, a rutinja viszont csak több lett és ezt ott jobban tudta kamatoztatni. Egyetlen mérkőzést hagyott ki augusztus 20-áig, amikor is egy edzésen történt sérülést követően újabb műtét várt rá. Bár a beavatkozás sikeres volt, mégis úgy döntött az orvosok javaslatára, hogy felhagy a profi labdarúgással.

Mindössze 26 évesen, 153 felnőtt mérkőzéssel és már hét műtéttel a háta mögött visszavonult. A következő négy év azonban még újabb két alkalmat tartogatott számára, mikor kés alá kellett feküdnie, hogy az élete hátralévő részére megszabaduljon a karrierjét is tönkre tevő térdfájdalmaktól. Beiratkozott a fővárosi egyetemre, hogy tanuljon, s időközben még az edzőképzést is elvégezte. Kétezer-tizenhárom nyarán friss diplomásként és már az UEFA Pro Licence birtokában fogadta el Sixten Boström felkérését, hogy legyen a stábjának a tagja a HJK-nál. A következő év áprilisában jött Mika Lehkosuo a kispadra, és ő is igényt tartott a munkájára, mert Koskela nagyon közeli kapcsolatot ápolt a játékosokkal.

Aztán újabb egy év elteltével, 2015-ben megkapta első edzői megbízzatását a klub második számú csapatánál. Három szezon alatt egy bajnoki cím, egy ötödik hely és egy bronzérem a harmadosztályban - ez igen jól mutat az önéletrajzában. Kétezer-tizennyolcban át is tette a székhelyét északra és a Rovaniemen Palloseura csapatánál vállalt munkát. Első idényében azonnal ezüstéremig irányította az élvonalban a RoPS-ot, amely története során másodszor lett második, de ezt klubrekordot jelentő 59 ponttal hozta össze a csapat (32 mérkőzés). A második szezonja is jól indult, ám mikor 2019 májusában korábbi mentorát Mika Lehkosuót menesztette a HJK, akkor ő volt az első számú jelöltjük a vezetőedzői posztra, Koskela pedig nem is gondolkodott, azonnal igent mondott az ajánlatra.

None

[su_note note_color="#2e8b57"] A megannyi sérülést elszenvedő és szabályokat megszegő fiatal úgy tért vissza a fővárosba, mint az ország legjobbjának tartott edzője, pedig még csak a 36-ot töltötte. Északon azzal tudott sikeres lenni, hogy vasfegyelmet tartott és elképesztően széles taktikai repertoárjával minden eshetőségre előre felkészült. A játékosok úgy is imádták, hogy szigorú volt, legtöbbször pedig saját magával példálózott, hogy ő is volt fiatal és ostoba egykoron Prágában, de sokba is került az számára. [/su_note]

Egy romokban lévő gárda fogadta, amikor először belépett az öltözőbe, ebből csak idővel lehetett egységes csapatot kovácsolni. Noha akkor is a liga legértékesebb és papíron legjobb kerete állt rendelkezésére, néhány héten belül többen is a tartalékok közt találták magukat - fegyelmi okokból. Eleinte az edzéseken a labda csak akkor került elő amikor mindenki tudta az aznapi szerkezetváltáshoz szükséges elméletet, és be is tudta mutatni a mozgásokat. Hiába végeztek az év végére a negyedik helyen, Koskela úgy nyilatkozott, hogy „ennél sokkal rosszabbak vagyunk jelenleg”. A kisebb balhét kiváltó megszólalása után a téli átigazolási időszakban a klub ajtót mutatott egyik-másik nem megfelelő hozzáállású játékosnak. A következő idényben már egy olyan együttes állt össze az irányítása alatt, akiknél a taktika volt a fő fegyver, nem az egyéni kvalitás. Mindenki tudta a dolgát, és azt tette, amit az edző elvárt. A bajnoki cím nem is volt kérdés, hogy az övék lesz, méghozzá meggyőző teljesítménnyel diadalmaskodtak.

Idén aztán ennek a gyümölcsét aratták le a nemzetközi porondon. A HJK remekül használta ki a legfőbb fegyverét, a sokoldalúságát. Amikor az ellenfél nem egy jóval magasabban jegyzett és egyértelműen jobb képességű játékosokból álló együttes volt, akkor addig „csűrte-csavarta” Koskela a csapatot, míg nem sikerült a megfelelő felállást megtalálnia.

• A Bajnokok Ligája első selejtezőkörében a Buducsnoszt Podgorica elleni első találkozón a 4-4-2-es hadrend „dupla hatos” verziója remekül működött, de a második félidőben már 4-2-3-1-re váltottak, hogy a vezetés birtokában jobban üljenek a kontrák. A 3-1-es sikert követő visszavágót 3-5-2-ben indították, majd ahogy egyre inkább eldőlt a párharc, 3-4-2-1-re váltottak, biztonsági okok miatt, a vége 4-0-s győzelem lett.


• A Malmö FF elleni odavágón 3-4-3 volt a formáció, de már az első játékrész közepén érződött, hogy ez nem működik jól a svédek ellen, így jöhetett a 4-4-2. Mikor ez sem volt kellőképpen hatékony, mert alig jutottak el helyzetig, akkor 3-5-2-ben próbálkoztak, ami egyenlítést ért, de végül egy hiba miatt kikaptak. A hazai visszavágón 4-2-3-1-ben kezdtek, de a gyors találat azonnal a stabilabb 4-4-2-t hozta magával. A félidőben már döntetlennél jött a váltás 3-4-2-1-re, ám az eredmény utáni rohanásban a svédek betaláltak. Nem sokkal később ismét egyenlő volt az állás, de nyerniük nem sikerült.


• Az Európa Ligába átkerülve a Neftchi Baku volt az első rivális. Az idegenbeli összecsapáson 3-4-2-1-ben kezdtek, majd a találkozó vége felé egy 4-3-3-as szerkezet állt fel, amiben a középpálya is az előny megőrzésére törekedett, ám ez nem jött össze. A hazai visszavágóra megtalálták az azeriek gyenge pontját és ki is használták egy hibrid 4-4-2-vel, ami labdatartás során rendszeresen három védőre módosult. Ez egész mérkőzésen stabilitást adott hátul, és a vezetés megszerzése után az ellenakciókban is előnyös volt, nyertek is 3-0-ra.


• A playoff-körben, a Fenerbahce SK ellenében már nem sok minden szólt mellettük, de az isztambuli odavágón a 4-4-2 mélyen védekezve egész jól működött. A bekapott gól után 4-2-3-1-re alakult át, de kiegyenlíteni nem tudtak. A visszavágón a törökök kényükre-kedvükre kontrázhattak, ami nagyon feküdt is nekik, itt is három különböző formációval próbálkozott a finn bajnok, de a vége egy kiütéssel felérő 5-2-es vereség lett finn szemszögből.

Így a HJK Helsinki kvalifikálta magát az újonnan induló Európa Konferencia-liga csoportkörébe. A sorsolás során Fortuna kegyes volt hozzájuk, mert az A-csoport nem tűnik a legnívósabbnak. Az osztrák LASK Linz, az izraeli Maccabi Tel Aviv és az örmény Alaskert Jereván lesznek a kvartett tagjai, ahol a legjobb kettő közt kellene zárni, hogy a tavaszt megélje Toni Koskela együttese.