Kiscsapatként futballozott a Chelsea az Etihadban, de egy pontot elcsent a címvédőtől

A két csapat novemberi bajnoki mérkőzése (4–4) őrült rohanásba torkollott. Ez a Chelsea érdeme volt, hiszen Josep Guardiola minden mérkőzésnek úgy vág neki, hogy szeretné, ha csapata kontrollálná a találkozót. Ennek megfelelően a Chelsea menedzsere ugyanazt a hat játékost jelölte a középpályára és a csatársorba, mint akkor, bízva abban, hogy káoszba fordul ezúttal is meccs, vagy ha nem is, akkor ismét megkontrázhatják a manchesterieket.

A mérkőzés elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a City szeretné minél többet birtokolni a labdát, majd a tizenhatos közelébe érve a bal szélen Jeremy Doku egy az egyezéseiben és Kevin De Bruyne – elsősorban Erling Haaland felé irányuló – kulcspasszaiban bízik, amiből 8(!)-at osztott ki. A hazaiak a labdakihozataloknál a mérkőzés elején Edersont is bevonták, mert a Chelsea emberfogással támadott le, a kapus fellépett Nathan Aké és Ruben Días közé, ekkor még igen magasan védekezett a Chelsea. Aztán 20 perc után erre már nem volt szükség. A City folyamatosan váltogatta az építkezések során a felállását: a három védő és a három támadó ilyenkor adott volt, de a középpályán használták a box (doboz) felállást, a 2–2-t és a rombusz alakzatot is (1–2–1). Ezt mindig De Bruyne helyezkedése határozta meg, aki, ha Haaland mögött helyezkedett, akkor rombuszba rendeződtek és Manuel Akanji egészen a jobb oldali nyolcas pozícióig lépett fel, ha viszont a belga a jobb oldali félterületben várta a labdát, akkor Akanji Rodri mellé sorolt be hatosnak. Ahogyan a szezon első felében is láthattuk, Akanjival közel sem olyan gördülékeny a labdakihozatal, mint John Stonesszal, a svájci sok esetben most sem látta meg a legjobb megoldásokat.

De Bruyne brillírozott, Disasi emberfelettit védekezett

A City legveszélyesebb fegyverét a támadóharmadban De Bruyne mélységi beindulásai jelentették a jobb oldali félterületbe, Phil Foden remekül szolgálta őt ki a jobb oldalról, a belga pedig élesen tette középre a labdákat. Az ilyen szituációkból számtalan manchesteri gólt láthattunk az elmúlt években, de különösen azóta, amióta Haaland a világoskékek játékosa. Ezen a találkozón a norvég gólgyáros kilenc kísérletből egy gólt sem szerzett, ami szinte hihetetlen a világ talán legjobb befejező csatárától. Az elmúlt nyolc idényben egyszer fordult elő, hogy egy City-játékos nyolcnál több kapura lövésből egy gólt sem szerzett: Sergio Agüero 2017-ben a Manchester. United ellen járt így. Érdekes, hogy a Chelsea legutóbbi rangadóján Darwin Núnezzel is ez történt, ami főként a szerencsének köszönhető, hogy a liga talán két legveszélyesebb középcsatára egyaránt elpuskázta a rengeteg lehetőségét a „kékek” ellen. Ebben szerepe volt természetesen az összesen négy védést produkáló Djordje Petrovicsnak, de talán még inkább a parádés meccset hozó Axel Disasinak, akinek 16 tisztázása és 3 blokkja volt a mérkőzésen, ezek java része a tizenhatoson belül, ám az öt és felesen belül is többször mentett.

A Chelsea a mérkőzés nagy részében a védekezéssel volt elfoglalva, különösen, miután előnybe került.

