Kis Károly, az elfeledett edző

Tavaly október végén az FC Ajka menesztette a vezetőedzői posztról Kis Károlyt, aki az elmúlt három év alatt az NB III egyik bajnokcsapatából egy stabilan felsőházi együttest faragott a másodosztályban. A váltás persze érthető volt, hiszen a Kazincbarcika elleni döntetlent követően az Ajka csak a 14. helyen állt öt nyeretlen találkozót követően, mégis egyfajta jellemzője is a vezetői felfogásnak, ami szerint még egy hosszabb távon jól működő kapcsolatot is képesek félredobni egy pillanatnyi gyengébb periódus hatására. Az Ajka szempontjából a döntés végül jól sült el, a csapat az azóta lejátszott nyolc bajnokijából hatot megnyert, és felzárkózott ezzel az élbolyra. Az egyedüli vesztes így Kis lett.

Szerencsétlen bemutatkozás az első osztályban

A mátraballai születésű szakember persze már hozzászokhatott az edzősorshoz, hiszen hosszú pályafutása alatt nemegyszer került hasonló helyzetbe, sőt ennél rosszabb időszakokat is átélhetett. Pedig jól is indulhatott volna a karrierje.

1999-ben az akkor 35 éves Kis megkapta első vezetőedzői megbízását az élvonalban. A korábban a Salgótarjáni BTC-t valamivel több, mint három idényen át irányító szakember az utolsó szezonjában a másodosztály negyedik helyére vezette a nógrádiakat, akik így csak hajszállal maradtak le a feljutásról, a trénert azonban kinézte magának az akkor élvonalban középcsapatnak számító Vác. Óriási lehetőség volt ez neki, de sors közbeszólt. Pénzügyi nehézségek miatta a nyáron a Duna-parti város egyesülete jelentősen meggyengült, így komoly szakmai munkára szinte nem is volt lehetősége. Kis az őszi félévet töltötte a váciak kispadján, 17 találkozóján egy győzelmet és öt döntetlent sikerült elérnie a bajnokság végén kieső gárdával.

Élet az alacsonyabb ligákban

A pályája elején nagy pofonba beleszaladt szakember azonban nem csüggedt, utána Balassagyarmaton, Nyíregyházán és Szolnokon is bizonyította tudását. A nógrádiakkal először bronzérmesként zárt a harmadosztályban, majd az idény közepén távozott a későbbi bajnokcsapattól Nyíregyházára, ahol első félszezonjában a másodosztály alsóházának első pozícióját csípte meg. Az új bajnokságban a Szparival ötödikként zárt, ám ezután mégis visszatért Balassagyarmatra, ahol nyolcadikként futottak be nem sokkal előző csapata mögött. A nógrádiak a következő bajnokságot visszalépésük miatt csak a negyedosztályban kezdték, de már nem Kissel fejezték be, aki tavasszal Szolnokra szerződött.

Kis Károly tehát visszatért a másodosztályba, a MÁV-val pedig egy második, majd egy negyedik helyet gyűjtött. A felsorolásból és az eredménysorból jól látszik, hogy állomáshelyein eredményesen és hosszabb ideig dolgozott, ebben az időszakban nem volt olyan kispad, amiről elküldték volna az idény közepén. Itt volt talán az a pillanat először, amikor igazán megkaphatta volna a lehetőséget a bizonyításra az első osztályban is, ám az akkori klubvezetők nem benne látták az eredményes szereplés letéteményesét. Ezt az időszakot egy három hónapos pécsi időszak zárta, amit követően egy rövidebb időre el is tűnt a vezetőedzők sorából.

Újabb esély az élvonalban

Amikor 2009-ben csatlakozott Gellei Imre stábjához a Paksi FC-nél, még senki sem gondolta, hogy az egykoron Vácon gyenge eredményeket szállító trénernek később mekkora szerepe lesz a klubnál. Az atomvárosiak 2006-ban jutottak fel az NB I-be, ahol az első négy szereplésük leginkább a bennmaradásról szólt. Az ekkor 16 csapatos lebonyolításban működő bajnokságban zsinórban háromszor végeztek a 11. pozícióban, a negyedik szezonjukban azonban egyre komolyabban fenyegette őket a kiesés réme. Március végén el is küldték Gelleit, a csapat benntartásának feladatával pedig Kist bízták meg. A bemutatkozása felemásra sikerült.

A Paks tényezővé válik

Senki sem várt sokkal többet a folytatásban sem, ám varázsütésre valahogy minden összeállt. A Paksnak sem a védekezése, sem a támadójátéka nem volt kiemelkedő, mégis képes volt a maga javára fordítani az összecsapásokat. A többek között Böde Dániellel, Kiss Tamással, Vayer Gáborral és Éger Lászlóval felálló csapat valahogyan mindig több gólt ért el, mint ellenfelei. A bajnokságban az ezüstéremig jutott, a ligakupa kétmeccses fináléjában pedig visszavágott a Debrecennek az egy évvel korábbi vereségért.

Kis Károly (jobb szélen) volt a paksi sikerkovács (Forrás: heol.hu)

Ez volt a Paksi FC mindmáig legeredményesebb és legfényesebb idénye, bónuszként pedig kipróbálhatták magukat a nemzetközi kupaporondon is, ahol nem is vallottak szégyent. Az első körben az andorrai UE Santa Colomát 5-0-s összesítéssel búcsúztatták, majd a norvég Tromsőt is kiejtették egy idegenbeli 3-0-s sikerrel. Csak összehasonlításképpen, az FTC ugyanabban a körben a szintén norvég Aalesunddal szemben maradt alul. A menetelést végül a skót Hearts szakította meg.

