Kint van a férfi kéziválogatott a vb-n, de bőven van még min javítani

A 2020-as ötkarikás játékok halasztása miatt csonka olimpiai ciklusban vagyunk épp, így a most lezárult vb-selejtezőkörnek óriási tétje volt: aki nem jutott ki a jövő évi világbajnokságra, annak jelentősen csökkent az esélye a 2024-es olimpiai kvalifikáció terén is. A magyar válogatott a csalódást keltő Eb-szereplés után legalább annak örülhetett, hogy nem kapott nehéz ellenfelet a kvalifikációra, a Litvánia–Izrael párharc egyik résztvevője sem tűnt előzetesen megoldhatatlan feladatnak, kisebb meglepetésre ráadásul az izraeli csapat jutott tovább.

A válogatott háza táján azonban időközben sok változás történt. Bár – most már talán mondhatjuk, hogy szokás szerint – a szövetség nem tájékoztatta a közvéleményt, de a hazai Eb-blamáért Gulyás Istvánnak kellett vállalnia a felelősséget, így ő távozott, kapitányként pedig az eddigi másodedző, Chema Rodríguez folytatja a munkát. Azonban nem főállásban, hiszen 2023-ig ő marad a Benfica vezetőedzője is. Így logikusnak tűnt (többek között mi is arra tippeltünk), hogy lesz majd egy magyar másodedzője, aki egész évben hazánkban tartózkodik. Erre nem sokkal a selejtező előtt jött a hír, hogy a spanyol első osztályú La Rioja trénere, Miguel Ángel Velasco lesz Chema segítője, de hozzátették, hogy továbbra sem végleges a stáb, mert a szövetség és a kapitány is szeretné, ha egy magyar szakember is csatlakozna.

Nyilván ez sem segítette a felkészülést, ahogy az sem, hogy Lékai Máté, Bánhidi Bence és Máthé Dominik személyében három nagyon fontos játékos hiányzott a magyar keretből az Izrael elleni párharc során. Illetve április közepe soha nem a csúcsforma időszaka, hiszen a klubmeccsek sűrűjéből érkeznek a játékosok a nemzeti csapatba, a hétvégén pedig már következik is a Magyar Kupa négyes döntője.

Mindezen körülményeket figyelembe véve is azt mondhatjuk összességében, hogy vannak aggasztó jelek az Izrael elleni párharcon látottak tükrében. Hiszen hiába lett végül tíz gól a két csapat közötti különbség, ennek jelentős része a második meccs utolsó negyedórájában alakult ki, amikor ki kellett jönnie annak, hogy az izraelieknek nem széles a kispadjuk, ráadásul az egyik legjobb játékosukat, a beállós Yosef Appót rögtön a találkozó elején elveszítették. Persze hozzá kell tenni, hogy a továbbjutás ténye valójában egy pillanatra sem forgott veszélyben, az izraeli csapatban a nagy meglepetés nem volt benne, de ha megnézzük a keretüket, és látjuk, hogy a néhány francia légiósukat leszámítva a kézilabdázók többsége kevéssé jegyzett csapatokban játszik, akkor jogosan állapíthatjuk meg, hogy azért előzetesen ennél simább párharcra számíthattunk.

Foto: Federação Israelita de Handebol

Vass Sándor fogalmazott úgy a Digi Sport műsorában, hogy a válogatott 105 percig megismételte azt, amit az Európa-bajnokságon láttunk, ennél pontosabban pedig nehéz is lenne összefoglalni, hogy mi volt a benyomásunk ezzel a párharccal kapcsolatban. A védekezés tekintetében továbbra is fundamentális problémák vannak, gyakorlatilag minden poszton. A hármasvédőket nagyon könnyen verik meg lábbal, hatalmasak a távolságok a védekező játékosok között, rosszak a kilépések. Talán annál komolyabb kritikát nem lehet megfogalmazni a magyar védekezéssel kapcsolatban, mint hogy az izraeli csapat is pontosan tudta, mit kell csinálni Chema Rodríguez együttese ellen. Izolálták a védőket, rengeteg egy-egy elleni szituációt alakítottak ki, ezekből pedig könnyen szerezték meg az előnyöket, ráadásul az akciók jelentős részét a jobb oldalon vezették (főként az első meccsen volt ez látványos), ahol a kettes poszton vagy cserélt a magyar válogatott, vagy pedig az az Ancsin Gábor maradt bent védekezni, akinek szintén nem ez az erősebb oldala.

Volt Chemának egy érdekes újítása, ami viszont jó eséllyel tévútnak bizonyul majd. Mindkét meccsen láthattuk hármast védekezni Bodó Richárdot, ami abból a szempontból érthető, hogy a kapitány próbálja minimalizálni a cserék számát, Bodónak viszont a klubcsapatában a kettesben való védekezés is rendre problémát okoz, így nagy rizikó volt ebben a húzásban, és nem is jött be igazán. Felvethető, hogy miért csak perceket kapott Ligetvári Patrik, aki gyakran védekezik hármast, emellett pedig korábban támadásban is voltak jó meccsei. Már az Eb-n is látványos volt Ligetvári mellőzése, ennek okáról nincsenek információink, és bár nyilván egy játékostól nem szabad jelentős javulást várni, egy próbát minden bizonnyal megért volna.

Fotó: Polyák Attila / Origo

Elöl közel sem ennyire égetőek a problémák. Mindenképp előremutató, hogy a három kulcsjátékos hiányában is mindkét meccsen 30 gól felett szerzett a csapat, ráadásul voltak kifejezetten jó egyéni teljesítmények: Topic Petar tökéletes második számú beálló lehet Bánhidi mögött, Pedro Rodríguez pedig régen látott ismerőst hozott vissza a magyar csapat repertoárjába: a szélsőjátékot. Persze nemcsak ő volt remek egyénileg, a belső posztokon játszók is tudatosan húzták szét a pályát.

Utóbbiban főként Hanusz Egon jeleskedett, aki egészen hihetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt bő egy évben. A tavalyi vb-n még jóformán percekig is életveszélyes volt őt szerepeltetni, ehhez képest már a hazai Eb-n is voltak jó periódusai, most pedig kezdő irányítóként mindkét meccsen a csapat legjobbja volt. Az egész karrierjét meghatározó döntést hozott akkor, amikor tavaly elfogadta a Bundesligában szereplő Stuttgart ajánlatát, a legjobb úton van afelé, hogy a következő évtized egyik meghatározó válogatott játékosa legyen.

Elemzésre és javulásra tehát szükség lesz, de a legfontosabb cél, a vb-kijutás megvan. Nyáron következik a sorsolás, utána az esélyekkel kapcsolatban is tisztábban látunk majd.

Borítókép forrása: MTI