A szokásos 4–4–2-es hadrendben védekeztek Pochettino tanítványai, Nicolas Jackson mellé ezúttal is Conor Gallagher lépett fel a védőket zavarni, aki a liga legjobb labdaszerzője a támadóharmadban. A 20. perc után Haalandra ketten vigyáztak – Disasi és Levi Colwill – így egy szabad mezőnyjátékosa mindig volt a City-nek, a londoniak igyekeztek a támadásoknál legkevesebb veszélyt jelentő Akanjit szabadon hagyni. Amikor pedig már mélyen volt a Chelsea, akkor Palmer – akit éppen a City-től hoztak el és a kékek egyik legjobbja a szezonban – besegített a jobb hátvédnek, Malo Gustónak a Doku elleni védekezésben, szabadon hagyva így Akét. Ekkor lépett ki a középpályáról a védelemnek kevés segítséget adó Enzo Fernández mögül Julián Alvarez és alakított ki helyzeteket.

A City az ellenfél térfelén kiválóan védekezett, de az átmenetekkel gondban volt

Támadásban azonban Fernández volt a kulcsfigurája a Chelsea akcióinak, olyan zseniális passzokat osztott ki a tizenhatos környékén helyezkedő támadóknak, hogy abból rendre lövésig jutottak el. Pochettino nagyon sok szerepkörben használta már az argentint ebben az idényben, de most számára ideális helyen, a középpálya közepén visszavontan irányíthatott, ami a legjobban áll neki. Felállt védelem ellen gyakorlatilag csak az ő kreatív, progresszív passzaiból alakult ki Chelsea-helyzet az első félidőben, mert egyébként alig-alig tudták megtartani a labdát.

A City átlagosan 59 méterre a kapujától hajtotta végre az első védekező interakciót és 6,6 PPDA mutatót hozott, ami döbbenetes adat, csírájában elhaltak a Chelsea építkezései.

A labdaszerzések után a City rendezetlen védelemére nagyszerűen rohantak rá a Chelsea támadói és ebből született az egyetlen góljuk is a találkozó során, de több nagy helyzetük is volt. Raheem Sterling és Jackson is óriási lendülettel rohant rá a védőkre, Gusto, Palmer és Fernández pedig remek labdákkal szolgálta ki őket. Feltűnő volt, hogy az előző mérkőzésekkel szemben mennyire meggyűlt a gondja a City-nek az átmenetek levédekezésével. Egyik hátvéd számára sem kellemes egy ilyen helyzet, de 34 évesen különösen nem lehet egyszerű az egyébként nagyon gyors Kyle Walkernek 20 percen belül negyedszer visszasprintelni, és az egyik szituációt nem is tudta megoldani. Akanji helyezkedése a rest defence során nem volt tökéletes, nem tudta mindig, hogy hová is kellene pontosan visszazárnia, illetve le is maradt. A City rengeteget volt a támadóharmadban labdával, öt és félszer annyit, mint az ellenfele és ilyenkor nagyon fontos, hogy miként biztosítanak a hátul lévő játékosok, ne legyenek köztük nagy távolságok.





Úgy tűnt sokáig, hogy kihúzhatja 1–0-val a Chelsea és Pochettino cseréi is csak ezt a célt szolgálták, Trevor Chalobah jött be ötödik védőnek, illetve Cesare Casadei is támadó helyett állt be és onnantól 5–4–1-es mély blokkban bekkeltek. Ekkor Guardiola felküldte a jobb szélen hatodik támadónak Walkert, hogy továbbra is emberfölényben legyenek elöl, az addigi 5 a 4 elleni szituáció 6 az 5 elleni legyen, így 3–1–6-ban támadtak a Chelsea térfelén, amit már sokszor láthattunk ebben a szezonban. A sors pikantériája, hogy éppen a védekezést erősítendő becserélt Casadei maradt le Rodriról a 83. percben, és éppen Chalobah lábáról pattant be a spanyol középpályás lövése a kapuba. Ezzel lett 1–1 a végeredmény.

Kiemelt fotó: Alamy