Semmi sem tart örökké

A második helyezés persze túlteljesítés volt a tolnaiak részéről, de a következő idényre sem estek vissza nagyon. A 2011–2012-es kiírásban hatodikként futottak be, de mindössze egy pont hátránnyal a negyedik Budapest Honvéd mögött, viszont 23 egység előnnyel a legjobb kieső Vasas előtt. Úgy tűnt, minden a lehető legjobban megy, amikor a következő bajnokság első fordulóját követően Kis kezdeményezte a szerződése felbontását. Nélküle Máté Csaba, majd Tomiszlav Szivics vezetésével a zöld-fehérek már nem voltak képesek az élmezőnyben maradni. Tíz ponttal kevesebbet szerezve végül 13. pozícióban fejezték be a sorozatot.

Vissza a kezdetekhez

Kis ezt követően újra Szolnokon vállalt munkát. A bajnokság első felében gyatrán teljesítő Tisza-partiakat megmentette a kieséstől. Érkezését követően 15 mérkőzésükből 11-et megnyertek, így végül a hatodik helyig emelkedtek.

A Kist váltó Csábi Józseffel sem javultak az eredmények: 20 meccsből csak hármat nyertek, és nem sokkal kerülték el a kiesést.

A következő szezonban harmadjára is visszatért Balassagyarmatra, ezúttal a megyei bajnokságba, ahol 24 mérkőzést követően veretlenül, mindössze három döntetlen és 113 rúgott gól mellett hódították el játékosai a bajnoki címet. Az NB III-ban újoncként is helyt állt tanítványaival, télen azonban Ajkára igazolt, a nógrádiak pedig távozását követően kiestek. Új állomáshelyén is gyorsan letette névjegyét, a második pozícióig vezette az együttest. Megkérdőjelezhetetlen eredményei a Vasasnál is feltűntek, így nyáron elcsábították Angyalföldre. Megkapta az esélyt arra, hogy önerőből jusson vissza az élvonalba, ám ezúttal elbukott. A november eleji menesztéséig megrendezett 15 bajnokijának több mint felén döntetlent játszott a Vasas, csak három alkalommal nyert, ami érthetően kevésnek bizonyult a nagy hagyományokkal rendelkező csapatnál. Ajkán azonban nem feledkeztek meg róla. A másodosztályba feljutó alakulat irányítását átvéve az előző három kiírásban kilencedik, ötödik, majd újra kilencedik lett, mígnem az elmúlt őszön elköszöntek tőle.

A Vasasnál töltött időszak nem volt sikeres (Forrás: Vasas FC)

Hogy mennyire kiemelkedő ez az eredménysor az újonc csapatok esetében azt jól jelzi, hogy ugyanebben az időszakban a DEAC-nak, a III. Kerületnek, vagy egy alkalommal a Tiszakécskének sem sikerült a bennmaradás kivívása, az ajkaiaknál jobb szereplést pedig csak a Pécs és az egyből feljutó Kecskemét tudott bemutatni.

Hogyan szerepelt a többi paksi edzőhöz képest?

Próbáljuk meg valamennyire objektíven megvizsgálni az edzői munkásságát. A Paksnál eltöltött időszakának pontátlagát a klub többi vezetőedzőjével összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy semmivel sem marad el kollégáitól.

Két és fél éves működése során ő produkálta a tolnaiakkal a legmagasabb átlagpontszámot, tehát elmondhatjuk, hogy a klub történetének legsikeresebb élvonalbeli edzőjéről beszélhetünk. Nemcsak az ezüstérem és a kupagyőzelem, hanem ez a mutató is azt bizonyítja, hogy élvonalbeli edzőt tisztelhetünk a személyében.

Mit gondol ő maga az edzőségről? Januárban a Heves vármegyei hírportál riportot közölt vele, amelyben Kis elmondta, hogy a sikerhez vezető út a türelem.

Véleménye szerint: „Az nem megy, hogy egyik napról a másikra összerakunk egy olyan csapatot, amelyik végigveri Európát. Ne várjunk lehetetlent!”

Azt is elmondta, hogy az edzői siker záloga az, ha az edző van döntési helyzetben. Mondhatnánk úgy is, az döntsön, akinek utána a felelősséget is viselnie kell. „A magyarázat leginkább abban rejlik, hogy az edző a saját területén a lehetőségeken belül legyen döntési helyzetben. Ha ez nincs így és többször előfordul, akkor az a tanácsom, hogy el kell menni az adott klubtól” – fogalmazott.

Összegzés

Kis Károly azon hazai edzők közé tartozik, akik eredményesen dolgoznak aktuális csapataikkal, mégis valahogy sokkal kevésbé forog a nevük a köztudatban. Számos klubnál bizonyította, hogy képes sikereket elérni, mi több eddigi pályafutása sokkal inkább a megvalósult célkitűzésekről és a túlteljesítésről, semmint a kudarcokról szólt. Nem csodatévő, nincsenek hangzatos nyilatkozatai vagy innovatívnak mondott elképzelései a játékról, de ahol eddig hagyták dolgozni, ott rendre jó teljesítményt hozott ki csapatából.

Kiemelt kép: 24.hu